Az első hét év

A születést általában tudatosan éli meg a lélek. Ez azt jelenti, hogy az újszülött – aki itt még szellemi állapotban van – pontosan érzékel mindent maga körül, és amennyire tud, együttműködik anyjával.
Általában születésünk zajlik le minden dolog kezdetén az életünkben. Ezért bármibe kezdünk bele későbbi életünk során, az általában a születésünk mintáját fogja követni. Aki könnyedén, gyorsan született meg, az az új dolgokat is többnyire így oldja meg az életben. Aki viszont nem akart megszületni, akit fogókkal, eszközökkel kellett „kihúzni”, az általában vonakodik minden jelentős lépést megtenni az életben. Vagy akinek a köldökzsinór a nyakára tekeredett, az megvárja az életben, amíg a változtatandó helyzet már-már elviselhetetlen lesz, amiről úgy érzi, például egy kapcsolatban, hogy fuldoklik, vagy a szituáció, amiben él, szinte fojtogatja.

A megszületés

Éppen ezért kap hatalmas jelentőséget, hogy milyen a születés, és hogyan várnak például egy kisbabát. Mivel azok a benyomások, amivel a baba először találkozik, nagyon mélyen beivódnak a lelkébe és tudattalanul irányítják viselkedését, nagyon fontos az újszülött fogadtatása és első kapcsolata szüleivel, az emberekkel. Ide tartozik az, ha például a szülő fiút vár, mégis lánya születik. Jól példázza ezt Orsolya esete, aki szülei nagy meglepetésre – akkor még nem volt ultrahang – kislány lett, miközben az anya úgy érezte a kilenc hónapon keresztül, hogy fia lesz. Orsolya jó tanuló volt, különösen a reál tárgyakból tűnt ki. Matematikaverseny nyert az iskolában, később vízügyi mérnöki pályát választott. A munkájában rendkívül sikeresnek bizonyult, nem mindennapi karriert futott be. Túlnyomórészt férfi kollégáinak ő volt a felettese. Párkapcsolataiban a problémát az okozta, hogy Orsolya próbálta otthon is viselni a nadrágot. Kétszer elvált, jelenleg egy olyan férfi a párja, akinek nem okozott problémát, hogy a kislányukkal ő ment gyermekgondozási segélyre, Orsolya pedig a családfenntartó szerepében tündökölhetett. Orsolya ugyan női testbe született, de igyekezett – szülei elvárásai alapján – férfiként viselkedni, élni.

A születésnél központi téma, amikor egy baba az orvos által kiírt születési időponthoz képest előbb vagy később lát világot. Az ezotéria nem ismeri sem a korábban, sem a későbben születést. Azt mondja, mindenki akkor jön a világra, amikor a sorsfeladatát teljesíteni, a karmikus útját pedig bejárni képes. Gergőről a szülei és a szülész-nőgyógyász főorvos is úgy gondolta, hogy az Ikrek jegyében születik majd. Ám a kisfiú akkor látott napvilágot, amikor a Nap már a Rák jegyében haladt. A kisfiú azért érkezett a kiírt időponttól eltérően, később, mert csak így tudta az életfeladatát teljesíteni: nemcsak a saját család létrehozása, az övéiről való gondoskodás, hanem öregek otthonának az irányítása. A mély érzésű férfi olyannyira szívén viselte az életük alkonyán járó emberek sorsát, hogy az önkormányzat által működtetett otthonért képes volt olyan harcokba is bocsátkozni, amivel az egzisztenciáját kockáztatta. Hivatalos munkaidején túl is sok időt töltött el az öregekkel, és olyan programokat szervezett az otthonban, amivel igyekezett a lakók szellemi frissességét megőrizni, karban tartani.
 
Az előző élet emléke

A gyerek az első néhány évben sokszor emlékszik előző életére, életeire, és bizonyos állapotokban közli is szüleivel. Gyakran csak azt mondja, hogy „te nem voltál mindig az anyukám, a testvérem voltál”, vagy „milyen jó, hogy éppen téged választottalak anyukámnak” – és még sok hasonló, első hallásra meghökkentő kijelentéseket tesz.

