Biztonságos mellimplantátumot fejleszt a magyar kutatónő

Puskás E. Judit

„Amikor először kiderült 2000 környékén, hogy a szilikon mellimplantátumok eresztenek és veszélyesek, és ennek ellenére az Egyesült Államokban abban az évben mégis 250 ezer nő vállalta a mellnagyobbító műtétet, azt hittem, megáll az eszem” – emlékszik vissza a vegyész- és biomolekuláris mérnök, Puskás E. Judit, miért vágott bele egy újfajta anyagból készülő mellimplantátum kifejlesztésébe. „Azt gondoltam, hogy évente több százezer nő nem lehet ennyire felelőtlen. Egyszerűen csak nagy melleket látnak a plakátokon és a tévében, vagyis társadalmi nyomásra vállalják a műtétet.”

Csupa nő első vonal

A cél először egy a szilikonnál biztonságosabb és erősebb műanyag (arbomátrix) implantátum kifejlesztése volt, aztán egy másik kutatás adta az ötletet, hogy az implantátumba gyógyszert is lehet tenni, amelyek mint valami kis célzó nyilak, csakis a rákos sejteket támadják, miközben az egészséges szövetet nem károsítják. „A kemoterápiának nagy hátránya, hogy éppen úgy rombolja az egészséges sejteket, mint a betegeket” – magyarázza a kutatónő. Ahhoz, hogy eljusson a betegekhez az implantátum, még legalább öt év kell, de most nagyot lendített a fejlesztésen, hogy a General Electric (GE) Rákellenes Healthymagination pályázata felkarolta a magyar vegyésznő vezette kutatást. „Több mint 400 kutatásból választottak ki ötöt, amely forradalmasíthatja a rákgyógyítást. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mind az öt nyertes kutató nő, pedig még így, 2012-ben sem vagyunk túl sokan a tudományos világban” – mondja a professzor asszony.

Kémek és kémcsövek

„A nyolcvanas évek második felében kutattam először az egyesült államokbeli Akronban, de ’89-ben hazarendeltek, lejárt a vízumunk, nem maradhattunk az országban. Korábban megkörnyékeztek bennünket, hogy kémkedjünk – ugye még az előző rendszerben – Magyarországnak, de visszautasítottuk, ezért nem mertünk hazamenni, így végül Kanadában kötöttünk ki” – meséli Judit, hogyan kerültek végleg külföldre a családjával.

Semmibe vettek

„Sokat szenvedtem kutatóként amiatt, hogy nő vagyok. Sokszor egyszerűen semmibe vettek.” A már rengeteg tapasztalattal és tudományos fokozattal rendelkező kutató szerette volna magát mint vegyészmérnököt hivatalosan is bejegyeztetni Kanadában. „A hitelesítő bizottság tíz szigorú vizsgát írt elő nekem, a férjemnek, Kaszás Gábornak, aki ugyanolyan tapasztalattal és papírokkal érkezett, csak négyet, aztán azt is elengedték neki. Ezt persze szóvá tettem, és nem tudott rá a – természetesen – csak férfiakból álló bizottság magyarázatot adni.”

Nem volt női mosdó

A női vegyészmérnök ritka volt, mint a fehér holló az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek elején: Judit azt mondja, emiatt kellett rengeteg előítélettel kellett megbirkóznia. „Bár az egyik szintén vegyészmérnök kolléganőm, aki még a hatvanas években jött ki, azt mesélte, hogy azért nem vették fel még asszisztensnek sem, mert egyszerűen nem volt a kutatóhelyeken női mellékhelyiség. Persze, amikor én kezdtem itt, akkor már volt – meséli nevetve. – Nekem vastag a bőröm, de sok nő inkább feladja a tudományos munkát, ha az előítéletek falába ütközik” – teszi hozzá Judit, aki ezért határozta el, hogy ösztöndíjat hoz létre tehetséges diákoknak. „Figyelek a nemek arányára, a csapatomban nagyjából ugyanannyi a fiú és a lány, mindenféle nemzetiségűek. Nagyon várom magyar diáklányok jelentkezését is: tanulhatnának, kutathatnának itt, az akroni egyetemen.” Judit szerint nagyon sok múlik az ember környezetén, sikereket csak az tud elérni, akinek segítenek. „Úgy alakult az életem, hogy a nagymamám nevelt 18 éves korom után, nyugdíjas volt már, aztán visszament 12 órában dolgozni, hogy segítsen nekem elvégezni az iskolát.”

Amerikai lecsó

„A férjemmel még a Műegyetemen ismerkedtünk meg, nélküle semmire sem jutottam volna. Amikor kicsik voltak a lányaink – két lányunk van –, váltott műszakban dolgoztunk, és Gábor, a férjem – ha kellett – mindig minden házimunkát megcsinált, kivéve a főzést. Bár most valamilyen sugallatra meg akar tanulni pogácsát sütni” – teszi hozzá a kutató asszony. „Vigyázok az egészségemre, hetente háromszor úszom, sok salátát eszünk, de a magyar ételekről nem mondok le” – meséli Judit. Szinte csak magyar fogásokat főz otthon, a család kedvence pedig nem más, mint a lecsó. „Sárga paprikát viszont csak augusztusban lehet kapni, akkor veszünk rengeteget és lefagyasztjuk, hogy legyen egész évben.”