Aktuális

Tippek a tévéből: hogyan legyünk öngyilkosok?

A tévé ad példát, ha divatosan akarunk felöltözni, ha nyári programot tervezünk, ha új recepteket próbálnánk ki; a tévé eligazít, hogy milyen zenék és filmek a menők, a tévé a gyerekneveléstől a párkapcsolati problémákig mindenbe beleszól. De hat-e a tévé, illetve általában a média azokra, akik az életüket készülnek eldobni maguktól?
Tippek a tévéből: hogyan legyünk öngyilkosok?Te tudsz tévé nélkül élni? Karafiáth Orsolya különvéleménye

Egy éve ment el Popper Péter, a kiváló pszichológus és tanár, akinek egyik legsikeresebb könyve a „Hogyan öljük meg magunkat?” címet viselte – de a „tippek, trükkök, praktikák” ismertetésével természetesen épp az ellentétes hatás kiváltása, az életigenlés felkeltése, az öngyilkosság hiábavalóságának bizonyítása volt a célja. Kifejezetten és szándékoltan az öngyilkosságra buzdító mozgalmak, kezdeményezések szerencsére nem is jutnak el a mainstream médiába, jellemzően az internet valamelyik büdösebb sarka rejti az ilyen szektákat. Ők is veszélyesek, de az igazi kérdés az: tesz-e a média azért, hogy indirekt példái az öngyilkosság terveket dédelgetőket befolyásolják – és ha igen, akkor milyen irányban?

Mert például ha soha, egyetlen híradó se mondaná be a bombafenyegetéseket, több vagy kevesebb lenne belőlük? Ha nem lenne evidencia, hogy a biztosan hamis hívásokra is ki kell vonulnia a tűzszerészeknek, ha nem tudnánk, hogy ilyen módon üzleti konkurencia, beteg emberek vagy unatkozó (esetleg dolgozatírás előtt álló) tinédzserek órákra meg tudnak bénítani pályaudvart, bevásárlóközpontot vagy iskolát – vajon akkor is ilyen gyakori lenne ez a „tréfa”? Főleg úgy, hogy általában fürtökben jelentkezik: pár napon belül fenyegetőznek a különböző fővárosi plázáknál vagy nagyobb pályaudvaroknál.

Látták az esti híradóban.

Tippek a tévéből: hogyan legyünk öngyilkosok?Az amerikai Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ legfrissebb kutatása szerint az öngyilkossági ráta egyik fő alakítója a gazdasági helyzet. Az 1929–1933 közötti időszak gazdasági összeomlása, a New Deal vége vagy az olajválság egyértelműen növelte az öngyilkosságok számát. A 25–64 év közötti, dolgozó férfiak vannak a legnagyobb veszélyben, esetükben a legközvetlenebb az összefüggés a gazdasági helyzet romlása és az öngyilkossági szándék megerősödése között. És innen már csak egy lépés a média felelőssége, ahol egyfelől a szenzációhajhász tudósítások előszeretettel nagyítják fel az aktuális problémákat (emlékeznek, ugye, hogy ma már legalább négyszeresen kellett volna kipusztulnia a Föld teljes lakosságának? Baromfivész, sertéspestis, kergemarha-kór, H1N1). Ugyanők azok is, akik aztán ugyanilyen részletesen, színesen számolnak be az egyes öngyilkosságokról, mint egy releváns megoldási lehetőségről (ismét csak: honnan tudnánk a bombariadós „megoldásokról”, ha nem számolna be róla a sajtó?).

Japánban naponta 90 ember lesz öngyilkos (és ez még a földrengés előtti statisztika). Abban az országban, mely élen jár az információs forradalomban, ahol minden hír a leghamarabb, a legrészletesebben, a legmodernebb technológia közvetítésével jut el az emberekhez. Lehet, hogy túl sokat (és/vagy: nem jól) tudnak a világról?

Molnár Csilla
Molnár Csilla

A közvetlen „tippek” hatása pedig egyértelműen lemérhető nálunk is. Molnár Csillát 1985-ben, 16 évesen választották Magyarország Szépének, majd a Miss Európa versenyen harmadik lett, botrányos és igazságtalan körülmények között. Egy év elteltével, a fokozódó nyomást nem bírva, segítség hiányában a 17 éves lány öngyilkos lett – a haláláról szóló színes hírek nyomán pedig bizonyíthatóan nőtt azok száma, akik úgy és azért vetettek véget az életüknek.
Ugyanezt eredményezi a „tuti módszer” vagy hely bemutatása is. Tavaly májusban borzalmas képsorokat közvetített a tévé: egy férfi felmászott a Szabadság hídra, fent meggyújtotta magát, és lángolva ugrott a mélybe. A világsajtót is bejárta a szörnyű videó, nálunk pedig a következő időszakban megnőtt azok száma, akik szintén hídmászással próbálták végleg megoldani a problémáikat.

Szörnyű, de igenis létezik „divatja” az öngyilkosságoknak. Édes Anna a korban szokásos módon ivott lúgot, a motorizáció hozta magával a kipufogógáz belélegzését, a közúti öngyilkosságokat, az épített környezet térhódítása, az építészet fejlődése az ugrásokat magas épületek tetejéről. A módszerek pedig mindig az aktuális közvetítő csatornákon terjedtek – márpedig a legtutibb Dickens-bestseller sem terjedt olyan gyorsan és széles körben, mint az esti híradók és magazinműsorok.

Végül pedig még egy érv a média felelőssége mellett: a kereskedelmi csatornák, ugye, hirdetésekből élnek. Azt állítják, az a portékájuk, hogy képesek a nézők döntéseit befolyásolni, a náluk látható műsorokkal meggyőződést, ízlést, fogyasztói és életviteli kérdéseket befolyásolni. Azt mondják, hogy érdemes a különböző termékeket és szolgáltatásokat náluk bemutatni, ezért komoly pénzeket fizetni, mert az emberek, a nézők hallgatnak a tévéjükre. (És tényleg: ön haverkodna egy nyolc általánost végzett, iszákos, szexuálisan zavart érdi bolti csősszel? Nem? Mégis milliók rajongják Alekoszt.) Abból élnek, hogy deklaráltan képesek befolyásolni az embereket.

No de ha öngyilkosságokat mutogatnak?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top