Előfordulhat, hogy a feltoluló emlékek felzaklatják. Ilyenkor nem kell különösebben kérdezgetni, inkább megnyugtatni, és közölni vele, hogy ez már elmúlt, vége van. A gyerekek érzékelése sokáig sokkal kifinomultabb, mint a felnőtteké, ami abból adódik, hogy még nem érkeztek meg teljes mértékben a Földre. Testük is tisztább, áteresztőbb, mint 20-30 év múlva. Ezen felül legtöbb gyerek kb. 5-8 éves koráig látja az asztrális sík lakóit, amit a felnőttek jó esetben is képzelődésnek hisznek. A gyerek azonban nem tudja, hogy azokat a szellemlényeket, akiket érzékel, csak ő látja. Időnként megszólal, hogy itt van a nagypapa (aki már meghalt), vagy ami még gyakoribb, van egy „láthatatlan” játszótársa.

A szellemvilág nagyon sok szeretettel, védelemmel és gondoskodással veszi körül a gyerekeket, és megerősített védelemben részesíti kb. 15-17 éves korukig. A szellemlények ilyenkor gyakran öltenek játékos alakot, hogy a gyermek el tudja fogadni őket. Érdemes ezt figyelembe venni, és bizonyos fokig tiszteletben tartani a gyermek érdekében. A transzcendens világ létezésének tagadásához vezethet később a gyerekben, ha bizalommal közli ilyen tapasztalatait, és a szülő megszégyeníti, leszidja és elmagyarázza neki, hogy csak képzelődik. A gyermek bizalma itt bezárul és elbizonytalanodik, azt hiszi, hogy valami rosszat tett. 10-20 év múlva, pedig ha spiritualitásról lesz szó, ez a rossz élmény elevenedhet fel benne, ami elutasítást szülhet.

A rossz példa

Sajnos volt már arra is példa, hogy a spirituális érdeklődésű mama rájött, hogy gyermeke látja az aurát, a betegségeket és a szellemlényeket, így aztán kihasználta a helyzetet, folyamatosan diagnosztizálásra „használta” gyermekét. Az eredmény egy megszállott, erősen fejletlen gyermek lett. Fontos megértenünk, hogy a gyermeki lét normális velejárója minden médiumi képesség. A gyermek célja azonban most nem ez, hanem földi gyökerei (gyökér csakrája) kifejlesztése, fizikai teste felépítése és a földi lét integrálása. Tehát nem a spirituális munka. Előbb fel kell építenie a biztos alapokat, hogy majd 20-30 év múlva legyen mire alapoznia spiritualitását. A mediális tevékenység komoly zavarokat okozhat még a serdülőknél is, ezért célszerű ezzel várni, amíg magától eljön az idő. A képességeket pedig nem veszítjük el közben, de mindennek megvan a maga ideje.

A gyerekkori traumák

A legtöbb ember kisebb-nagyobb sérüléseket szenved el gyerekkorában, ami kihathat egész életére. Terápiák sokasága foglalkozik e traumák gyógyításával, arról viszont ritkán esik szó, hogy vajon miért történt meg mindez. A „lelki nyomozás” általában ott ér véget, hogy az érintett megállapítja: „gonosz apám volt”, vagy „rossz családba születtem”, és áldozatnak tekinti magát. A valódi okok azonban mélyebbre nyúlnak: nagyon sok gyerekkori trauma valójában karma. Bizonyos élethelyzeteket az érintettnek azért kell megélnie, mert ő is hasonlót cselekedett korábban. De ha ezt megélte, feldolgozta, s nem akar érte bosszút állni, akkor eleget tett a karmának, s nem fogja nyomasztani többé ez a teher.

A cikket teljes terjedelmében a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb számában olvashatod.

 
Bővebben a tartalomból

• Asztrobeszélgetés Tatár Csillával
• Az igazi kaméliás hölgy
• A 49. év sorsfeladatai
• Interjú Pataki Ágival
• Interjú Szinetár Dórával
• Tarot – A császár
• Kik voltak az amazonok?
• Átértékelt öregség