2014. Június 12.

Szabó Győző: Előző életemben tengeri hajós voltam

Egy mondatban nehezen megfogható, mi, de egészen biztosan van benne valami. Most egy csomó olyan dolgot megtudhatunk róla, amiről eddig fogalmunk sem volt.

Gősi Lilla

1. Hová költözne legszívesebben és miért?
Olaszországba. 1993 körül Magyarországot képviseltem Sajgál Erika színésznővel egy két hónapos, nemzetközi workshopon Olaszországban. Egy hónapig Triesztben próbáltunk, majd átköltöztünk a lombardiai Cividaléba, egy Udine melletti kisvárosba, ami régen ékszerészfalucska volt. Ha tehetem, ide minden évben visszatérek. A városkán keresztülfolyik egy patak, ami helyenként kiszélesedik, a sziklákról be lehet ugrani… Gyönyörű, tiszta vizű, folyton zubog, tele van vízesésekkel, paradicsomi táj. Itt szoktam felöltődni, megfürdöm a patakban, eszem egy jó tésztát, este borozom a teraszon – a helynek különleges töltése van.

2. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Ez nem jó kérdés, hiszen akkor semmit. Ha az a kérdés, hogy mit csinálok, amikor nincs szakmai dolgom, akkor inkább választom a hegyeket, mint a fehér homokot a Seychelle-szigeteken. Aktív pihenő vagyok. A tényleg semmittevős napokba regenerálódásképp igyekszem beiktatni egy kis szaunát, gőzt. Kell valami, ami víz közeli. A csillagjegyem is vízjegy, Rák vagyok.

Szabó Győző: előző életemben tengeri hajós voltam

3. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Úgy érzem, előző életemben tengeri hajós voltam, 1953-ban haltam meg olasz hajóskapitányként. Vagy ornitológus lennék, mert ha valami nagyon érdekel, akkor azok a madarak. Számos fajt ismerek, leülök, és csak nézem őket.

• 1970-ben született Nyírbátorban.
• Magyar színész, reklámgrafikus és játékkészítő.
• A Képzőművészeti Főiskolán végzett.
• Karrierjének meghatározó állomása a Katona József Színház.
• Vendégszereplőként többek között fellépett a Merlin, Örkény, Kolibri, Játékszín, Székesfehérvári Vörösmarty színházakban.
• Szerepelt a Beugró című televíziós műsorban.
• Első filmsikerét a Valami Amerika című alkotásban aratta.
• Toxikoma című önéletrajzi könyvében vall tíz év pokoljárásáról.
• Párja Rezes Judit színésznő, mindketten szerepeltek a Szombat Esti Láz című műsorban.
• Két gyermeke van: Bori és Mihály Simon.

4. Hisz a halál utáni életben?
Hiszem, hogy van odaát valami. Olyan nincs, hogy nincs semmi, valaminek egyszerűen kell lennie. A lélek továbbél, mi csak a porhüvely vagyunk. Nem hiszem, hogy eltűnik minden.

5. Mi az a tulajdonság, amit a leginkább kedvel a másik nemben?
Az őszinteséget, a természetességet, a humort. Úgy gondolom, nincs különösebb zsánerképem, sokféle barátnőm volt, de az jó, ha valaki nem spilázza túl a dolgokat.

6. Melyik a kedvenc könyve és miért?
Szeretem a képzőművészeti albumokat, a különlegességeket, a szépirodalomban pedig mindenevő vagyok. Vidéki gyerek voltam, és amikor Pestre kerültem, akkor jelent meg Magyarországon Michael Ende A végtelen történet című könyve. Ez a mese tizennyolc-tizenkilenc éves fejjel brutálisan nagy élményt adott, egy csodavilágba vitt. Akkoriban kerestem önmagam, ebben pedig benne volt a fantázia röppenése, szárnyalása és sok üzenetértékű, kultikus mondat: “légy önmagad!”, “tégy, amit akarsz!”

7. Mi a legértékesebb tulajdona?
Az utazásaimról hozott emléktárgyak, például szobrok Afrikából. Vagy van egy működő art deco kenyérpirítóm. Minden technikai újdonságot meg akarok szerezni, de ugyanígy vonzódom a régi dolgokhoz, amiknek történetük van.

8. Sokan sokfélét mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta a lényegét?
Egy újságíró írta: “Szabó Győző, egy jó rosszfiú”.

9. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Amikor a barátom, Lupi egy balesetben meghalt. Oláh Farkasnak hívták, a Farkas latinul Lupus. Amikor elutazom a világban valahová, és bemegyek egy templomba, gyertyát gyújtok. Ilyenkor több embernek üzenek, a családi halottaimnak és Halász Péternek, aki nagyon nagy színházi alkotó volt.

10. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Kiskoromban repülni akartam. Papírdobozokat felkötve a karomra meg a lábamra, egy iskolai tornaszertárról elrugaszkodva. Nem sikerült. Később évekig siklóernyőztem. A tanfolyam elején hallottam egy mondatot, ami a könyvem mottója lett, soha nem fogom elfelejteni: “A madaraknak évmilliókig tartott megtanulni repülni, az ember ne akarja megtanulni tíz nap alatt.” Teljesen igaz. Amikor életemben először emelkedtem el a földről, órákig fent voltam a levegőben. Akkor úgy éreztem, madár vagyok. Ezt szeretném újraélni.

+1. Mit jelentenek önnek ezek a szavak: játék, gyerek, apa?
A kisképzőben játékkészítő grafikusként végeztem, építettem logikai, fa-, báb- és táblás játékokat, és a mai napig rajzolok néha játékokat. A gyerekemmel való játék pedig olyan, mint egy sziget. A nyugalom, a béke szigete. Gyerekként is szerettem, ma is szeretek játszani. Lehet, hogy negyvenhárom éves vagyok, de legbelül harmincnak érzem magam. Én egész nap, egész este, folyamatosan játszom. Azt, hogy karakterekbe bújok, hogy próbálok, hogy egy tévéműsorban táncolok… Nem színészkedem. Játszom.