Miért hazudnak a gyerekek?

A hazugság bűn, mindig igazat kell mondani! Hamarabb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát! – tanítjuk a gyerekeknek, akik viszont sokkal jobban követik a szülői mintát, mint a szóban megfogalmazott szabályokat és a nevelő célzatú közmondásokat. A gyerekek mindent látnak, hallanak. Azt is, amikor apu stikában dohányzik a garázsban, és közben azt mondja, a szemetet vitte le. És azt is, amikor anyu a nagyobb testvérrel tagadtatja le magát a telefonban, ha valakivel nincs kedve beszélni. Feltűnik nekik, hogy fiatalabbnak mondják őket az olcsóbb strandbelépő reményében, és idősebbnek, hogy felülhessenek a körhintára. Persze a füllentés megy nekik maguktól is, de a szülő felelőssége, hogyan kezeli a helyzetet.

Szárnyas póni

„Amikor a hazugságról beszélünk, tudnunk kell, hogy a dolognak van egy fejlődés-lélektani oldala, amin szinte minden gyerek keresztülmegy, és van egy erkölcsi, az értelmi fejlődéssel kapcsolatos háttere is” – mondja Törő Tímea gyermekpszichológus. Az óvodást az örömelv vezérli: mindent megtesz a saját boldogságáért, ezért van, hogy ordít, ha nem kap meg valamit, és hogy úgy mesél az elképzelt eseményekről, mintha azok valóban megtörténtek volna. „Voltatok ma a játszótéren?” „Igen, és még fagyiztunk is!” – válaszol, pedig szakadt az eső, és a tér közelében sem voltak. Nem minden ovis éli meg valóságként a vágyait, de akadnak olyanok is, akiknél a fantáziavilág túl sokszor nyomja el a realitást, ezt pedig a felnőtteknek észre kell venniük. A megszégyenítés – „hazug vagy” – nem vezet célra, ahogy az sem, ha szó nélkül hagyjuk a füllentést. A szülők azzal segíthetnek, ha a realitást képviselik, és kedvesen jelzik, hogy ők tudják, mi az igazság. Fontos mindig az adott eseményre koncentrálni, és elkerülni az általánosítást. Sok gyerek meglepődik ilyenkor, mert nem tudja különválasztani a képzeletét a valóságtól, de hatéves kor körül a két dolog egyértelműen elkülönül.

Levert váza

A kisiskolások már igazodnak a realitásokhoz, és az erkölcsi fejlődésben is elérnek egy szintre, ilyenkor a füllentések nagy része azért történik, mert szeretnék megúszni a büntetést. Eleinte a cselekvés következményei és az okozott kár nagysága alapján mérlegelnek, és nem veszik számításba az eset hátterében álló szándékosságot és motivációt. Ezért fordulhat elő, hogy az iskolás letagadja, hogy öltözködés közben lesodorta anyu kedvenc vázáját, de bevallja, hogy összefirkálta a húga színezőjét. Az ő szemében nagyobb bűn az értékes váza véletlen összetörése, mint a testvér rajzának szándékos megrongálása. Felső tagozatra a gyerekek sokkal biztosabban érzik, hogy miben hibáztak, és mi az, amiről nem tehetnek, tisztában vannak a következményekkel, ugyanakkor felismerik, hogy némi ferdítéssel és elhallgatással megúszhatják a felelősségre vonást. Több dolog is befolyásolhatja az igazmondást: Milyen tapasztalatai voltak eddig az igazsággal/hazugsággal kapcsolatban? Milyen büntetést kapott egy bevallott rossz tett után? Értékelték-e a szülei, ha ő elmondta az igazat? Kiderül-e az eset, ha nem mondja el? Sokan azért hazudnak és hallgatják el a rosszat, mert szeretnének megfelelni a szüleiknek, megóvni őket a csalódástól, jók akarnak lenni, tökéletesnek mutatkozni, és a füllentés, az elhallgatás tűnik az egyszerűbb útnak.

Meglepetés egyes

A kétgyermekes Edit örömmel fogadta, hogy gimnazista lánya osztályzatait nyomon tudja követni az iskola internetes naplójában. Amikor azonban először leült a kapott kóddal a számítógép elé, eldöntötte, hogy mégsem fog élni a lehetőséggel. „Úgy éreztem, mintha kutakodnék utána. El is mondtam neki, hogy inkább tőle szeretnék hallani az iskolai teljesítményéről. Azóta már leérettségizett, és nem volt semmi problémánk. Lehet, hogy nem mondott el minden rossz jegyet aznap, de soha nem ért meglepetés a bizonyítványát látva, vagy a tanárokkal beszélve, ő pedig, azt hiszem, értékelte, hogy megbízom benne.”
A legtöbb gyerekkel legalább egyszer előfordul, hogy nem vallja be a rossz osztályzatot azonnal, de Törő Tímea szerint az elhallgatást követő folyamat hasznos is lehet. „Az iskolást ilyenkor feszíti a hazugság, megszólal a lelkiismerete, megszenvedi a hallgatást, így eljuthat oda, hogy a szülei elé áll, és bevall mindent. Bocsánatot kérhet a titkolózásért, a szülőknek lehetőségük nyílik megbocsátani, és megtörténhet a feloldozás. Ez egy tanulási folyamat, amiből a gyerek rengeteget profitálhat. De ha a szülő mindennap felügyeli a gyerek teljesítményét, akkor elveszi a lehetőséget attól, hogy a kamasz magában megérlelje a döntést, hogy elmondja az igazat, még ha az kellemetlen is.”
A tinédzserek már nem feltétlenül a szüleiknek, a tanáraik elvárásainak akarnak megfelelni, de (szerencsés esetben és megfelelő háttér mellett) kialakul bennük egy erkölcsi rend, amelynek törvényeihez alkalmazkodni kívánnak. A kamaszkorra egyébként is jellemző a szabályok és a rend újraértelmezése, ezért természetes, ha a fiatalokat foglalkoztatják az igazsággal kapcsolatos filozofikus kérdések. Sokat segít, ha ezeket a dilemmákat támogató, odafigyelő környezetben tudják megbeszélni.