Mi is kéne még, mielőtt meghalok...?

„Before I die I want to...” A Sziget Fesztiválon áll egy fekete fal ezzel a nyitott mondattal. Már az első nap első pár órájában megtelt. Reggelre mindig kifeketedik, a nap végére újratöltődik, mégis mindennap több tízezer ki nem fért utolsó kívánság szálldos a Sziget fölött kiíratlanul.
„Jó itt lenni!” – Candy Chang kibomló hajjal, selyemruhában, átszellemült arccal fekszik a csupasz betonon. Feje fölött, mint egy glória, a felirat: „It's good to be here.” A tajvani származású, New Orleansban élő dizájnművész a fejébe vette, hogy érzelmi viszonyulásra serkent az érzelmileg kietlen nagyvárosban. Minden munkája erről szól: könnyeket, de legalább egy sóhajt, egy pillanat múlva tovaillanó érzést fakasztani a betonból.

Egyik világszerte ismertté vált projektje meghívást kapott a Sziget Fesztiválra. Eredetileg New Orleans egy elárvult családi házának egyik falán jelent meg a lenyomat: „Before I die, I want to...” – vagyis: „Mielőtt meghalok, szeretnék...” – és gyűltek a vágyak, előbb a megfestett vonalakra, aztán két sor közé, majd keresztbe-kasul, ahová fért: „Énekelni milliók előtt”... „látni a lányomat, ahogy átveszi a diplomáját”... „a karjaimban tartani őt még egyszer”... „levetni minden bizonytalanságot”... „egészen önmagam lenni” „látni sokszor még, ahogy sárgulnak a levelek”... „iskolát alapítani”...

Mi is kéne még, mielőtt meghalok...?

Candy projekjét rajongói elvitték a világ számos pontjára – olyan országokban is járt, mint Kazahsztán, a Dél-Afrikai Köztársaság, Mexikó, Ausztrália, Argentína.
Magyarországra egy gyeden levő kismamának, Schnetz Annamáriának jutott eszébe meghívni. A Sziget Fesztivál nemzetközi közegében, épp a 20. évfordulón a siker garantált, mindennap megtelik a fekete fal minden négyzetmillimétere kívánságokkal.
– Naponta többször fotózzuk, felírjuk a kedvenc idézeteket, majd körbekerítjük, és reggelig lehet olvasgatni az aznapi feliratokat – avat be a „vágyak falának” működési rendjébe Annamária. – Van, hogy pusztán a látvány kedvéért meghagyunk egy-egy részletet, de a többit reggel lemossuk, és estére újra megtelik. Kiállításként működik, és nagyon népszerű. A kedvencem egy nyolcéves angol kisfiú felirata: „I want to be a Lego designer!”, illetve egy másik, amelyet egy svéd pár fiú tagja írt föl. Amíg a betűket rótta, eltakarta a lány elől, és amikor végzett, megmutatta: „I want to have a baby!” – vagyis, hogy gyermeket szeretne. És megcsókolta a lányt.

A projekt lényege nem az, mit írnak a fekete falra, hiszen a vágyak a világ minden pontján hasonlóak. Az egyik érdekessége az, hogy egy közösségi térben – egy város adott pontján – hogyan kezd működni egy ilyen felirat, hány nap alatt és milyen kívánságokkal telik meg a fal. Ha szociológus elemezné, felmérhetné rajta egy adott társadalom mentális állapotát, frusztrációs szintjét, anyagi helyzetét. Ha mondjuk egy kőbányai panel tűzfalán próbálnánk ki, magyar felirattal, más lenyomat született volna, mint a Sziget Fesztiválon.

Angolul a „Before I die...” olyan, mintha Bruce Wayne suttogná végszavait az utolsó Batman-filmben. Magyarul eltűnik mögüle Holly- meg Bollywood, és a „meghalok” szó nagy súllyal koppan. Ez okozott dilemmát Schnetz Annamáriának is. Gondolkodott, lefordítva kerüljön-e a fekete falra, vagy maradjon „Before I die...”. Végül a fesztivál nemzetköziségének szempontja eldöntötte a kérdést. És bár Budapesten vagyunk, alig vannak magyar szavak: „climb Everest”, „kick Chuck Norris's ass!”... „kill my boss”, „see the world end”... „forever young”. Vagyis: „megmászni az Everestet”, „seggbe rúgni Chuck Norrist”, „megölni a főnökömet”, „látni a világvégét”, „örökre fiatalnak maradni”. A magyar humor azért megcsillan itt-ott: „elmenni Baktalórántházára”... vagy „megmondani a frankót”.
"Nehéz megfogalmazni azt az egyetlenegy igazi kívánságot. Mert hát annyi volna... Tessék csak kipróbálni!"

Candy Chang könyvet adott ki a fotókból, amelyeken látszanak a világ sok-sok kívánságfalán megfogalmazott vágyak. Föltűnt közöttük egy, amelynek az írója talán a legjobban megértette, mit is akart a művész – aki egy hozzá közel álló személy elveszítése után találta ki a kívánságfalat. „Tell my mother I love her” – írta valaki valahol. Vagyis: „Megmondani az anyámnak, hogy szeretem.”
Csak remélhetjük, hogy az illetőnek volt alkalma megtenni.

Te hogyan fejeznéd be a mondatot?

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

zsazsika 2012-08-15 13:33

szeretnék édesanya lenni  Miután meg meghaltam egy angyal lenni

csutak51 2012-08-12 10:58

Kitől kapod? Ki, és mennyit fizet azért, hogy olvasd, ami nem tetszik?:)A kellemetlen hsz-eket külön premizálják?

Ha nem, miért vagy ilyen morgós medve? (de ezt azt hiszem, egyszer már megkérdeztem más nickedtől)

 

Hogy én miért???

Néha van olyan téma, ami érdekel/szórakoztat, elütöm az időt, itt pihenek meg, amikor ezt nézem, közben mást is csinálok itt, szereztem itt barátokat is, rég regisztráltam és hűséges (vagy optimista?) vagyok, hogy lesz jobb még, mitt'omén, csak....

Majd kielemzem!:)

 

genre24 2012-08-11 23:39

fizetest  kapok  azert,  hogy  olvasom  az  aranykopeseket.

 

TE miert  jarsz  be?

csutak51 2012-08-11 23:27

S a háromféle variáció közül Téged mi vonz ide???

 

(Úgy látom, rosszul reagálsz a dícséretre, többet nem teszem! :))

genre24 2012-08-11 22:35

Tevedsz,  ajnos--

 

a  Noklapjan  nincs  soha  semmi  Uj--------------

 

vagy pisi-kaki

vagy egy marha  elhagyta  akover tehen szajhajat

vagy a  nagyika  mufogai  csorognek

dani zsuzsanna 2012-08-11 21:50

háát

még sok minden van..és mindíg van újabb..

csutak51 2012-08-11 20:29

Meglehet, hogy eltaláltam a "túl öreg"-et, -azóta láttam az "ukránka"-t is:)-, mégis elnézést kérek!

Mert az "ukranka"-topikban olvasottak szerint jó szíved van!:)

 

Azért ezek az előítéleteid...(fejcsóválós szmájli).... Ha tudod, próbáld levetkőzni, hisz valószínűleg sejted, sok év nem múlik ám nyomtalanul sehol!

 

Ez már nem ugyanaz a folyó, amit annó magad mögött hagytál! 

Nem tökéletes ugyan, de semmiképp sem az már! :)