„Azt gondolják, az életünk egy nagy parti”

Legnagyobb sajnálatunkra véget ért a 21. Budavári borfesztivál is, de aki szemfüles volt, hazavitt legalább egy palackkal a fiatal borászok művei közül. Egyesületük, a Junibor tagjai elhatározták: megszerettetik a bort saját generációjukkal.
Pfneiszl Katrin, Sopron
A fertőrákosi borász, Franz Pfneiszl 1993 óta gazdálkodik újra Magyarországon is, amióta egykori családi szőlőültetvényeit visszakapja. 2004 óta lányai, Birgit és Katrin segítik édesapjukat, 2006 óta pedig már teljes egészében egyedül irányítják a pincészetet. A család ősei magyarok voltak, de nem adták tovább a nyelvet, Katrin osztálytársaitól és barátnőjétől tanult újra magyarul. Mint mondja, megérte, bár rá kellett szokniuk, hogy csak esőben járnak kirándulni.

Így indult
„A nővérem mindig is tudta, hogy a szakmában szeretne maradni még akkor is, ha ez sok lemondással jár: nem lehet akármikor elmenni kirándulni, barátokkal találkozni, csak ha esős napot sikerül kifogni, mert olyankor nem lehet dolgozni a kertben...”
Birgit olyannyira tudta, hogy a borászat érdekli, hogy már tizennégy éves korában ilyen területen tanult Bécs mellett. Később messzebbre ment: Olaszország, Kalifornia, Új-Zéland, Argentína és Chile borászataiban tanult és dolgozott. „A szüleink úgy gondolták, ő az osztrák borászatot fogja vinni, én meg a magyart. Csakhogy ő Sopronban találta meg a helyét: erre senki nem számított, hiszen még magyarul is alig beszélt.”

Család
A két lány önállósodásra vágyott. Az édesapjuk által vezetett ismert osztrák pincészetben ha érvényesülhettek volna is, inkább csak az apa mellett, az ő stílusát követve. „Mi ketten elboldogulunk egyedül. Birgit a borász, én meg afféle mindenes: dolgozom a szőlőben, az irodában, a pincében. Elkezdtem közgazdaságot is tanulni, hasznos lesz, ha a számokhoz is értek, de mindenképp a bor lesz a hivatásom. Nagyon jól kijövünk a nővéremmel, szinte összenőttünk. Most életemben először jöttem egyedül a borfesztiválra...”


Munka
Birgit szintén megküzdött a szakmájával, hiszen nem volt nyaralás, síelés a barátokkal, a húsvétok rendszerint kimaradtak, hiszen a lány általában valamelyik külföldi borászatnál volt éppen. „Egyszer mentünk el nyaralni, de nem hiányzott – mondja Katrin. – Ez nagyon szép szakma, sosem unalmas, sokféle munkafázisból áll, sokféle emberrel találkozunk, és nem egy irodában töltjük az egész napot.”

Siker
„A siker az, amikor a fesztiválokon megdicsérik a borunkat, örülnek az emberek, ilyenkor látjuk, hogy érdemes csinálni.”

Bor
Édesapámék férfiasabb, karakteresebb, erősebb, tanninosabb bort készítenek. Mi valami lágyabbra vágytunk. A kedvenceim folyton változnak, mostanában a „Távoli világ” (száraz vörösbor, shiraz, carmanére, zinfandel, malbec és sangiovese fajták házasítása) és a Sparkelina (rosé gyöngyözőbor) a kedvencem, ezt érettségire ajándékba kaptam a nővéremtől.
– Egy borász sokat iszik?
Sokat... anélkül nem megy, szeretjük a bort. És nem csak a sajátunkat!

