„Ki kockáztatná meg, hogy beteg gyermeket szüljön?”

Vállalta a hatalmas kockázatot egy pár, de nem volt szerencséjük: mindkét gyermekük betegen született. Peller Mariann különvéleménye.
A hír: Mindkét kislányára tovább örökítette súlyos rendellenességét egy édesanya. Tudta, hogy 50 százalék esélye van arra, hogy a gyerekei is torz arccal jönnek világra, vállalta a kockázatot, de sajnos mindkét esetben a hibás géneket adta át. Rebecca Cornell az úgynevezett treacher collins szindrómával született. A ritka betegség az arc deformáltságát okozza.

Peller Mariann véleménye: Sok kérdés felmerül a leendő szülők és a közvetlen környezetükben élők fejében a teherbe esést megelőző időszakban és mindvégig, a várandósság idején is. Szerencsére nagyobb arányban kerülnek megvitatásra a pozitív végkimenetelt feltételező kérdések, mint például a „Hányadik hétnél tartotok?” „Mikor derült ki, hogy sikerült?” „Hogyan mondtad el a párodnak?” „Vannak reggeli rosszullétek?”, vagy éppen az „És mit szeretnétek, kisfiút vagy kislányt?” Ezekre a kérdésekre többnyire csípőből lövik a választ a kismamák és kispapák. Az utóbbira például a jól bevált közhelyet hallhatjuk legtöbbször, mely szerint „mindegy, csak egészséges legyen!”.

Valójában előfordulhat, hogy a szívük mélyén egyáltalán nem mindegy, de LEGYEN EGÉSZSÉGES! Igen, ez az egyetlen bizonyosság, amit tudni szeretne minden reménybeli szülő. Ha tehetnénk, legszívesebben kizárnánk minden egészségügyi kockázatot. Hogy miért? Mert bárminemű rendellenesség, fogyatékosság, betegség nyilvánvalóan megnehezíti a gyermekünk életét. Elsősorban az övét, de a környezetére is biztosan komoly hatással van. Manapság egy ifjú pár százszor is meggondolja, merjen-e gyereket vállalni, itt van-e az ideje, lesz-e elég pénz, idő, energia, még ha egészséges is a baba. Azt pedig, hogy egy beteg gyermeket vállalni mennyivel nehezebb feladat, csak azok tudhatják, akik a szívükre hallgattak, és úgy gondolták, hogy oka és célja van annak az életkének is.

Azonban ez nem ugyanaz a helyzet, mint a hírben olvasható édesanyáé. Ha ilyen nagy az esély (ötven százalék) arra, hogy a gyerekem örökölje az én nehéz, fájdalmas sorsomat, akkor azt gondolom, hogy jobban szeretném a születendő gyerekeimet annál, mintsem hogy vállalni merném a kockázatot és a felelősséget az ő esetleges betegségükért, kínjaikért, nehéz, akár boldogtalan életükért (bár tudom, hogy egy beteg ember is élhet boldogan, teljes életet). Önzőnek érzem a hírben szereplő asszonyt. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy ha az ő édesanyja is így gondolkodott volna, mint ebben a pillanatban én, akkor a nő sem született volna meg, nem élhette volna át a szerelmet a férjével, a boldogságot, sok örömöt és sikert – a rengeteg nehézség és szenvedés mellett persze.

Most, hogy még az anyává válás előtt állok, úgy gondolom, hogy tudom, hogyan döntenék hasonló helyzetben. De ahogy megy az idő, egyre erősebb lesz bennem az anyai ösztön és a saját gyermek utáni vágy. Mi van akkor, ha legyőzi az ősi ösztön az eszemet, és vállalom a kockázatot, és vele a felelősséget gyermekem egészségéért? Ráadásul mire egyes betegségek kimutathatók, a születendő baba már mocorogni kezd, életjelet adva a pocakban. Egy nőnek ez lehet élete legnehezebb döntése, márpedig a döntéseink minden esetben következményekkel járnak, melyekért vállalnunk kell a felelősséget. Ebben az esetben egy életen át.
Megosztás sor:
Megosztás
 

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

süvölvény 2011-09-09 13:26

Mindig olyan rossz a szájízem a beteg gyerek témánál...

Mintha mindig minden a mi akaratunkon múlna, mintha nem lenne sors.

