Grace Kelly “Előre látta a halálát!”

Állítólag képes volt a jövőbe látni. Ez sok mindent megmagyaráz. Ifjúkorának viharos szerelmi kalandjait, a sietséget, ahogy pár év alatt „megcsinálta” mindazt, amihez egy emberöltő is kevés. Mindössze tizenegy filmben játszott, de ennek több mint a fele filmtörténeti alkotás. A Vidéki lányban nyújtott alakításáért 1955-ben elviszi az Oscart, a két másik nagy esélyes – Audrey Hepburn és Judy Garland – orra elől. A szőke nőkért bolonduló Alfred Hitchcock a tenyeréből eszik, jó barátok maradnak egész életükben. Divatot teremt visszafogott, mégis lenyűgöző stílusával, Diana hercegnő is a példaképének tekinti. Eszményi kameraarca, kifogástalan alakja maga a tökély. Az ötvenes évek klasszikus szépségideálja, színarany, huszonnégy karátos hercegnője a mozinak, Monacónak, a 20. századnak.

Az évszázad tündérmeséje

A philadelphiai milliomos lánya már gyerekkorában arról ábrándozik, hogy hercegnő lesz. Idegennek, elveszettnek érzi magát a családjában, ahol mindenki sportol. Három testvére és édesapja, aki két olimpián is aranyérmet szerez, evezősök, édesanyja pedig az egyetem első női tornatanára. Maguk között csak „kis vakarcsnak” hívják, a sűrűn betegeskedő, érzékeny kislányt, aki később is mindent elkövet, hogy imponáljon a családnak, legfőképpen az apjának. Első nekifutásra meghódítja Hollywoodot. Eközben a komoly anyagi gondokkal küzdő Monacóban barátai arról győzködik III. Rainer herceget, hogy vegyen feleségül egy híres filmsztárt, aki fellendíthetné a kaszinók törpebirodalmának mélypontra zuhant idegenforgalmát. Onassis, a görög hajómágnás Marilyn Monroe-t ajánlaná, de a herceg hallani sem akar a szexbombáról. Rupert Allan, a Look divatmagazin kiadója dörzsöltebb: meghívja Grace Kellyt az 1955-ös Cannes-i Filmfesztiválra és megszervezi a találkozót. A nagy nap áramkimaradással köszönt be, a hajszárító sem működik, és nem lehetett kivasaltatni az alkalomra készítetett kosztümöt. Grace ideges, legszívesebben lemondaná találkozóját azzal a „hogyishívják” herceggel, végül magára kap egy bő szoknyás, rózsás selyemruhát, fejébe csap egy művirág koszorút, hogy eltakarja zilált frizuráját, és a herceg már az első pillanatban eldönti, hogy ez a virágkoszorús tavasztündér lesz a felesége. Néhány hónap levelezés után, ahogy illik, megkéri a kezét. Grace utolsó filmjében, a Gazdagok és szerelmesekben büszkén viseli a vőlegényétől kapott, tizenkét karátos gyémántokkal kirakott jegygyűrűjét. Kelly papa el van ragadtatva, hogy koronás fő lesz a veje, boldogan leperkálja a kétmillió dolláros hozomány felét. Másik felét lánya fizeti a sztárgázsijából. 1956 tavaszán megtartják az évszázad egyik legfényesebb esküvőjét. Ezernyi riporter követi minden lépésüket, fölöttük a forgatócsoportok helikopterei köröznek: az összes nyugat-európai televízió élőben közvetíti a monumentális eseményt mintegy harmincmillió nézőnek. „Csodálatos voltál, kedvesem” – dicsérte férje valamelyik kimerítő fogadás után. „Színésznő vagyok, drágám – felelte az újdonsült hercegné, és a vacsorájátpiszkálta. Nyúzottnak látszott. – Játszom. A kritikusok nem is sejtik, mennyire jól.” Ezt a párbeszédet és még sok mást életrajzírója, Randy Taraborrelli jegyezte le a színésznőről írt könyvében. Az esküvőt követő évek viszonylagos boldogságban teltek, noha Grace soha nem tudta megemészteni, hogy férje kívánságára szakítania kellett a filmezéssel, a színészettel.

