Mégsem bűnös Dominique Strauss-Kahn?

A hír: Hamarosan ejteni fogják a nemi erőszak vádját Dominique Strauss-Kahn volt IMF-elnök ügyében az amerikai ügyészek, azok miatt a kétségek miatt, amelyek az állítólagos áldozat szavahihetőségével kapcsolatban merültek fel – írta a New York Post. A nő – akit állítása szerint a Nemzetközi Valutaalap vezetője megerőszakolt egy szállodaszobában – ellentmondásokba keveredett az eset körülményeinek tekintetében, ezenkívül furcsa dolgok derültek ki róla. Droggal üzletelőkkel tartott kapcsolatot, gyanús pénzutalásokat kapott korábban, illetve megkérdőjelezhető tényekre hivatkozott annak idején, amikor menedékjogot kért. A nő ügyvédje szerint az ügyészség csak azért hátrál ki az ügyből, mert fél a következményektől.

Winkler Nóra kommentje:
Amikor a DSK-ügy kirobbant, első olvasatra szépen összeállt a tiszta kép. Nagy hatalmú férfi, aki megszokta, hogy neki mindent lehet, és olyan magabiztosan, otthonosan közlekedik a világban, mint más a kis hétvégi telkén. Ráadásul imádja a nőket, és nem is csak úgy plátóian, távolból, a laptopja mögül, hanem nagyon is aktívan. Sőt, ahogyan korábbi ostromoltjai elmesélték, vele szemben nincs olyan, hogy nem. Ha valakit kinéz, az el lesz kapva. Néztük a férfi fotóját az újságokban, amint megtörten ül a kihallgatásán, és azt éreztük, hát igen, ilyen az, mikor összeomlik egy fél élet, ne követted volna el, mit gondoltál, neked mindent szabad…?

Olvastam akkoriban egy cikket egy jó kis angol lapban arról, hogy DSK őrizetbe vétele, vagyis az, hogy mégis van igazság, és néha nem a nők húzzák a rövidebbet, Franciaországban újraélesztette a feminista csoportok tevékenységét, és most nagy aktivitást mutatnak, szervezkednek, publikálnak.
Milyen vicces – a történelmet utólag látjuk, nagy egységekben, kitörő forradalmak és háborúk sorozataként, de nem mindig tudjuk, mi volt a casus belli. A feminizmus újraéledésében ezek szerint most ez a szállodai szoba, New Yorkban.

Aztán később olyanokat is lehetett olvasni, hogy DSK még az eset előtt mondta, szerinte valami fog történni, valami ügy szerveződik körülötte a meghurcolására vagy megbuktatására. Aztán jött az a közvélekedés-hullám, hogy úgyis felmentik, mert képzeljük csak el a hatalmi hálózatot, ami ilyenkor beindul, gondoljunk csak bele, aranyárú ügyvédek micsoda válogatott csapata kezd el dolgozni az ügyön. És lám, lám, hatékonyak is voltak. Összeállt egy kép a nőről, az ügy áldozatáról, amiben csomó fura elem van. Öt telefon-előfizetés, hazugságok a bevándorlási hivatalnál, obskurus kapcsolat egy börtönbüntetését töltő férfival, telefonbeszélgetések arról, hogyan lehetne minél több pénzt kinyerni ebből az ügyből. Ez utóbbiban amúgy semmi meglepő nincs: a perekből nyerhető anyagi haszon keresése mindennapos szemlélet Amerikában. Na de a többi elem tényleg kicsit aggályos, az első olvasat így már nem olyan meggyőző.

Van pár híres, különféle politikai ügyeket, botrányokat feldolgozó amerikai film, amit nagy élvezettel néz az ember. Jól összerakott mozik, amikből látható: azt, hogy mi az igazság, és hogy ebből mit tud meg a közvélemény, egy nagy sakkjátszma dönti el. Olyan, amelyben politika, érdekek, sok pénz, hatalmi viszonyok döntenek. Ott vannak persze azok a filmek is, amelyekben Julia Roberts játssza az ügyvédet. Minden esély ellenében, erős meggyőződésből vállal fel sztorikat, amiket szívósan végig is visz és megnyeri őket, kisemberek csatáját az arctalan nagy érdek ellenében.

Hogy itt pontosan mi történt, csak az ügyirat tudja, mi csak részleteket látunk, és még nem egyértelmű, mi az, amit a sajtó tett hozzá, tényleg azok-e a hangsúlyos elemek, amik a kommunikációban nagy jelentőséget kaptak.

Tíz év, és lesz belőle film, amit remélhetőleg független filmes készít majd, és utólag megtudjuk, pontosan mi történt: a hotelszoba a történet centruma volt-e, vagy csak egy jól kitervelt akció lebonyolítási helyszíne.