A lottóházakban a lakásokat egykor mindössze három forint harminc fillérért lehetett megszerezni. Ennyibe került ugyanis egy lottószelvény az ötvenes években, amikor a sorsoláson lakást nyertek a szerencsések. Budapesten kifejezetten azért építettek fel több társasházat, hogy legyen mit odaajándékozni. 

– Maguk azt el sem tudják képzelni, mit jelentett 1958–59-ben egy öröklakás! Akkoriban az emberek társbérletben laktak. Ha valaki saját otthont akart Budapesten, az sem volt elég, ha pénze volt, minimum ötéves állandó fővárosi tartózkodást kellett igazolnia ahhoz, hogy felkerülhessen a lakásra várók hosszú listájára – meséli Kósa Lászlóné, egy egykori nyertes felesége, egyike annak a két egykori szerencsésnek, akik még mindig a lottólakásukban laknak. 

Kósa Lászlóné, egy egykori nyertes felesége – még több kép galériánkban! Katt! Fotó: Neményi Márton

Fura, de a lottó második világháború utáni bevezetése az 1956-os forradalom egyik következménye volt. A korai Kádár-éra pénzügyminisztere, Kossa István bízta meg az OTP-t a játék szervezésével 1957-ben. A dolog egyik célja az volt, hogy elterelje a figyelmet a forradalom utóéletéről, oldja a társadalomban fortyogó feszültséget. Az első húzást 1957. március 7-én tartották, a játék népszerűsége azóta töretlen. A tárgynyeremény-sorsolások az első húsz évben tartották izgalomban az országot, ez idő alatt többek között 224 családi ház és üdülő, 590 gépkocsi és 505 öröklakás talált gazdára. Utóbbiak egytől egyig a külön erre a célra épített „Lottóházakban” voltak.

Egy ilyen ház az Astoriánál, a Múzeum körút 9. szám alatt szeptember 30-ig, 17 és 19 óra között nyitva áll az érdeklődők előtt. A látogatók egy olyan különleges hangulatú, régi világba csöppenhetnek, melyről vendéglátónk mesél.


– A férjem családja egy őrségi kis faluban, Nemesnépen élt. Az apósom sokszor mesélte, hogy a Zalai Hírlap cikkéből tudta meg, hogy a heti lottó tárgynyeremény-sorsoláson budapesti, két szoba hallos öröklakást nyert. Rögtön beugrott a spájzba, és lehúzott két hosszúfröccsöt izgalmában. Szegény nem tudta, hogy mesélje el a szívbeteg feleségének, félt, nehogy megártson szegény asszonynak az izgalom. Végül akkor bökte ki, amikor anyósom belefeledkezett a főzésbe, így csak a rántás égett le a lábassal együtt. Két nyertes él még a házban, de sokkal több nem is élt soha. A legtöbb szerencsés, ahogy kézhez kapta a kulcsot, el is adta a lakást, legtöbbször mélyen áron alul. Egyrészt nem voltak tisztában az ingatlanárakkal, másrészt így is akkora összeget tettek le eléjük készpénzben a vevők, amennyit még sohasem láttak.
– Soha nem éreztem irigységet mások részéről, de nem is tartotta senki észben azt, hogy a mi címünk egy Lottóházé. A mi titkunk maradt – és a mi büszkeségünk.