„Egészséges énkép védhet meg a bántalmazástól”

Megkezdődött a 16 akciónap, a nők elleni erőszak megszüntetéséért világszerte indított programsorozat. De vajon mit ért el eddig? Karafiáth Orsolya különvéleménye.

A hír: Az Anker Klubból indult és a Liszt Ferenc térre érkezett a nők elleni erőszak ellen elnevezésű rendezvénysorozat figyelemfelhívó felvonulása a hétvégén Budapesten. A 16 akciónap nevű programsorozatot 1991 óta szerte a világon november 25. és december 10. között rendezik meg, mivel november 25-ét az ENSZ a nők elleni erőszak megszüntetésének napjává nyilvánította, míg december 10. az emberi jogok világnapja. A program arra kíván rávilágítani, hogy a nők elleni erőszak súlyos emberi jogi jogsértés, az áldozatok életét, emberi méltóságát, testi épségét, egészségét és biztonságát sérti, veszélyezteti – az Európa Tanács adatai szerint Európában naponta minden ötödik nő szenved el erőszakot. Magyarországon minden héten legalább egy nőt gyilkol meg volt vagy jelenlegi házastársa vagy élettársa, a partnerük vagy volt partnerük által bántalmazott nők száma pedig becslések szerint csaknem félmillió.

Karafiáth Orsolya véleménye: Az erőszaknak nagyon sok formája van. Elsődlegesen persze mindenki a fizikai erőszakra gondol. A nő (általában) valóban gyengébb a férfinál, tehát ha tettlegességre, összecsapásra kerül sor, általában ő kerül ki vesztesen a viadalból. (Kivétel persze, ha mindenféle eszközt használ, gondolok itt késre, üvegre, sodrófára, ezekkel harcképtelenné tudja tenni támadóját, de a bíróságon ekkor valószínűleg a nő húzná a rövidebbet. Ugye érezzük az ebben rejlő ellentmondást? Ha egy erős hím leteper minket, és mi mondjuk – testi erő híján – a hamutartóval fejbe verjük, pórul járhatunk.) Szerencsére az utóbbi években egyre inkább terítékre került a családon belüli erőszak témája is, bár igazán megnyugtató eredményre még nem sikerült jutni. Meg addig nem is lehet, amíg a szenvedő fél érzi saját szégyenének, hogy őt bántalmazták és nem vetet látleletet, nem kér segítséget.

A közvélekedés sem fordult még olyan hatalmasat: azt mondják, intézze el mindenki a saját ügyeit házon belül. És nem győzik (és nem győzöm) én sem hangsúlyozni, hogy a szóbeli erőszak ugyanolyan erőszaknak számít, csak éppen lassabban pusztít el. Jelenleg éppen egy regényen dolgozom, aminek az erőszak a témája. Véletlenül ismerkedtem meg a főhősnőmmel, és a történetétől padlót fogtam. Azzal kezdte a mesélést, hogy azért kezdett el pszichiáterhez járni, mert voltaképpen most tudatosult benne, hogy ő valamiképpen mindig rosszul választ: egyik megalázó kapcsolatból a másikba kerül. Nem értette, mi lehet az oka. Aztán szép lassan kiderültek a dolgok. Még szinte gyerekként megerőszakolta egy közeli ismerőse, ám a családja nem hitte el neki a történetet, még akkor sem, amikor kiderült, hogy terhes, és abortuszra kellett mennie, azt mondták, biztosan kitalálta az egész mesét, hogy ne derüljön ki a valóság.

