“Gratulálok a nőnek, aki ikreket szült 66 évesen!”

A hír: Ikreket szült egy 66 éves nyugdíjas lelkésznő Svájcban – erősítette meg a svájci anyakönyvi hivatal egy bulvárlap vasárnapi hírét. A Sonntags-Blick úgy értesült, hogy a fiúikrek császármetszéssel jöttek világra két hete Graubünden kantonban, Chur város kórházában. Az újság szerint a műtétet jól viselte mind a három érintett. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az elmúlt öt évben csak Svájcban legalább négy 60 évesnél idősebb nő szülhetett gyermeket. A világrekordot egy indiai nő tartja, akiről úgy tudni, hogy 70 évesen lett anya. A svájci bulvárlap szerint a lelkésznő Ukrajnába utazott, ahol a sperma- és a petesejt-adományozás is megengedett.
 
Soma véleménye:
A Biblia szerint Sára közel 90 esztendős volt, mikor megszülte Izsákot. Ebben a helyzetben az az egyik dolog, hogy idős fejjel még képesek egyes nők szülni, a másik fő üzenet, vagy inkább felmerülő kérdés, hogy vajon fel is tudja nevelni?

Tavaly a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézetben az egyik hétvége fő témája a halál volt. Orosz mesterünk (dr. Vlagyimir Komin) azt mondta, a jövőben 130–150 év lesz a normális élettartam. Ennyire ki fog tolódni az átlagéletkor. Ha ehhez viszonyítunk, akkor ez a svájci asszony még élete derekán sem jár. Elképzelhető, hogy ő már a jövő generáció egyik előfutára, és ezt érezte is. Megsúgta neki a Teremtő, emiatt nyugodtan és felelősséggel vállalt nem is egy, hanem egyből két gyermeket.
Csodálatos, biztató és reménykeltő, hogy 66–70 éves nők még képesek megfoganni, életet adni. Az a lélek, amelyik olyan bátor, hogy egy ilyen idős anyát választ (én ebben hiszek, hogy a lélek választja ki, hova születik, sőt ezt enyhe transzlégzéses belső utazásban magam is megéltem), annak nyilván épp erre az anyára, épp az általa kapott tanításokra van szüksége. Ha velem történne ilyen csoda, egészen biztos, hogy eszembe se jutna elvetetni a gyerekemet. (Ezzel most is így vagyok, 46 évesen – az anyám egyébként épp ennyi idősen szülte az ötödik gyermekét.)

Világéletemben mélységesen iszonyodtam a spermabankok lététől, a mesterséges megtermékenyítés eme lelketlen folyamatától, amióta pedig megismertem a családállítás alapjait (Bert Hellinger módszere), azóta még inkább veszélyes és felelőtlen dolognak tartom a sperma- és a petesejt-adományozást. Ugyanis a lélek pontosan TUDJA, hogy ki az apja. És azzal az emberrel energiaszinten akkor is össze van kötve, ha soha nem találkozott vele. Ráadásul ez nemcsak a felnövekvő gyermekre van kihatással, hanem az apára is.
De hát az emberek zöme annyira bele van süppedve az anyagba, hogy meg se hallja a lelke hangját. (Vannak, akik ezt az időszakot úgy hívják, hogy a „sárkorszak”, vagyis az emberiség életében az az időszak, amikor az emberek legközelebb vannak az anyaghoz, mondhatni „el vannak anyagiasodva”, nem szellemiek.) Én nem engedném a spermabankok létrehozását. Rengeteg tudatlan fiatalembernek (akik húsz forintért eladták magukat) tudtán kívül befolyásolja majd az életét az apasága. És mit mond majd az így megtermékenyült anya a gyermekének, amikor megkérdezi: ki az apám? Na jó, az a lélek meg ezt az utat választotta.
Ez a két kisfiú pedig a szupernagyi korban levőt anyukát, akiben bizonyára rengeteg forrásenergia van, hogy erre képes volt. Gratulálunk neki!