„Ki kockáztatná meg, hogy beteg gyermeket szüljön?”

Vállalta a hatalmas kockázatot egy pár, de nem volt szerencséjük: mindkét gyermekük betegen született. Peller Mariann különvéleménye.
A hír: Mindkét kislányára tovább örökítette súlyos rendellenességét egy édesanya. Tudta, hogy 50 százalék esélye van arra, hogy a gyerekei is torz arccal jönnek világra, vállalta a kockázatot, de sajnos mindkét esetben a hibás géneket adta át. Rebecca Cornell az úgynevezett treacher collins szindrómával született. A ritka betegség az arc deformáltságát okozza.

Peller Mariann véleménye: Sok kérdés felmerül a leendő szülők és a közvetlen környezetükben élők fejében a teherbe esést megelőző időszakban és mindvégig, a várandósság idején is. Szerencsére nagyobb arányban kerülnek megvitatásra a pozitív végkimenetelt feltételező kérdések, mint például a „Hányadik hétnél tartotok?” „Mikor derült ki, hogy sikerült?” „Hogyan mondtad el a párodnak?” „Vannak reggeli rosszullétek?”, vagy éppen az „És mit szeretnétek, kisfiút vagy kislányt?” Ezekre a kérdésekre többnyire csípőből lövik a választ a kismamák és kispapák. Az utóbbira például a jól bevált közhelyet hallhatjuk legtöbbször, mely szerint „mindegy, csak egészséges legyen!”.

Valójában előfordulhat, hogy a szívük mélyén egyáltalán nem mindegy, de LEGYEN EGÉSZSÉGES! Igen, ez az egyetlen bizonyosság, amit tudni szeretne minden reménybeli szülő. Ha tehetnénk, legszívesebben kizárnánk minden egészségügyi kockázatot. Hogy miért? Mert bárminemű rendellenesség, fogyatékosság, betegség nyilvánvalóan megnehezíti a gyermekünk életét. Elsősorban az övét, de a környezetére is biztosan komoly hatással van. Manapság egy ifjú pár százszor is meggondolja, merjen-e gyereket vállalni, itt van-e az ideje, lesz-e elég pénz, idő, energia, még ha egészséges is a baba. Azt pedig, hogy egy beteg gyermeket vállalni mennyivel nehezebb feladat, csak azok tudhatják, akik a szívükre hallgattak, és úgy gondolták, hogy oka és célja van annak az életkének is.

Azonban ez nem ugyanaz a helyzet, mint a hírben olvasható édesanyáé. Ha ilyen nagy az esély (ötven százalék) arra, hogy a gyerekem örökölje az én nehéz, fájdalmas sorsomat, akkor azt gondolom, hogy jobban szeretném a születendő gyerekeimet annál, mintsem hogy vállalni merném a kockázatot és a felelősséget az ő esetleges betegségükért, kínjaikért, nehéz, akár boldogtalan életükért (bár tudom, hogy egy beteg ember is élhet boldogan, teljes életet). Önzőnek érzem a hírben szereplő asszonyt. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy ha az ő édesanyja is így gondolkodott volna, mint ebben a pillanatban én, akkor a nő sem született volna meg, nem élhette volna át a szerelmet a férjével, a boldogságot, sok örömöt és sikert – a rengeteg nehézség és szenvedés mellett persze.

Most, hogy még az anyává válás előtt állok, úgy gondolom, hogy tudom, hogyan döntenék hasonló helyzetben. De ahogy megy az idő, egyre erősebb lesz bennem az anyai ösztön és a saját gyermek utáni vágy. Mi van akkor, ha legyőzi az ősi ösztön az eszemet, és vállalom a kockázatot, és vele a felelősséget gyermekem egészségéért? Ráadásul mire egyes betegségek kimutathatók, a születendő baba már mocorogni kezd, életjelet adva a pocakban. Egy nőnek ez lehet élete legnehezebb döntése, márpedig a döntéseink minden esetben következményekkel járnak, melyekért vállalnunk kell a felelősséget. Ebben az esetben egy életen át.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

*Diorella* 2011-09-10 20:04

Nézd én nem tudom, hogy mi baja volt a gyerekednek, de a cikkhez hozzászólva és az ilyen súlyos esetekhez, továbbra is az a véleményem, hogy nagyon nagy felelőtlenség úgy gyereket vállalni, hogy az ember előre tudja, hogy csak 50% esélye van. Az sem mindegy, hogy egy gyereken csak 1 műtétet kell végrehajtani, vagy műtétek sorozatát. Komolyan nem zavarná a lelkedet, ha az unokádnak rengeteg műtétre lenne szüksége? Mert akkor bizony tényleg fájdalomra ítélné a gyereked a gyerekét. A gyerekednek meg nem csak úgy lehetne gyereke, hogy ő szüli meg. Egyre több alternatíva van. 

