Miért a kórház, ha gyógyulni otthon is lehet?

Bebizonyosodott, költséghatékonyabb az otthonkórház, és a beteg méltósága is megmarad. Karafiáth Orsolya különvéleménye.

A hír: Az egészségügy legdrágább része a kórházi ápolás, ezért amerikai szakértők olyan rendszert dolgoztak ki, mely a beteg számára otthonában nyújt kórházi ellátást. A betegek többsége jobban érezte magát otthoni környezetében és gyorsabban gyógyult, mint a gyógyintézetben. Az új rendszer lényege, hogy a páciens otthonában él, csak kiemelt szintű egészségügyi ellátásban részesül. A betegeket átlag naponta kétszer felkereste az ápolónő, és saját „osztályos” orvosuk is volt, aki öt beteget látott el. Az ápolószemélyzettel folyamatos video-összeköttetésben voltak. Az új kezelés azért lett olcsóbb, mert sokkal ritkábban végeztek drága laboratóriumi vizsgálatokat, mint a kórházi ágyon fekvő betegek esetén.

Miért a kórház, ha gyógyulni otthon is lehet?Tavaly nyáron az egyik közeli rokonom kórházba került. Orbánca volt, rettenetesen nézett ki a lába, de az orbánc az a fajta betegség, ami igen könnyen gyógyítható, ha megfelelő kezelést kap az ember. Figyelni kell ugyan egy-két dologra, például hogy a szervezet megfelelő mennyiségű folyadékot kapjon, de egyébként a baj diagnosztizálása után meglehetős rutinmenetben zajlanak a dolgok, és a beteg szinte (nem várt szövődmények, egyéb gondok bárkinél felléphetnek) százszázalékos bizonyossággal épen és egyben távozhat az intézményből.

Így hagytuk mi is ott a nagypapát, mert ugye benn kellett maradnia. Két nap múlva rémületes telefonhívást kaptam, a rokonom volt a vonal túlfelén, és egy komplett horrorfilmbe illő történetet mesélt el. Kommandósokról, akik betörtek a kórterembe, hullahegyekről a folyosón, keretéből kifordult ajtókról. Masírozó embermassza is szerepelt a sztoriban, villogó műtőslámpák, mit mondjak, köpni-nyelni nem tudtam. Gyanús volt, hogy kitaláció az egész, de egyfelől a rokonom világéletében józan, kedves, megfontolt ember volt, másrészt pedig a hangja és történetvezetése meglehetősen tisztának tűnt, rossz érzésem lett.

Egyik unokatestvéremmel berohantunk a kórházba. Útközben jött még egy hívás, a rokonom számát jelezte, de nem ő volt, hanem az egyik nővérke, aki jobb híján a legutolsó hívott számot tárcsázta, hogy jöjjünk, baj van, a rokonom folyamatosan félrebeszél. Orvost jó ideig nem találtunk, kezdtünk teljesen kétségbeesni. Aztán megoldódott a baj: kiderült végül, hogy szegény rokonom kiszáradt, ugyanis senki nem volt, aki arra figyelt volna, hogy igyon rendesen. És miután a probléma megoldódott, és beengedtem immár a külvilág egyéb ingereit is, körbenéztem. És megéreztem a szagokat. Aki járt mostanában (én sajnos családi tragédiák sora miatt igen gyakran) kórházakban, annak nem kell leírnom a helyzetet.

Cseréletlen ágytálak, nyöszörgő, lekötözött betegek, ki tudja mivel összekent ágyneműk. És hiába pakoljuk teli a zsebeket, az csak egy-két napra elegendő. Az említett történetem vidéki kórházban játszódott, így, pesti lévén igencsak nehezen oldottuk meg a napi felügyeletet, de kénytelenek voltunk valamit kitalálni, többször ilyesmi ne fordulhasson elő. Láttam (és megint csak sajnos igen közelről), hogy a magatehetetlen beteg mellé csak odateszik az ételt, senki nem figyel arra, valóban megeszi-e, és hogy esetleg azért nem eszi meg, mert nem tudja felemelni a kezét.