Eztán kényszeresen próbált megfelelni mindenkinek, akivel összehozta a sors, legyen az munkatárs, főnök, barátnő: aláment bárkinek, csak hogy kedveljék, és nehogy megint bajba kerüljön. Ezzel a látványosan alávetett mentalitással persze azokat vonzotta magához, akik uralkodni vágynak, akiknek a dominancia adja az életerejüket. És a vége mindig fizikai erőszak lett, ráadásul őt hibáztatták az egészért. Egy mondatot sosem fogok elfelejteni: „Egyszerűen nem bírtam ki, meg kellett verjelek. Olyan ütni valóan néztél rám.” Ez a bizonyos verés egy sokéves kapcsolat harmadik évében következett be, és a pár még négy évig működött együtt: így. És a vége nem az lett, hogy a hősnőm észre tér és kikéri magának a mindennapi megalázást (amitől már dolgozni, koncentrálni sem tudott), hanem a másik fél hagyta ott őt egy szép napon, hogy nem bírja tovább „azt a szart, aki”. Többet kell ezekről a dolgokról beszélni, és megerősödött önbizalommal, egészséges énképpel kezelni önmagunkat. És a legelső jelnél megfújni a riadókürtöt. Mert egy kiteljesedett folyamatot már sokkal nehezebb megállítani.

Én magam is fontos feladatnak érzem a felszólalást, a hangunk hallatását. November 25-én volt ennek a sorozatnak a nyitóestje a Bálint Házban, és a beszélgetésen, felolvasáson (szereplőként) voltam jelen. Ott három olyan nő volt még a színpadon, akik közül ketten ma is hajléktalanok, egyikőjük pedig immár kikerült ebből a sorból. Aki védett életet él, el nem tudja képzelni, minek vannak kitéve azok a nők (egyébként a férfiak is), akik az utcára kerülnek. Az esten az érintetteken kívül (akik vagy szervezők, vagy a hajléktalan-ellátásban dolgoznak) maximum húszan ültek. Ez számomra nagyon elszomorító. Igenis részt kell venni ezeken az eseményeken, fel kell vonulni, írni kell bármilyen problémáról. Mert ha mi, nők nem emeljük fel a szavunkat, nem hallatunk elég segélykiáltást, nem fognak foglalkozni velünk.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

semiramis 2011-11-29 14:32


az pedig tevedes, hogy ha a nö vedekezik, ö huzza a rövidebbet a birosagon...

Hölgyem, tajekozodjon, mielött nyilvanosan velemenyez!

semiramis 2011-11-29 14:30

egy a rengeteg vedelmi faktorbol, de nem ved MEG.

arrol nem beszelve, hogy altalaban a bantalmazas van elöbb, ami megakadalyozza az enkep egeszseges fejlödeset... ördögi kör.

ha csak ennyi lenne, sose kerülne ki belöle senki, aki egyszer belekerült... (es ez hala Istennek nem igy van)

Gorgon Lilith 2011-11-29 12:07

A "véramazonok" nem kötnek kompromisszumot?

Ez baj?

DanceWithTheDead 2011-11-29 11:37

Van minta, csak az mondjuk több 10 éves... ma nehezen alkalmazható. És ma mindenre a végletek mennek. Vagy ősanya vki, vagy 1 karrierista álanya, akinek gyereket se kellett volna szülni. Mintha csak fekete és fehér létezne. Pedig a világ színesen szebb.

Szellőlány 2011-11-29 10:22

"Azért, mert a nőktől ezt a magatartást várja el a társadalom, így nehéz találni rá negatív jelzőt, kifejezést."

 

Valószínűleg itt kezdôdik a nôk elleni erôszak.

Torolt_felhasznalo_567762 2011-11-29 09:40

Van ebben a világban annyi tuti, amelyek sokszor egymásnak ellentmondóak, hogy nem csoda, ha az emberek elbizonytalanodnak.

Ahogy elnézem, ma a nők a két végletet testesítik meg, vagy véramazonok vagy irányítandó bábok. Kevés önállóan gondolkodó, ám kompromisszumkész nőt ismerek. 

Torolt_felhasznalo_572064 2011-11-29 09:35

Ez most megfogott...miért lesz bizonytalan anyuka? Nincs előtte minta? Akárhogyis, a gyereknevelés egy bizonyos mértéken túl nem igazán tűr bizonytalanságot, valakinek valahogy meg kell mondania a "tutit".

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk>>>