Aktuális

Te is beszólsz a cikkek után névtelenül?

Kelen András szociológus, közgazdász évek óta kutatja az internetes kommentelést, a blogolást és a "trollkodást". Miért érzi valaki, hogy brutálisan agresszív módon kell megnyilvánulnia? Miről árulkodnak a kommentjeink? Vissza kell-e szorítani a durvaságot? Vigyázat! A cikkhez csak kulturált megjegyzéseket fogadunk el!

– Az internet elég tág fogalom. Pontosan mi érdekli belőle?

– A közösség által gondozott tartalom, ezt kutatom évek óta. Ez azt is jelenti, hogy ha kinyomtatok egy cikket, akkor a hozzászólásokkal együtt nyomtatom ki, mert az jelöli ki a szövegösszefüggést.

– Ezt hogy érti?

– Ha csak a cikket olvasom el, akkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez a végső igazság. A hozzászólásokkal együtt minden relatív lesz, továbbgondolok más irányokat, más kontextusba helyeződik a téma.

– Még akkor is, ha ezek zömmel anonim hozzászólások?

– Igen, de az anonimitás amúgy érdekes kérdéskör. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ami az interneten keresztül zajlik, az anonim. Pedig nem, és egyre kevésbé az. A kommentek területén ez persze nem így van, de ez nem is tesz jót a kommentelésnek. Most az Alkotmánybíróság is igyekszik ezt kordában tartani, és eltüntetni a durva hangú hozzászólásokat. Bár ez nem fog sikerülni.

– Ezeket szó nélkül kellene eltűrnünk?

– Igen. Az online egy következmények nélküli színpad. Nem jó irány szerintem ezek elszigetelése, egyrészt mert kivitelezhetetlen, másrészt mert a való világban is együtt élünk a társadalom legdühösebb tagjaival. Ugyanúgy azt sem lehet mondani, hogy a blogtulajdonos felel a kommentekért, egyszerűen életszerűtlen.

– De hol van a határ a trollkodás és a véleménynyilvánítás között?

– Ízlés dolga. Ezért gondolom azt, hogy ha társasági klubokhoz igyekeznénk hasonlatossá tenni a médiafelületeket, ahol bizonyos társadalmi réteg hangja jelenik csak meg, az hiábavaló vállalkozás lesz. Úgyszintén hiábavalónak tűnik az az igyekezet, hogy a szerkesztőség moderáljon hatásosan. Ez körülbelül olyan sziszifuszi feladatot róna az újságírókra, mint a labdarúgásban az ultrák megfékezése a csapattulajdonosok részéről.

– Ön szerint mi mozgatja a “trollt”, vagyis a parttalanul gyűlölködő kommentelőt?

– Nem osztom azoknak a társadalomkutatóknak az álláspontját, akik szerint a társadalom frusztrációját tükröznék ezek a hangok. Szerintem egyszerűen a közösségrombolás a cél. Ha ezek az emberek egy klubba járnának, a trollok azt éreznék, hogy kilógnak a sorból, de nyilván kevésbé direkt módon vágnák az arcunkba a véleményüket. Klubok nincsenek, de az az érzésük ugyanúgy megvan, hogy nem osztják a többség álláspontját, azaz nem passzolnak a tömegbe. Ám könnyen elképzelhető az is, hogy aki ma ordenáré módon szól hozzá egy cikkhez, az holnap egy szakmai fórumon teljesen korrekt módon nyilvánul meg.

– Sokan vannak ezzel így, mégsem mindenki üt meg durva hangnemet.

– Így van, erre mondom, hogy ezek a kulturáltan emberek megnyilvánulásai. De ezt tudomásul kell venni, nem izolálni kell. Amúgy megfigyelhető, hogy főleg a politikai tartalmú cikkek korbácsolják fel az emberek indulatait. És mert a focihoz és a politikához mindenki ért, itt engedik meg maguknak leginkább, hogy stílustalanul, sokszor az eredeti cikktől teljesen függetlenül káromkodjanak. 

– Jogilag van-e a durva beszólásoknak következményük?

– A beszólót egyetlen szankció érheti: megkérhetik arra, hogy hagyja ezt… Ezt hívnánk a társadalom immunrendszerének. Sajnos inkább félrenéznek ma az emberek, semmint ujjat húznának. Mindenképpen hatásosabb azonban, ha a kommentelők teszik ezt, mintha a szerkesztőség zárna ki valakit. A következmények ezentúl mégis lehet, hogy jelentkezni fognak, hiszen a sajtóorgánumokat az objektív felelősség hatálya alá helyezték, akárcsak a szabálytalankodó autóvezetőket. Mindkét esetben a tulajdonos felel.

– Mennyire hat egy troll a kommentelőkre?

– Elviheti-e egy ember az egész beszélgetést más irányba? Azt gondolom, igen. Főleg ha a felütést sikerül megadnia. Ha nagyon sok a hozzászólás, akkor persze még egy durva megjegyzés sem tud aránytalan figyelmet magára vonni. Inkább az jellemző, hogy amennyiben az elsők között hangzik el egy nem tárgyszerű, minősítő jelző, amelyről látszik, hogy “küldetése” van és rombolni akar, az sokakba belé fojthatja szót.

– Lesz ez még ennél durvább is?

– Azt hiszem, nem. Azt vallom, hogy a társadalomnak fel kell emelnie a kulturáltság szintjét, mert aki fentről lecsúszik, az sok mindenre képes. Felvonókat kell építeni, nem pedig lifteket…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top