Láttam beteget, aki miután elébe tették az orvosságát, azonmód a kukába hajította azokat. Leltünk betegre, aki összeesett a mosdóban, és egy óra múlva talált rá egy látogató. Persze lehet mondani, hogy a nővérek alulfizetettek, hogy az orvosok leterheltek, hogy nincs pénz az egészségügyben. Ez mind igaz is. De itt emberek méltóságáról, emberek életéről van szó. Kötve hiszem, hogy ezekben a nővérhiányos, orvoshiányos időkben tőlünk belátható távolságra lenne olyan rendszer, ahol az olyan betegeket, akiknek az állapota indokolja, otthon is lehet gyógyítani, otthon, ahol a felsorolt szörnyűségek elő sem fordulhatnának, hiszen a beteg a szeretteitől megkapná a vizet, a pürésített élelmet, egyáltalán: azt a figyelmet, azt az odafigyelést, azt a szeretetet, ami elengedhetetlen a felépüléshez…   

Megosztás
 
Ajánlott oldalak: Kórház, Otthon, Beteg, Nyugdíjasotthon

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Lillaréka 2012-07-13 09:26

én is sokat voltam kórházban,nagyon kevés a nővér,úgy osztják a betegeket,hogy legyen a szobában járóbeteg,aki kiszolgálja a súlyosabbakat,ez sem túl jó,mert a kórházban azért mindenki beteg,egy nyűgös,időssel egy szobában,aki ugráltat egész nap,

 

 

 

Igen!

én is igy voltam. 3 öreg nénikével, aki közül az egyik nem is nagyon tudott felkelni.

szellemileg teljesen épek voltak. jókat lehetet velük beszélgetni. De én szaladtam nővérért, ha kellett. 

mert persze hiába a csöngetés, ha az az egy szem nővér az osztály másik felén mosdat éppen egy másik beteget.  

ÁgicaT 2012-07-13 09:24

Igen, például a pelenka-kérdésre is úgy tekintenek sokan, hogy a nővérke passzióból és merő lesajnálásból nem teszi tisztába minden csepp pisi után a beteget. Pedig nem.... az OEP napi 3 darab pelenkát támogat. Lehet többet is, de az már teljes áron (darabja nagyjából 2-300 Ft/típustól függően).

Ami van, azt be kell osztani.

mamóka 2012-07-13 09:17

Én azt hiszem, hogy a topic-indító is leírta, 2 nővér nem elég egy ilyen osztályra és nem várható el a jó munka, de amit mellé írt, sajnos az is valós.

Szegény nagymamám tüdőrákban halt meg.(Soha egy szál cigerattát nem szívott..) Volt kórházban is, mikor pelenkázni kellett és ráadásul szegénykém haláláig "ép eszű" volt.Összekakálta magát, éppen, mikor látogattam gyerekeimmel. Szóltam a nővérkének, aki kedves volt, de mama már elhasználta a napi kettő pelenkát és ezért azt mondta, nem tehet semmit. Kirohantam, vettem pelenkát és igen, összekapartam a pénzem és a nővérkéket is megkerestem...

Azután hazavittük. Édesanyám és mi halálig ápoltuk és megadtuk a szeretetet, illetve próbáltuk törleszteni, amit tőle kaptunk.

Szerencsére anyu már nyugdíjas volt, mert 24 óra!

Senki nem akarja- én legalábbis- a nővéreket minősíteni. Csak a rendszert, ami nem adja meg az időseknek, halálos betegeknek és a családnak a lehetőséget, hogy méltósággal és emberi körülmények között távozzon az életből.