Ifjúkori kilengések

Gábor Zsazsa valószínűleg túlzott, amikor azt állította, hogy az angyali Grace-nek több szeretője volt egy hónap alatt, mint neki egész életében. Persze, nem zörög a haraszt… Grace szinte szűziesen ártatlan külseje mögött a szenvedély vulkánja izzott, és ki is tört a forgatásokon. A dúsgazdag Oleg Cassini divattervezőhöz, David Niven színészhez, vagy Frank Sinatrához fűződő komolyabb viszonyán kívül partnereitől sem követelte meg a három lépés távolságot. Imádta a nála jóval idősebb, nős férfiakat és többnyire ilyenekkel volt dolga. William Holden, Bing Crosby, Gary Cooper után Clark Gable is terítékre került a Mogambo kenyai forgatásán. „Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban, Afrika közepén Clark Gable-lel?” – kérdezte, amikor erről a szerelmi kalandjáról faggatták. Feltehetően Rainer mindent, vagy majdnem mindent tudott felesége viharos előéletéről, mindenesetre gálánsan fátylat borított rá. Ő sem élt szerzetesi életet a házassága előtt. Tapintata, figyelmessége nagyban hozzájárult tartós és nemcsak látszatra, kifelé összetartó házasságukhoz. Grace is egyre jobban beleélte magát hercegnői szerepébe. Jótékonykodott, óvodát, öregek otthonát, árvaházat avatott, segített az 1956-os magyar forradalom menekültjeinek is. Három gyerekük született – Caroline, Albert és Stephanie. A gyerekek még közelebb hozták egymáshoz Grace-t és Rainert. Később, amikor legidősebb lányuk, Caroline botrányaitól visszhangzott a világsajtó, együtt igyekeztek úrrá lenni a kínos helyzeteken. Életrajzírója szerint: „Hírnév tekintetében, a hatvanas években csak Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor és Jacqueline Kennedy vetekedhetett vele.” Az ötvenes évek végére már sokkal híresebb volt hercegnőként, mint az évtized elején filmsztárként. A hatvanas években tovább nőtt népszerűsége, annak ellenére, hogy gyerekeik bőven ellátták témával a pletykalapokat. A hercegnőt mindenki csodálta és tisztelte, csak ő volt egyre elégedetlenebb önmagával. Nehezen viselte a változó kort, rettegett az elhízástól, ötvenedik születésnapját tragédiának fogta fel. Még két éve volt hátra a haláláig.

Az utolsó kanyar

Egész életében hibátlanul teljesített. Filmszínésznőként, hercegnőként egyaránt. Egyetlen hibát követett el, de azért az életével fizetett. Máig nem tudni, miért ő vezette a kocsiját, egy családi hétvége után vissza Monacóba, 1982. szeptember 13-án. Mivel erősen rövidlátó volt, ritkán ült a volán mögé, tehát nem rendelkezett vezetői gyakorlattal, ami kívánatos egy veszélyes kanyarokkal teli úton. Már csak azért is, mert vele tartott legkisebb lánya, Stephanie. Biztonságosabb lett volna ezt a dolgot rábízni a sofőrjére, de Grace hallani sem akart róla. Amikor odaért ahhoz a különösen hátborzongató kanyarhoz, a kocsi megpördült, lerepült az útról, és harminc méter zuhanás után egy veteményeskertben landolt. Még élt, amikor beszállították a róla elnevezett kórházba, de már nem lehetett megmenteni. Stephanie, aki néhány kisebb sérüléssel megúszta, úgy emlékezett, hogy anyja a fékekről mondott valamit a kisodródást megelőzően. Ennél többet nem árult el soha, még a családjának sem. Sokan találgatták akkoriban, hogy mi történhetett a kocsiban. Néhányan merényletre gyanakodtak, teljesen alaptalanul. Felvetődött, hogy talán helyet cseréltek útközben. Stephanie imádott vezetni, talán túl gyorsan ment bele a kanyarba és anyja rászólt, hogy fékezzen. Vagy Grace döbbenhetett rá hirtelen, hogy erről a kanyarról mondta sok éve: valaki itt meg fog halni. És idegességében a gázra lépett a fék helyett. Már sosem fogjuk megtudni, hogy mi történhetett valójában, de a jóslat beteljesedett.