Börtön jár a vetélésért

Glenda Xiomara Cruz tizenkilenc éves volt, amikor egy napon görcsös hasi fájdalmat érzett, és észrevette, hogy erősen vérzik. A lány menstruációs ciklusa zavartalan volt, terhesség nem látszódott rajta. Glenda besietett a legközelebbi állami kórházba, ahol közölték vele, elvesztette kisbabáját. Az esetet, mint lehetséges abortuszkísérletet, a klinika jelentette a rendőrségnek. Glenda ma tízéves börtönbüntetését tölti. A bíróság szerint meg kellett volna mentenie magzata életét. Glenda El Salvadorban él. Négyéves lányát vetélése óta nem láthatja.

Maria Teresa Rivera szintén erős vérzéssel és görcsökkel került kórházba. Őt negyven évnyi börtönbüntetésre ítélték emberölés vádjával. Nyolcéves fiát nem ő fogja felnevelni.
Cristina Quintanilla hét hónapos terhes volt a második gyermekével, mikor vidéki otthonában beindult koraszülése. A nő elájult. Nem derült ki, mi történt pontosan a babával. Mire magához tért, egy kórházi ágyhoz volt bilincselve. Harminc évre ítélték. Az ügyész szerint, ha nem ájul el, megmenthette volna kisbabája életét, ájulásával tehát megölte őt. A magyarázat nekünk abszurd, ott törvényes.

Az állam áldozatai

El Salvador, Nicaragua, Chile, Honduras és a Dominikai Köztársaság területén teljes abortusztilalom van érvényben. Engedmény, kivétel, mentség nincs. Sem az erőszakból fogant magzatok, sem az anyai életveszély vagy a súlyos magzati deformitás nem ad lehetőséget arra, hogy ezekben az országokban terhességmegszakítást végezzenek.

Az elvetélő, magzatukat elveszítő, vagy halva született magzatokat világra hozó nőket gyakran bebörtönzik, és szándékos emberölés vádjával bíróság elé állítják. Akár ötven év szabadságvesztéssel is sújthatják őket. A „cél” az illegális abortuszok számának visszaszorítása. A törvényi szigor eredménye az önhibájukon kívül elvetélő nők bűnözőkként kezelése, a rossz anyagi körülmények között élő lányok, asszonyok ellehetetlenítése. Az igazságtalan és diszkriminatív jogrendszer alapja a „bűnösség vélelmének” elvén nyugszik. Ha van intézményesített nőellenesség, ez biztosan az.

2000 és 2011 között világszerte több mint kétszáz olyan eset jutott a rendőrség tudomására, melyben terhes nő valamilyen okból elveszítette magzatát. 129 nő állt bíróság elé, közülük 49-et elítéltek. Felerészben gyilkosságért (12-35 év elzárásra), felerészben abortusz miatt. Tavaly hét nő jutott hasonló sorsra.

Egy, a területen dolgozó ügyvéd szerint az esetei között 29-ből csupán egyszer történt illegális terhességmegszakítás, a többinél vetélés, kora- vagy halvaszülés miatt vádolták meg ügyfeleit. A megvádolt nők túlnyomó többsége szegény, házas és tanulatlan, az állami ellátás „áldozata”. A jól szituált nők a magánellátásban nemcsak az orvosi hozzáértés, hanem a hallgatás árát is megfizetik.

Nem is olyan távoli

El Salvador messze van. Írország és Málta azonban már nem is annyira. Mindkét országban kizárólag az anya életének megmentése lehet ok a terhességmegszakításra. Írországban alig néhány hónappal ezelőtt tették legálissá, és szabályozták pontosan a (kizárólag nyomós orvosi indokkal, orvosi kollégiumok által engedélyezett) terhességmegszakítást. Az írek több népszavazáson is kinyilvánították, nem szeretnének könnyíteni a törvényen.

Végül azonban a törvényhozók többsége belátta, a helyzet tarthatatlan. Tavaly ősszel ugyanis óriási botrányt és tömeges tiltakozó akciókat keltett annak a 31 éves indiai bevándorló nőnek az ügye, aki azért halt meg vérmérgezésben, mert az orvosai nem voltak hajlandók folyamatban lévő vetélése művi befejezésére.  

Arról, hogy a fent említett öt országban hány hasonló, tragikus és elkerülhető eset történik, adat sincsen. A rettenetes, súlyos szankciók miatt sok terhes nő fél orvosi segítséget kérni, ha komplikációk adódnak a terhessége során. Nem is csoda, hogy az anyai halálozás kiugróan magas az érintett országokban.

A szigorú abortusztörvény másik súlyos következménye az, hogy a 10-19 éves lányok körében a leggyakoribb halálok az öngyilkosság. Az el salvadori Egészségügyi Minisztérium adatai szerint minden második öngyilkos tinilány terhes volt.

Habár vannak törekvések, hogy az érintett országokban enyhítsenek a szabályokon, ezek mindeddig nem jártak eredménnyel. A túlnyomórészt vallásos konzervatív lakosság, illetve az egyházak és az életvédő csoportok hatalmas befolyása nem könnyíti meg a helyzetet.