Anyacuka 2012-07-13 09:08

Ápolónő voltam és van beteg hozzátartozóm is

Volt,amikor anyu annyira rosszul volt,hogy ágyban kellett lefürdetnem,pelenkázni,ágyneműt cserélgetni alatta,aztán hetek múlva szobawc-t használt,eteni kellett

beadtam az injekciókat,a nővér kijött volna beadni, de ugye nem ingyen 

nekem kellett munka mellett megoldanom,max.elfekvőbe tették volna, a kórház nem tartotta bent 2-3 hónapig

szerencsére lassan,de javult,már ki tudtam vinni a fürdőbe,kiülteve evett egyedül,2 év után már önálló,csak a háztartási munkákban kell segítség

 

de aki nem tanulta,nehezen oldja meg a betegápolást 

 

természetesen van amit otthon meg lehet oldani, de a munka helyett a minimális ápolási díj,amit alig akarnak megadni,szóval ha a negyedét adnák az otthoni ápolásra,mint amit a kórházban felszámolnak.....

 

én is sokat voltam kórházban,nagyon kevés a nővér,úgy osztják a betegeket,hogy legyen a szobában járóbeteg,aki kiszolgálja a súlyosabbakat,ez sem túl jó,mert a kórházban azért mindenki beteg,egy nyűgös,időssel egy szobában,aki ugráltat egész nap,emiatt mentem inkább hazaz saját felelősségre(orvosi tanács ellenére)

 

házigondozás napi 1-2 órában kérhető,nem tudom tb.-re vagy fizetősen,de a 24 órás felügyeletet valakinek meg kell oldani,ha  acsaládnak, akkor nem csoda,hogy a tb.-nek olcsóbb 

Lillaréka 2012-07-13 08:59

Én kiakadtam, amikor elolvastam a cikket!

voltam kórházban. egy nővérre 125 beteg jutott.

Viszonylag jól viseltem a műtét utáni pár napot. Velem nem volt gondja... de percig sem irigyeltem a nővért  a munkája miatt. Reggelit kiosztotta,- aztán a gyógyszert, vérnyomást mért, infuziót kötött be, mire végigért, kezdhette előről... de közben némelyik betegnél ágyat kellett húzni, megmosdatni..stb.. 

125 betegnél, egy szem nővér, hogyan csinálja ezt tökéletesen?? Egy percre nem tudott megállni. Ha csak 25 beteg van, aki becsinál, vagy nem iszik, nem lehet mindegyiknél azonnal ott, és egész nap ott.

Talán nem éhbérért kéne a nővéreket foglalkoztatni, akkor talán többen maradnának és nem mennének külföldre 5ször ennyi fizetésért emberibb körülmények közé.

 

Az otthoni ápolás nem tudom melyik idiótának pattant ki az agyából.

De kivánom neki, hogy ápoljon egy magatehetlen szellemileg leépült beteget éveken át, havi 24ezerből.  Menjen rá az összes megtakaritása, egziszenciája, az egész élete.
Utána terjesszen hülyeségeket.

Aki képes rá, ugyis megteszi, aki mögött biztos anyagi háttér van és nem fenyegeti az a veszély, hogy a család az utcán köt ki, az is megteszi.

Nagyon nem kéne az emberek nyomorúságát még ennél is jobban fokozni.  

ÁgicaT 2012-07-13 05:50

Oh igen, az íróasztal mögül úgy tűnik, hogy a legtöbb betegség gyógyítható szeretettel. Milyen jó is lenne!

Csak baromira nem így van.

Az egészségügy és a nővérek hozzáállása igenis pénzkérdés. Na nem a hozzátartozó-nőver vonalon, hanem állambácsi-eü. vonalon. Ha esetleg nem 2 nővér jutna egy 75 ágyas ortopédiai osztályra, akkor nem kellene a pohár vízzel együtt ágytálat is kérni (mert így tutira ott lesz, mire pisilni kell).

