Itt a december: újra fűtenek az oviban

A hír: Egy hét rendkívüli szünet után kedden újra mehetnek iskolába a diákok és óvodába a kicsik, mert egy alapítvány vállalta, hogy kifizeti az inkei önkormányzat 3 millió forint tartozását a szolgáltatónak, amely múlt hétfőn lekapcsolta a gázfűtést a két intézményben – közölte a somogyi település polgármestere.

Winkler Nóra véleménye: Néhány évvel ezelőtt voltak olyan drámaírói események, ahol reggel ki kellett választani egy hírt, és pár óra alatt egy színdarabot vázolni belőle. A színészek napközben olvasták a terveket, és estére egy – részint rögtönzött, de élvezhető, összeálló – előadás született a friss hírből. Ez a hír itt tökéletesen alkalmas lenne erre. Mert olyat érdemes választani, ami túlmutat önmagán, az abban zajló történet egy korszakot, annak fő kérdéseit is megmutatja. Szerintem ez ilyen. Tíz év múlva ha visszaolvassuk, emlékezni fogunk, milyen hangulat, jelenségek, események jellemezték a 2010-es évek elejét. De hiába lenne jó feldolgozásra, itt van, épp zajlik, jelenleg része a mindennapi valóságunknak. És vélhetően hasonlók sora fog még jönni.

Egy önkormányzat eladósodhat rossz vagy korrupt gazdálkodás miatt, de épp ennyire reális, hogy jó szándékú, körültekintő szakember vezeti, aki mégsem tud lépést tartani a változó körülményekkel, áremelésekkel. Egy segítő kezet nyújtó cég eljárhat valamilyen önös érdeke mentén, de pont ugyanennyire előfordulhat, hogy egyszerűen segít, és igaz, hogy ezzel szimpátiaértéke nő, nem azért teszi, hanem mert csak segít, és kész. De az egész láncolat legvégén mégiscsak gyerekek ülnek, akik fáznak, mert nincs fűtés.

Iskolai kötelező olvasmányok jutnak eszembe. Móricz-novellák, hóban mezítláb járkáló szegény gyerekekről. Emlékszem a hangulatára, hogy miközben olvastam, tudtam, egy nagyon-nagyon régi világot hoz vissza. Történelmet. De mégis itt van. Valahogy ez a kettősség jelenik meg az értesítés módjaiban is – a falut végigjáró régimódi hangosbemondó és az internet. Jó a vége, újra meleg van, és az óvodások, iskolások visszatérhettek. De mégis… összeszorul az ember szíve az egésztől.