“A tűcsereprogram nem a drogosok halálba segítése”

Az aktív szerhasználók támogatásának kérdése régóta megosztja a társadalmat. A „magára kell hagyni, az ő döntése, az ő felelőssége” véleménytől a „mindenkinek jár egy esély” reakcióig sok mindent lehet hallani újra és újra, többségük érzelmektől fűtött megnyilvánulás. A Kék Pont Alapítvány 2006 óta segíti a drogosokat, például a Budapest VIII. kerületében működő tűcsereprogramjával, amely ellen az elmúlt hétvégén tüntetést szerveztek. Barna Erikát, az alapítvány kommunikációs igazgatóját szembesítettük a szervezetet ért vádakkal.

Kaiser József, önkormányzati képviselő és Barna Erika, a Kék Pont kommunikációs igazgatója a Magdolna utcai tüntetésen

Sokan nem értik, miért van szükség a droghasználók „segítésére” olyan mértékben, hogy még a szerhasználat módjához magához is asszisztál a társadalom – például tűcsereprogrammal: steril fecskendőket adnak a használtért cserébe.

Mert ez a társadalom érdeke is. A tűcsere programmal ugyanis csökkenteni lehet a fertőzés, járvány veszélyét, melyektől a többséget is védeni kell. Ezen felül a program egyfajta kapu, beléptetőrendszer, amelynek segítségével megtörténik a kapcsolatfelvétel a szerhasználóval. Megismerjük, nyomon tudjuk követni a sorsát, segítséget tudunk nyújtani neki lakhatási, munkavállalási kérdésekben, és ha elhatározásra jut, el tudjuk irányítani a neki megfelelő helyre, ahol kaphat egy esélyt az újrakezdésre – ami persze nemcsak neki jó, de a környezetének is.

Milyen érveik vannak azok számára, akik azzal vádolják önöket, hogy a tűk biztosításával a halálba segítik az aktív drogosokat?

Nehéz erre érzelmek nélkül felelni. A tűcsereprogram nem a drogosok halálba segítése. Az ártalomcsökkentés egy külön szakma, a tűcsereprogram pedig ennek csak az egyik eszköze, ami éppen hogy csökkenti az egészségügyi ártalmakat. Nem véletlen, hogy tűcserehely működik és nem tűosztó – ha már úgyis szúrnak, növeljük az esélyét annak, hogy tisztával tegyék.

Ellenzői szerint önök a kerületbe vonzzák a drogfüggőket.

Ez éppen fordítva van. Mi jöttünk ide azért, mert kutatások igazolták, hogy a nyolcadik kerületben létezik egy masszív injekciós droghasználói kör, amely sok éve alakulhatott ki.

A környék állítólag tele van drogszeméttel, eldobott fecskendőkkel, amit önök elmulasztanak összeszedni.

A probléma valóban létezik, és nem is teljesen veszélytelen a lakókra, de ennek megoldása az önkormányzat felelőssége. Ők kaptak ugyanis ehhez anyagi támogatást az államtól, nem az alapítvány. Ettől függetlenül mi is vállaltuk, hogy kivesszük a részünket belőle, és összeszedjük az eldobott tűket az iroda környékén, akár a padlásokon, pincékben, rejtett tereken is.

Mit válaszol azoknak, akik azt állítják: ha nem lenne ingyen tű, kevesebben drogoznának?

Egy drogfüggőnél ez nem így működik. Ugyanannyit drogozna, csak sokkal nagyobb veszélynek tenné ki magát, ráadásul eltűnne a szemünk elől, így pedig nem lenne segítő kéz körülötte, amibe ha akar, bele tud kapaszkodni.