 

Arról pedig nem is beszélve, hogy mióta a nők eljárnak dolgozni, nincsen otthon a családból olyan ember, aki tudna vigyázni, gondoskodni egy beteg emberről. Meg ez az egész úgy állítja be a dolgot, mintha a nővérek valami olyasmit csinálnának, amit egyébként mindenki tud otthon. Aki ezt hiszi és gondolja, annak adnék kölcsönbe pár napra egy beteg idős magatehetetlen embert. És lehet próbálkozni:

- pelenkázással

- a hozzá tartozó szakszerű mozdulatok elsajátításával

- a betegmozgatás mikéntjével

- ágyazás úgy, hogy az ágyban marad a beteg

- ágyban fürdetés úgy, hogy az ágyban fekszik a beteg és nem lesz lucskos minden

 

- infúzió, injekció eleve szakfeladat, és azt nem lehet otthon beadni, csak szakápolási engedéllyel

 

- kell a házhoz kijáró orvos is, de ez a magyar körülmények között max. a háziorvost jelenti, de az is csak akkor jön ki, ha tudja, hogy kap érte valamit. Nem, nem az OEP-től....

 

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha egy szellemileg leépült beteget kell otthon gardírozni. Akinek adott esetben fél óráig magyarázod minden egyes gyógyszernél, hogy miért fontos, hogy bevegye, aztán trükközöl, mibe lehetne belekeverni. Aki "kitudjamivel" összekeni az ágyat, a ruháját, magát, de még a falat is - amit kórházban lehet mosni, otthon általában nem csempés a nappali fala. 

 

Nekem van krónikus beteg nagypapám, a nagyi több, mint 1 éve ápolja. 24 órás meló. Sajnos senki nem tudja megtenni a családból, hogy a fizetését 24ezres ápolási segélyre cseréli, és besegít a mamának. De még ha meg is tudnánk tenni, papa nem fogad el rajta kívül más embert. Még éjjel sem tud aludni a nagyi, mert papa egész nap fekszik, kipiheni magát, és hajnal kettőkor ébred, kéri a kávét.... Papa köszöni szépen, jól van, az elmúlt 1 év alatt hízott (már nem látszanak ki a csontjai), kicsit javult az étvágya (csak húsleveset és töltött káposztát hajlandó enni reggeli-ebéd-vacsorára.... mama már a gondolattól is rosszul van), leletei rendben. Közben pedig az "ápoló személyzet" (értsd: nagyi) tönkrement, egyre több xanaxot szed, kóros kialvatlanságban szenved (mert az nem segít, hogy 1 hónapban egyszer anya ott tölti a szabad hétvégéjét és olyankor 2-3 éjszakát tud aludni - nem is tud... mert az agya folyton a papa körül jár.

 

Szóval aha.... tényleg tök nagy buli otthon ápolni. Hajrá.

Lehet, hogy ez lenne a megoldás. Arra mindenképpen, hogy egy fokkal többre nézzék az ápolónők munkáját.

surg 2012-07-13 05:29

Kedves K. O.!

Lehet önkénteskedni - szerintem bármely kórházban -, megtekintheti, hogy milyen egy műszak pl. sürgősségin / mentőn.
Ill. sajnos szép a fáma, de nem minden betegséget és állapotot lehet megoldani egy ilyen jellegű otthonkórházzal.
Sajnálom, ha tényleg csak ilyen szörnyűségekkel találkozott az egészségügyben, de a másik oldalról elárulhatom, hogy az otthon ápolt betegek, akik családi körből érkeznek, sokszor rászáradt több hónapos kosszal, lesoványodva és kiszáradva érkeznek hozzánk...A szerető hozzátartozóktól. A lekötözött betegek is egy fura jelenség számomra, hiszen max. akkor kötöznek le valakit, ha 20 betegre ott marad egy nővér és adott páciens elkóricál, kitépi a branült, sat, sat.
Az orbáncot amúgy sokszor lábon kihordják - 85 éves nagyapám egy hónapja tette meg.
Lehet, hogy nem összeszedett a kommentem így majd 12 óra munka után az éjszakában, de hálás volnék, ha máskor nem egy kiragadott modellt igyekezne a laikus ráhúzni egy egész rendszerre.

Tisztelettel

Nők Lapja Cafe 2012-07-13 05:29

Bebizonyosodott, költséghatékonyabb az otthonkórház, és a beteg méltósága is megmarad. Karafiáth Orsolya különvéleménye.

Nők Lapja Café: Miért a kórház, ha gyógyulni otthon is lehet?