Trudy12 2011-09-10 07:06

Az ilyen  szulok,   azt hiszik,  hogy  ok  valami  oriasit  tesznek,  ha  eletben  tartjak  ezeket  a  nyamvadt  gyerkocoket.  :-((

Sajnos,  arra  sosem  gondolnak,  hogy  mi  lesz,  ha  o"k  hirtelen  meghalnanak----

 

kinek  kell  akkor  majd  vigyazni  es  torodni  az  ilyenekkel?

Ja,  -persze, -majd  elfelejtettem,  a  "TARSADALOM"-nak....

 

aham................

 

Koszonjuk

Torolt_felhasznalo_820965 2011-09-10 06:56

Mint írtam, ma már csak tejfehérje allergiája van. Nem ez a betegség amivel született. De túlesett az operáción, és ma már ha nem mondom, hogy mi baja, akkor nem mondja meg senki. Az óvodai beirítkozáson, amikor beírattam a kórelőzményeit, az ovónéni is 2x visszakérdezett, hogy tényleg?

De nem fogom neki 20 év múlva azt mondani, hogy kislányom ne legyen gyereked, mert akkor milyen felelőtlen vagy, mert fájdalomra kárhoztatod. Igen, én is ültem a beteg gyerek ágya mellett a kórházban. De soha nem bántam meg, hogy ő megszületett.

*Diorella* 2011-09-09 21:41

Gondolom a tejfehérje allergiája miatt nem csúfolják és azzal lehet teljes életet is élni. Azonban ez az anya úgy vállalt gyereket,

 

A rendellenesség pokollá tette Rebecca életét, kisgyerekként mindig csúfolták, kortársai féltek tőle. Kilenc évesen már szemhéjplasztikázták, tízévesen arccsontimplantátumot kapott, további négy operációval pedig titánbeültetést kapott, hogy jobb legyen a hallása. A nő ezektől az élményektől akarta megkímélni még meg sem született gyermekét. 

 

 

hogy saját maga is szenvedett. De úgy látszik úgy volt vele, hogy  mint amikor egy gyereket bántalmaznak és megfogadja, hogy ha lesz saját gyereke, akkor ő nem fogja a sajátját. Aztán lesz sajátja és ugyanazt csinálja, mint a szülei, úgy gondolva, hogy ha ő kibírta és túlélte akkor majd a gyerek is. 

 

Mert mint ebben az esetben is kiderült:

 

15 hét után pedig már kimutatták: a kisbaba megörökölte édesanyja betegségét. A kislány fül és arccsont nélkül született... 

 

 

Nem köpködött itt senki, vélemények születtek. Sokan nem értenek egyet és felelőtlennek tartják azt a szülőt,aki kiteszi ilyennek a gyereket. Van, aki finomabban fogalmazta meg és van, aki kicsit keményebben. Éppen elég ha a gyereknek élete során kell kertesztülmennie súlyos betegségeken, operációkon, vagy válik fogyatékossá pl. egy baleset miatt. 

 

 

 

Torolt_felhasznalo_476346 2011-09-09 21:03

Írtam ilyet, hogy akkor eldobom?! Azt írtam, ha megtudom (időben), akkor vetném el.

Ha később derül ki, akkor együtt kell élnem vele.

Torolt_felhasznalo_464050 2011-09-09 20:49

Azért szerintem bőven van különbség, hogy váratlanul születik valakinek beteg gyereke, vagy úgymond tudatosan vállalja hogy beteg gyereket szül....

 

Torolt_felhasznalo_476346 2011-09-09 20:37

Vélemény volt mindegyik, nem köpködés...

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk>>>