Demeter Endre, Mád
Demeter Ervin és fia, Endre legismertebb borrégiónkban, Tokaj-hegyalján, Mádon gazdálkodnak. Endre kompromisszumok nélkül dolgozik, a tökéletességre törekedve – ami mellett persze nem egyszerű a magánéletet is menedzselni. Kárpótlásul megalkotta nekünk, nőknek az Élvezet nevű bort. Más kérdés, hogy a férfiak legalább annyira rákattannak...
Nem mondhatni, hogy Endre nem megfontoltan döntött volna a borászat mellett. Előtte volt jogász, gazdasági újságíró, borújságíró, de közben egyre mélyebbre ásta magát a családi borászat dolgaiban.

Így indult
„A saját döntésem volt, hogy szabadidőmben, munka mellett végeztem el a szőlész-borász, élelmiszermérnök, agrármérnök szakokat. Egy városi irodánál jobb a természetben élni, a természet körfogásában dolgozni, szép borokat készíteni, fenntartani egy világörökséget és az egyik legfontosabb hungarikumunk, Tokaj hírét vinni. Jó társaságban dolgozni fantasztikus dűlőkkel.”
A fiatal mádi borászok itt időről időre összejönnek, de Endre más juniborosokkal is gyakran találkozik. „Együtt kísérletezünk, tanulunk egymástól, ez fantasztikus dolog, sokkal jobb, mint jogászkodni!”
„Sok éven át nem volt szabadnapom, ha akad kis idő, a Hollóének középkori zenét játszó zenekarral próbálok. De alapvetően nekünk a munkánk a hobbink, folyamatosan ebben élünk. Ez egy ezerarcú szakma a kapálástól a gálavacsoráig, emiatt sosem unatkozunk.”

Küldetés
„A természet körforgása inkább spirál, változik folyamatosan a bor is, én is. Próbálunk minél jobb borokat készíteni, furmintot, hárslevelűt, Tokaj fő fajtáit. Kifejezni azt az egyedülálló adottságot, ami ebben a környezetben rejlik. Élvezetet árulunk, az istenek italát készítjük, más tudatállapotba vivő itallal dolgozunk, aminek egyensúlya, vibrálása kihívást jelent.
A hagyományos, természetes borkészítés híve vagyok: semmi felesleges beavatkozás, adalékanyag. Nincs sok munka ezekkel a borokkal: figyelni, tisztán tartani, igényesen szüretelni és hagyni, hogy a szőlő magától azzá formálódjon, amivé lenni szeretne. A pincében sokáig teljesen egyedül dolgoztam, de ma is kapálok, permetezek, én vagyok a hordómosóm, sofőröm, marketingesem... egy vagyok a napszámosaim közül.”

Tokaj
„Ha besétálok egy francia gazdához, és megtudja, honnan jöttem, hellyel kínál, vacsorával, szállással... A magyar bornak, és azon belül a tokajinak rendkívüli presztízse van a világon, sajnos külföldön népszerűbb, mint itthon, bár ez is változik.
Igyekszünk már 18 éves korukban megismertetni a bort a fiatalokkal. Nálam későn történt meg ez, és addig rengeteg borzalmas dolgot megittam. Hiszek benne, hogy ha mások ezt korábban megteszik, egészségesebbek lesznek, jobb a mindennapi hangulatuk, közérzetük, világlátásuk.
Nem szeretem a versenyeket, rangsorolni a borokat. A minőség persze fontos, de ha egy bor kifejezi saját termőterülete maximumát, az már a legek legje. Ahogyan nincs olyan, hogy egyik nő szebb, mint a másik... egy szépségverseny legalább annyira értelmetlen, mint a borverseny, bár a szakmai tapasztalatszerzés miatt szükség van rá.”

Csajozós szakma?
„Azt gondolják rólunk, hogy az életünk egy nagy parti, de borfesztiválon még soha senkivel nem ismerkedtem meg, a barátnőim túlnyomó többsége egészen más dologgal foglalkozott, távol álltak a borkészítéstől. Az, hogy én szinte napi húsz órát dolgozom évi 365 napon, az nem segít a magánéletnek, de ez az életem, én magam vagyok a borom, hiszen egy férfi az alkotásával azonosul, az a névjegye.
Élvezet nevű borunkat eredetileg nők számára gondoltuk ki, de máig meglepő, hogy kétajtós szekrények, öregek, fiatalok ugyanúgy kérik. Gyümölcsös, friss, üdítő, de azért a vulkáni, ásványos karaktert is hordozza. Örülök, hogy a tokaji édes bor kezd trendi lenni, már nincs az, hogy a vörösbor mindent visz. Egy természetes édes bort jól elkészíteni a legkomplikáltabb, fogyasztása a borértés csúcsa.”

