Tizenkét méter magasban – látás nélkül

Ritka az a bátorság, amivel a tizenkét éves Mészáros Martina éli az életét. A kislány ritka szemproblémával született: csak bizonyos részeit érzékeli a térnek. A Gyengénlátók Általános Iskolájába jár, ennek ellenére imád sportolni: úszik és atletizál. Nemhogy nem fél a kihívásoktól, de kimondottan elébe megy az ilyesminek. A 33 kívánság akcióban például egyenesen egy kalandpályáról álmodozott: azt írta a felhívásunkra, egyszer végigmenne egy ilyenen.

További fotókért kattints a képre!

Ez a kérés sokakat meghatott és mozgósított. Szívesen vendégül látták volna őt a csillebérciek, ahonnan Németh Tímea olvasónk írt, de egy dunántúli kis faluból is jelentkezett egy család, akik a nemrég nyitott márokföldi kalandparkba vitték volna a kislányt, és még házukban is megvendégelték volna. Aztán váratlan dolog történt: az utolsó pillanatban jelentkező Balog Fruzsina olyan sok szavazatot kapott néhány nap alatt, hogy övé lett a lehetőség. Azt írta: „A szüleim által elég hamar kialakult szociális érzékem a fogyatékossággal élők iránt, de nem a sajnálat miatt. 21 évesen szültem első gyermekemet, Andris most 13 éves, Bálint 7, Blanka 5 éves. Férjemmel együtt fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink ne a másságot lássák, hanem az embert.”

Egy hétfői nap lett Martináé, a mamájával érkezett Pusztamonostorról Pestre. Fruzsina értük ment a pályaudvarra. Azt meséli, nagyon izgult, hiszen nem tudta pontosan, kikkel is fog találkozni – csak egyetlen fotót látott addig a Nők Lapja Café oldalán. „Olyan volt a találkozás, tudjátok, amikor kiráz a hideg, és már az első percben lehet tudni, hogy valami jónak vagy a része. Egy szép, szimpatikus nagylányt láttam magam előtt. A kocsiban végig beszélgettünk, elmesélte, hogy marketingmenedzsernek készül. Az édesanyja azt is elmondta, hogy amikor a szavazás zajlott, már akkor »engem választottak«, lájkolták a pályázatomat, megosztották a Facebookon… szóval nincsenek véletlenek.”

A kalandparkban Martina először is oktatást kapott. A pályának csak részleteit látta, a nagy létrákon például a színes jelzéseket igen, de a létrafokokat csak közelről… A hosszú csúszópálya vége homályba veszett, így csak azzal tudták irányítani, hogy elmagyarázták, melyik ponton emelje fel a lábát a száguldás végén. Megkérdezték a kislányt, szeretné-e, hogy valaki kísérje fönt, de mindenképp egyedül akart menni.
„A szülei önállóságra szoktatták, így megtanult egyedül boldogulni, ahol csak lehet – mondja Fruzsina. – Így a környezetében lévők sokszor észre sem veszik, hogy nem jól lát. Úgy nevelik, hogy elhiggye magáról, hogy 100 százalékos ember. Persze ettől még ők is, és én is zavarban voltam… egyszer csak azt vettem észre, hogy Martina fent van a villámpályán, 12 méter magasan. Az első csúszása 66 méter volt… Három felnőttpályán végigment, csak egyetlen pályát nem csinált meg, a legnehezebbet. Hihetetlen volt. Jól érezte magát, csak nagyon elfáradt.”

A pályaudvaron Martina mamája megkérdezte Fruzsinát, nem túl személyeskedő-e, ha puszival köszönne el, Martina pedig rögtön e-mailt írt, amint hazaértek. Fruzsina azt mondja, biztos, hogy megmarad a kapcsolat köztük.
„Egy ilyen dolog nemcsak azoknak jó, akiknek a kívánságát teljesítjük, de azoknak is, akik teljesítenek. Ilyenkor a sors olyanokat hoz össze, akik amúgy nem feltétlen találkoznának. Kicsit olyan a 33 kívánság, mint amikor párt választasz: ha megtalálod az igazit, az nem véletlen.”

33 kívánság: Olvasónk álomnapot szervezett a májátültetett kisfiúnak
33 kívánság: Laura eljutott a csokimennyországba

33 kívánság: Traktort vezethetett a nehéz sorsú kisfiú