Az ember annyira okosnak hiszi magát.

Nyina. 2011-09-09 13:25

Akkor ide is bemásolom, amit az előző topicba írtam...csak ott senki nem válaszolt.

 

Nos igen, nincs jogom tönkretenni egy gyerek (ember) egészségét, életét és nincs jogom orosz rulettezni azzal, hogy vajon olyan lesz, mint én vagy teljesn egészséges.

 Amikor anyu terhes volt velem, fogalma sem volt róla, hogy ez a betegség öröklődik...Soha egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogyha tudta volna, hogy ilyen leszek, elvetetett voln -e. Most már sajnos nem is tudom tőle megkérdezni :(

  Ha annak idején tegyük fel mégis elvetetett volna, akkor nem kellett volna kicsi koromtól kezdve orvostól orvosig járnom nem kellett volna fűzőt hordanom.

A többi gyerek sem csúfolt volna az iskolában azért, mert "más" voltam mit ők, nem tesizhettem, többet hiányoztam a suliból, sántikáltam stb. 

Nem kellett volna 12 évesen gerincműtétre mennem és most sem készülnék a lábműtétemre.

 Ugyanakkor: Ha anyu elvetetett volna, megfosztott volna attól az élménytől, hogy milyen érzés szólót énekelni az énekkarban és látni hogy anya milyen büszke rám.Na meg attól, hogy milyen érzés sorra nyerni a szavalóversenyeket. Milyen szerelmesnek lenni akár viszonzatlanul, akár kölcsönösen.

 Nem jutaottam volna el 17 évesen Kaliforniába sem, nem sétálhattam volna át a Golden Gate hídon, nem láttam volna Yosemite-t és Berkeleyt meg az összes többi hihetetlen jó helyet ott.

 Nem mehettem volna el a szerelmemmel Bécsbe koncertre sem és nem sétáltunk volna hajnalig a városban romantikázva....És most nem várhatám őt haza esténként.

Nem parázhattam volna végig a Vidámparkab az a rettenetes hajóhintát amin végig kb halálfélelmem volt, de most utólag átgondolva vicces volt. (de egyszer bőven elég volt ez az élmény)

 Persze jó lenne teljesen egészségesnek lenni de vajon kinek nyomorultabb az élete? Nekem akinek vannak ugyan gondjai, és átmentem egypár kőkemény dolgon, vagy annak aki mondjuk makk egészségesen születik de szétcseszi a szervezetét azzal, hogy drogos vagy alkoholista lesz?

 Ezen tessék elgondolkodni, mielőtt ítélkezünk :)

 

hajnácska 2011-09-09 13:14

Bocsesz, de anyuka tudja milyen így élni, mert ő is így született. Ha megnézed, szépen rendbehozták. Majd ez lesz a kiscsajjal is. Nem kell pánikolnod.

Torolt_felhasznalo_476346 2011-09-09 13:14

Egyben biztos vagyok, és ezt már rég eldöntöttem, ha megtudom, hogy beteg gyerekem születne, elvetetem.

Tudom, kegyetlenül hangzik, de nem akarom sem az ő sem az én életem tönkretenni.

*Diorella* 2011-09-09 13:11

Neked van beteg gyermeked? 

Biztos, hogy a beteg gyermek is boldog?  

Torolt_felhasznalo_772164 2011-09-09 12:55


Csak az a baj,hogy a a gyerekeik farkával verték a csalánt, az övék a legtöbb kín, nem a szülőké.

Torolt_felhasznalo_820965 2011-09-09 12:47

Milyen alapon van bárkinek is joga ahhoz, hogy eldöntse, ki élhet és ki nem?

Vagy ennél az asszonynál: ki szaporodhat és ki nem?

Hagyni kellene őket, hogy boldogok legyenek és nem kellene csámcsogni rajtuk.

A mai világ nagyon közelít az ÁRJA FAJhoz: csak az egészséges, okos gyerekek szülessenek meg és csak nekik szabad szaporodni. Az összes többi ember felelőtlen.

N?k Lapja Café 2011-09-09 12:47

Vállalta a hatalmas kockázatot egy pár, de nem volt szerencséjük: mindkét gyermekük betegen született. Peller Mariann különvéleménye.

Tovább a cikkre...