11 dolog, amit szeretnénk megélni negyvenéves korunkig

Tartalékolni tudni
Nem zsírt a testünkön, hanem anyagi javakat. Ugye nem akarjuk, hogy ha elefántcsont bevonatú járókeretre fáj a fogunk, akkor ne engedhessük meg magunknak? Igaz, hogy negyvenévesen az életnek még a fele előttünk van, de annak már tetemes részét nyugdíjasként fogjuk tölteni.

Normális melltartók
Hacsak nem feküdtünk kés alá, vagy nem mi vagyunk „Kate Moss két év múlva”, akkor esélyes, hogy negyvenéves korunk után nem árt melltartóval is alátámasztani természet adta bájainkat. Ha sikerült beszerezni a tökéletes darabból hármat, akkor nyugodtan hátradőlhetünk. Vagy akár előre is.

Akkor is azt mondani, amit gondolunk
Ha negyvenévesen sincs még megfelelő identitásunk ahhoz, hol elküldjük a francba a közértest, aki már megint átvert, vagy megmondjuk a férjünknek, hogy egyáltalán nem gerjeszt be, ha a fülünket harapdálja, akkor később már biztosan nem is lesz.

Rájönni arra, hogy hol keressük az élet értelmét
Megtalálni valószínűleg úgysem fogjuk, de középkorúságunk kezdetén annyival azért jó lenne tisztában lenni, hogy vajon nekünk való helyen járunk-e, ha betévedünk egy templomba, vagy jobban tesszük, ha Nietzschét olvasgatunk tétova pillanatainkban.

Gyereket szülni
Lehet, hogy nem a legkellemesebb elfoglaltság a világon életet adni, azonban nagyon hasznos lehet a társadalom számára és potenciálisan felemelő nekünk. Petesejtjeink viszont gyorsabban öregszenek, mint ahogyan a nagy elhatározások megszületnek, ezért kell szabnunk magunknak végül olyan lélektani határokat, mint a „negyven”.

Egyszer udvaroljon a szerelő
Igaz, hogy túl sok pornófilmben volt főszereplő a helyes vízvezeték-szerelő, de az sem kizárt, hogy a női szexualitás megkerülhetetlen eleme a vonzódás a munkában megizzadt, szigorúan nagyon fiatal és nagyon vonzó férfiakhoz. Nem feltétlenül akarnánk berángatni az ágyunkba, de egyszer az életben legalább érezhessük, hogy akár meg is tehetnénk.

Nem félni a szülők halálától
Ha fiatal felnőtt korunkban, ahogyan Soma Mamagésa mondaná, „az a feladatunk, hogy megtanuljuk tisztelni a szüleinket”, akkor negyven felé az a feladatunk, hogy megbarátkozzunk a gondolattal, hogy nem fognak örökké élni. Egy bizonyos kor után mégsem retteghetünk ettől, mint egy oviban felejtett kisgyerek.

Találni egy normális nőgyógyászt és fogorvost
Ugyan ki akarna hetvenévesen új nőgyógyászt keresni az interneten? Nem lehet kellemes. Természetesen a fodrász is fontos, de talán nem létkérdés. A bizalmi viszonyok egy idő után becsontosodnak, és ez így van jól.

Megtanulni főzni
Egyrészt negyvenéves korra nem elsajátítani egy olyan alapvető készséget, mint a főzés, ciki. Másrészt feltételezzük, hogy ahogy öregszünk, és egyre többet kóstoltunk a számunkra elérhető világ finomságaiból, úgy tesszük egyre magasabbra a mércét. Egy bizonyos pont után nincs mese: ha tökéleteset akarunk, magunknak kell előállítani.

Egy olyan munkahely, ahol igazán számítunk
Húszévesen még oké, ha ugráltat a főnök és egyik munkahelyről a másikra bukdácsolunk, mert senki nem fogja megkérdezni, hogy ez miért van.  A negyedik x után sem az a baj, ha mások kérdezik, hanem az, ha nekünk kell feltenni magunknak a kérdést…

Normális poharak és evőeszközök
Lehet, hogy sosem leszünk kiváló házigazdák és nem a mi otthonunkban lesznek a város legnagyobb vacsorapartijai, de az biztos, hogy negyvenévesen már nem éghetünk azzal, hogy vizespohárba töltjük ki a bort, és halkést adunk a steakhez, mert csak az van.