Környezetvédelem: nincs is rá szükség?

Kihalhat a havasi gyopár – Klímakatasztrófa közeleg? Für Anikó különvéleménye

Magyarország a fenntartható fejlődés jelszavát is több évtizedes késessel adaptálta nyugatról – nagyobb múltú demokráciák törvényhozása, mindennapjai, sőt a fiatalok által követett divat is már régóta „zöldül”. Nem kizárt azonban, hogy mint oly sok minden mást, ezt is idétlen, magyar módra vettük át. (Más dimenziókban is rengeteg példa van erre: az Egyesült Államokban csak a legcsóróbbak járnak a Mekibe. Nálunk meg az átlagfizetéshez képest egy vagyon, ha ketten enni-inni akarnak egy gyorsétteremben.) Mintha nálunk a környezet védelme, a zöld életmód is alapvetően mások ellen, a másokkal való kiszúrásra épülne – első körben azok hunyják le a szemüket kellemetlen élmények felidézésére, akiknek napi rutin a fővárosi „harci” biciklistákkal való találkozás.

Nyeregben vannak

Eleve pikáns dolog a környezetvédelem és a mai, modern kerékpárok összekapcsolása. Legkésőbb Kolontár és Devecser, a vörösiszappal elöntött települések tragédiája után el kell gondolkodni: az alumíniumgyártás miatt keletkező, mérgező hulladék hatalmas sebet ütött a természeten. Igen, alumínium, mint a kerékpárok. Fura módon az autósok (és még furább módon a gyalogosok) ellen hadat viselő kerékpáros mozgalmárok szinte mindenki szemében észreveszik a szálkát – egy olyan, általuk istenített közlekedési eszköz nyergében ülve, melynek előállítása során oda-vissza pofozzák a környezetet. Biztos-e, hogy a környezet gyilkosainak kikiáltott átlagpolgárnak kell elsőként életmódot váltania, magát korlátoznia, miközben a globális felmelegedés elleni harc vezetőinek esze ágában sincs átállni az acélvázas kerékpárra?
Sőt, ezek a kerékpárok részben vagy egészben Ázsia országaiból származnak. És nem, onnan nem kedves sárga emberkék gurultak vele Budapestig, hanem repülőn jött a sok drótszamár – tegye fel a kezét, aki a kis városi autójával tíz év alatt küld annyi égésterméket a levegőbe, mint egy ilyen repülő!

Biztos csak rosszat hoz a felmelegedés?
Roppant divatos dolog ma környezetvédőnek lenni; sőt, talán már ez a cikk is túlmegy a zöldpolitikai korrektség határán. Őszinte felháborodással védjük a plakáton látott, szomorú szemű jegesmacit, aki egy egyre olvadó jégtáblán depressziózik – állítsuk meg a globális felmelegedést! Ehhez képest szinte lényegtelen információ, hogy speciel a jegesmedvék száma a 1960-as évekhez képest megötszöröződött az Északi-sarkvidék nagy részén.
Igen, létezik globális felmelegedés. A vonatkozó számítások szerint 90 év múlva a globális hőmérséklet 2,6 fokkal lesz magasabb a mainál. Azon a bolygón, ahol sokkal többen halnak fagyhalált, mint ahányan a nagy meleg miatt vesztik életüket, biztos hogy a hétköznapokban akkora gondot okoz majd, ha mondjuk ennyivel enyhébb téli hőmérséklettel kell megbirkózniuk a budapesti utcákon élő hajléktalanoknak? A New Scientist magazin szerkesztője, Nigel Calder által összegzett kutatások szerint 2 fokos hőmérséklet-emelkedés mellett kétezerrel több brit halna meg nyáron – viszont húszezerrel kevesebb télen!

Apró ötletek

A klímaváltozás miatti drasztikus beavatkozást sürgetők pedig jellemzően csak a „nagy” változások, megszorítások eszközét hajlandóak elfogadni. Valahogy az apró ötletek nem olyan népszerűek (ugyanúgy, hogy a cuki állatkákat szintén sokkal szívesebben védjük, mint a rondákat). Pedig mielőtt betiltjuk az autókat, télen is didergünk, és közös vagyonunkból óriási pénzeket költünk arra, hogy az a 2,6 fok csak 2,1 legyen, érdemes lenne gondolkodni.
Például miért nem festjük fehérre a városi utakat és háztetőket, hogy azok kevesebb meleget szívjanak magukba, és így csökkenjen a hőszigetek mérete? Filléres ötlet, nem is fájna senkinek, és azonnali eredményt hozna. Vessük ezt össze a „szénadó” ötletével, ami elméletileg csak a gonosz, szénenergiát használó multikat büntetné – gyakorlatilag azonban öt perc alatt szivárogna le mindez az általunk vásárolt termékek és igénybe vett szolgáltatások árába.
Elkölthetünk rengeteg pénzt a felmelegedés minimális fékezésére (2050-re a kiotói egyezmény maximális érvényesítése pontosan 0,05 foknyi lassulást hozna), vagy élhetünk ezekhez képest filléres ötletekkel is, melyek haszna sokkal direktebb. Az afrikai maláriát például a szkeptikus környezetvédő, Lomborg ötletét hasznosítva, egy pimf szúnyoghálóprogram is képes lenne érzékelhető módon visszaszorítani. Igen, azon a csóró kontinensen még elég szúnyogháló sincs, hogy megállítsa a betegséget terjesztő rovarokat – ehhez kéne mérnünk a szegény (valójában meg szaporodó) jegesmedvék sorsát.

A természet valóban kegyetlen – de mi tettük azzá, vagy mindig is ilyen volt?

Amikor Ázsia országai vagy épp az Egyesült Államok lakói pusztító szökőárok, tornádók miatt szenvednek óriási veszteségeket, sokan hajlamosak vagyunk az ezernyi halál és a lerombolt városok mögött Föld Anyánk magasba emelt, figyelmeztető mutatóujját látni. Biztos azért történt velünk mindez, mert az ipar, az ember hétköznapjai, a bolygót kizsigerelő humán faj maga alatt vágta a fát. Minden bizonnyal miattunk történt mindez.
Ehhez a vallásos hitet is igénylő gondolatsorhoz (vö: Zeusz villámokat dobál az égből) érdemes a körülöttünk szaladgáló dinoszauruszokat tanulmányozni… hopp, de hiszen már nincsenek dinók, rég kipusztultak! Vajon azért történt, mert a T. Rex is benzines autóval közlekedett? Azért rázta le őket a hátáról a Föld, mert nem visszaválható kólásüvegből lőtyöltek? A nagy dinoszaurusz-üzletláncok olcsó termékei miatt kellett kipusztulniuk?
Vagy esetleg az úgy van, hogy vannak természeti jelenségek, melyek a legjobb magaviseletű és leggonoszabb fajokra egyaránt lesújtanak?
A környezetvédőknek egyébként rengeteg dologban igazuk van. A természeti kincsek megóvása, az egészséges föld, víz, levegő közös érdekünk. Meg kell akadályozni, hogy az unokáink már egy bazi nagy szemétdomb tetején éljenek. De mint minden, vallásos buzgalomba hajló igaz ügy, a zöld gondolat is növeszt vadhajtásokat. Ilyen az, amikor a távoli óceánban planktonozó bálna a legfontosabb, megmentésre váró barát, de a melletted ülő ember ellenség.

Ajánlott irodalom:
Bjorn Lomborg: COOL IT – Hidegvér! – avagy a szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez