Pénzjutalom a paralimpikonoknak

Ma éjfél előtt szállnak le Ferihegyen paralimpikonjaink (legalábbis a küldöttség legnagyobb része); hazatérnek Londonból az úszók, a vívók, az atléták, asztaliteniszezők, sportlövők és erőemelők illetve kísérőik.
Az érmek számát tekintve szép az eredményünk Pekinghez képest, akkor egy arannyal és öt bronzzal tértünk haza, most pedig 2 arannyal, 6 ezüsttel és 6 bronzzal zártunk. “A küldöttség maximálisan teljesített, nem szerencsével, hanem megérdemelten szereztünk dobogós helyeket, kemény munka gyümölcsét aratták le most a sportolók és edzők” – hangsúlyozta a záróünnepségé másnapján Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnöke és hozzátette: “a magyarok a világ teljes mezőnyének első harmadához tartoznak, ezt mutatja, hogy Magyarország a 38. helyen végzett az összesített éremtáblázaton”.

Pénz, paripa, fegyver

Ahogyan olimpikonjaink szép összegeket kaptak az érmekért jutalmul, úgy a paralimpikonok teljesítményét is honorálják majd, ám a sportvezető szerint ennél is fontosabb, hogy legyen elegendő pénz a riói felkészülésre. “Azt szeretnénk elérni, hogy egy érem se érjen kevesebbet,

mint Pekingben. 2008-ban kétszer akkora jutalom jött össze, mint előtte a teljes négyéves szakmai keret, ez így nincs rendjén. A sportolóink segítése a Gerevich-ösztöndíjon vagy a versenyeztetés finanszírozásán keresztül fontosabb, mint négyévente egy kimagasló jutalom. Nem egy versenyzőnk panaszkodott, hogy három műszak mellett próbál eredményesen felkészülni…”
Márpedig eredményeikért már itthon is keményen meg kellett dolgozniuk. Ugyanúgy, ahogyan az épeknek, egy kicsit sem lazábban. “Nálunk az edzések mennyisége kortól és sérültségi kategóriától is függ – nyilatkozta a HáziPatikának Magyarovits Zoltán úszóedző. “Tóth Tamás például hetente tízszer jár edzeni az uszodába, ugyanúgy, ahogyan ép társai is. Reggel 6 és 8 között úszó edzése van, negyed 9-től fél 10-ig erőfejlesztő szárazföldi edzésen vesz részt, délután 5 és este 7 között pedig újra úszás következik. Kicsit más a helyzet az általam edzett lányokkal, akiknek heti nyolc úszóedzésük van. Náluk ezt életkoruk és sérültségük indokolja.”

A paralimpia szigorú kategória-beosztása egyben arra is választ ad, hogy a kevesebb sportággal induló a paralimpián miért osztanak ki jóval több érmet, mint az olimpián.  Azért, mert a megkülönböztetés itt esélyegyenlőségi szempontból rendkívül fontos. Azúszóknál például 1-től 10-ig osztályozzák a sportolókat a sérülés mértékétől függően. A legkomolyabb sérülést jelző kategóriában szerepelnek azok, akiknél gerincvelő-sérülés vagy gyermekbénuláslás miatt jelentős az izomerő feletti kontroll hiánya, akiknél karok, kezek és lábak használata korlátozott.

Nincs különbség?

Érdekes, de a paralimpikonok edzésének módszertana, abban a terhelés és a pihenés aranyának meghatározása, valamint a kondicionális képességek fejlesztésének metódusa a sérülések ellenére megegyezik az épekével. “Persze a sérültebb sportolóknál a megfelelő technika kialakítása kellő körültekintést és hozzáértést igényel. Emellett bizonyos feladatok végrehajtása ugyancsak akadályokba ütközhet, és így esetenként kevesebb feladat alkalmazható, mint alapesetben. Viszont a kevésbe sérült sportolók ép társaikkal együtt végzik mind a vízi, mind a szárazföldi tréninget – hangsúlyozza az úszóedző.
Magyarovits Zoltán kiemeli azt is, hogy míg a parasportolók edzése nem sokban különbözik az épekétől, addig felfedezésük, kiválasztásuk sokszor igen esetleges. Mint mondja, az úszóknál például az a jellemző, hogy szülők rehabilitációs céllal viszik le a gyereküket az uszodába, karrierjük pedig onnan indul el. Ugyancsak sok fiatal tehetséget adott a sportágnak a Mexikói úti mozgásjavító központ, illetve azok a megszállott, elhivatott szakemberek, akik kizárólag sérült gyerekek úszásoktatásával foglalkoznak.