Árvay Angelika, Rátka
Gyerekként sokkal szívesebben bújta a könyveket, és inkább nyűgnek, mint élvezetnek tűnt a hajnali kelés vagy a szüret, amikor mindig fázott musttól ragadós keze. Így nem tiltakozott, amikor más pályát szántak neki. Azóta viszont – ahogy mondja – őt is megfertőzte a „boros világ”, azóta apja mellett dolgozik az Árvay Családi Pincészetben. Sikerrel: saját készítésű, Édesem nevű késői szüretelésű sárga muskotálya kapta a JuniWine díját, a fiatal borászközösség elismerését.


Így indult
„Apa bármennyire is próbált távol tartani a szakmától, igenis befolyásolt, hiszen ebben nőttem fel. Azt mondta, ez nem kényszer, azt szeretné, hogy én boldog legyek. De én nem is gondoltam másra. Mindig volt egy pici szőlőterületünk, életünk része volt a bor. Nagyapám kedvenc első unokájának mindig adott egy kortyot, pedig az szent dolog volt. Végül közgazdász lettem menedzser szakiránnyal, ami nagyon jól jön a szervezésben.
Általában heti egy napot vagyok Budapesten, de nem hiányzik, nem az én világom. Sokan odavannak például New Yorkért, nekem az is sok volt.
„Mindig változik, hogy mi a kedvenc borom, hiszen változnak a borok is, olyanok, mint mi vagyunk. Ma már van saját borom is, egy sárga muskotály, és bár én irányítottam a munkát, mi mindig együtt dolgozunk. Előtte is volt muskotályunk, de nagy testű, ásványos, lehengerlő, amikor apukám készítette. Én gyümölcsösebb-virágosabbra vágytam.”

Nők, borászok
„Hogy a fiatalokat és a nőket befogadja a borásztársadalom, arra nem kell több bizonyíték, mint hogy a közelmúltban két nő is (Berecz Stefani és Bárdos Sarolta) elnyerte az Év Bortermelője címet. Bizonyos szempontból könnyebb, más szempontból nehezebb érvényesülni a lányoknak. A lányos borász apukák nagy büszkeséggel élik meg a gyerekeik sikerét, a fiúknál nagyobb a vetélkedés.”

Ízlés
„Sokszor tapasztalom, hogy az emberek csak a száraz bort akarják megkóstolni, pedig a mostani édes bor már nem az a nehézkes, karcos, émelyítő, ahogyan emlékszünk rá. Nem kell várni vele arra, hogy valaki megházasodjon vagy beköszöntsön a szilveszter. Mi igyekszünk olyan borokat készíteni, amik bármelyik nap felbonthatók, változatosak és megfizethetők. A mi családunkban nincs hosszas tárolás, ahogy apukám mondja: előbb-utóbb minden bor megtalálja a maga dugóhúzóját.”

Család volt és lesz
„Sokan kérdezik, hogy nem rossz-e a családi gazdaság árnyékában élni? Én soha nem így fogtam fel, mindig azt éreztem, hogy támogatnak, segítenek. Nekem a család mindig is nagyon fontos volt, bennem nem merült fel, hogy máshová költözzem, édesanyámmal a mai napig minden nap beszélünk. Ha nekem lesz családom? Átértékelődnek majd a dolgok, biztosan a gyerek kerül majd az első helyre, de azért megmarad a régi rend. A pici gumicsizmát pedig biztosan már a születésekor megveszik neki a nagypapák...”
Címkék: bor, borász, Tokaj, sopron

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás