Tényleg létezik a jó válás?

„Miért nem költözöl vissza anyához? – kérdezte az ötéves Réka, amikor a legutóbbi láthatás alkalmával az édesapjával mentek bábszínházba. – Anya mindig főz vacsorát, és otthon sokat lehet nézni a tévét” – folytatta, és az apja nehezen tudta volna szavakba önteni, mit érez. Mert a kislánya kézszorításából pontosan átérezte, milyen fontos volna, hogy minden nap vele legyen. De azt is, hogy mennyire lehetetlen elmagyarázni neki, miért költözött el, hogy mennyi minden történt, ami végül idáig vezetett.

„Nagyon sok szülő érez a válás miatt lelkiismeret-furdalást – mondja Gombos Bernadett gyermekpszichológus –, holott a gyerekeket nem önmagában a válás rontja el. Inkább az, ha a szülők kompenzálni próbálnak. Szeretnék jóvátenni a történteket, és olyan dolgokat is megengednek, amiket nem kellene. Ez a harc része is lehet, hiszen a »kegyeikért« folyik a küzdelem.”

A szakértő szerint alapelv, hogy nem szabad kompenzálni, pusztán csak osztozni kell a kicsivel a fájdalomban. Nem az a fontos, hogy hol, mennyi édességet lehet enni, vagy hány filmet lehet megnézni, hanem a szülő jelenléte a döntő.
„Jó válásról ezért csak akkor beszélhetünk, ha a gyerek azt éli át, hogy nem kellett elveszítenie egyik szülőjét sem” – összegez a pszichológus.
Rendkívül nehéz azonban józannak maradni a válási procedúrában. Sokszor az egyik fél hozza meg a döntést. A másikban ilyenkor végletes érzések keletkezhetnek, düh, féltékenység, bosszúvágy, és ez rendkívül nehézzé teheti a kapcsolat végleges és megnyugtató lezárását.

„A gyerekek miatt”

Éva is bizonytalan még a döntésében, pedig a férjével megegyeztek abban, hogy külön szobában alszanak. Úgy érzi, a „gyerekek miatt” nem válhat el. Amikor pedig kiderült, hogy válni akar, férje otthagyta a munkáját. Azóta otthon ül, és Éva tartja el. Nem meri kitenni a munkanélküli férfit.
„Sokszor igazi játszma veszi kezdetét ilyenkor, amelynek a gyerek az eszköze és az áldozata – vélekedik a pszichológus. – Az anyagi kényszerek igen erősek, ezek akkor is az együttélés mellett szólnak, ha a házasság érzelmileg már kiürült. Pedig ez a legrosszabb gyereknek és felnőttnek egyaránt!”
A szakértő szerint a jövőtől való félelem, a bizonytalanság lehetetlenné teszi az érzelmi tisztánlátást. Válni már csak akkor volna szabad, ha mindketten tényleg le tudják zárni a kapcsolatot, ha már mindketten azt érzik, ez a legjobb megoldás. Csak ebben az esetben kerülhetők el a hatalmi harcok, amelyek biztosan a gyereken csattannak majd.
„Mindenkinek javasolnék válás előtt egy-két pszichológiai konzultációt – mondja a pszichológus –, ez segíthetne tisztázni, hogy tényleg javíthatatlan-e a kapcsolat. S ha igen, akkor így könnyebben születhet ténylegesen közös megegyezés.”

A harc rombol, nem a válás

„A legtöbb házasságban a viszony megromlása után sokáig nem születik döntés. Holott a gyerekek nem a válásban sérülnek,  hanem a bizonytalanságban és a szülők közötti harcban, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha azt kell átélniük, elveszítenek valakit, aki számukra mindennél fontosabb” – erősíti meg a pszichológus.
Különösen a kisgyerekek számára lényeges, hogy a nap megszokott rendje a válás után is megmaradjon. A szokások, a kis rituálék ne vesszenek el, legyen együtt töltött idő. Az a szülő is legyen mindennapi része a gyerek életének, aki már nem lakik otthon! Ebben az a különösen nehéz, hogy amikor a szülők önálló életet szeretnének kezdeni, akkor sem válhatnak külön teljesen. Meg kell őrizniük a kapcsolatnak azt a szintjét, ahol együtt tudnak működni a nevelésében. Ha ez megvan, akkor nevezhető a válás jónak, akkor a gyerek nem fog – vagy csak minimális mértékben – sérülni. De azt is fontos megérteni, hogy ezt egy kisgyerek sohasem fogja még ebben az esetben sem jónak érezni, mindig arra vágyik, hogy a szülei együtt legyenek. Ám felnőttként ugyanezek a gyerekek már gyakran mondják: ez volt a legjobb, amit szüleik tehettek.

Érzékeny kamaszok

A gyerekek életkora is befolyásolja, hogy kire milyen hatással lesz szülei válása. A kamaszok különösen érzékenyen reagálhatnak, fájdalmukat erős kritikai éllel meg is fogalmazhatják, vagy egészen magukba is temetkezhetnek. A szülők azt gondolhatják, a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy megértsék, mi történik, erre azonban nem érdemes számítani. Gyakran azonosulnak az egyik szülővel (általában az azonos neművel), és hibásnak tartják a másik felet. Sokszor úgy élik át a válást, mintha őket hagyták volna el, mintha őket csalták volna meg, ezért előfordul, hogy vádaskodnak is. A szülőnek ebből azt kellene meglátnia, hogy a vádak mögött fájdalom van és szeretet utáni vágy.

„Ne a gyerek legyen az eszköz!”

Dr. Bistey Zsuzsa ügyvéd

„Ügyvédi szempontból azt az esetet tekinthetjük jó válásnak, amikor közös megegyezés születik. Körülbelül az esetek felében sikerül elérni, hogy ez megtörténjen. Ha egyetlenegy kérdésben is vita alakul ki, a peres eljárás egész biztosan elhúzódik. Közös megegyezés esetén is körülbelül egy év, mire kimondják a válást. Sokszor előfordul, hogy kezdetben több kérdésben vita folyik, de ha sikerül leülni, közösen megbeszélni a helyzetet, és kiderül, mit lehet elérni, mit nem, akkor gyakran közelednek az álláspontok. Ha a bíróságnak kell döntenie olyan kérdésekben, hogy ki alkalmasabb a szülői feladatokra, akkor ezt már mindenkinek tragikus végigcsinálni. Ilyenkor megkezdődik a bizonyítási eljárás, ennek során tanúkat idéznek be, majd a gyermek állapotáról, a szülők személyiségéről, nevelési alkalmasságáról pszichológiai szakvélemény is készül.

Tapasztalataim szerint, ha ez a procedúra elkezdődik, akkor a végére a volt házasfelek között a viszony csak még inkább elmérgesedik. A szülőkben a saját bajaik közepette olykor csak a pszichológiai szakvélemény hatására tudatosul, hogy a gyermek tényleg segítségre szorul, mert komoly sérüléseket szenvedett a bírósági eljárás időtartama alatt. A gyerekek számára az elhúzódó válási procedúra, a bizonytalanság a legrosszabb, ezt viselik a legnehezebben. Ezért ilyen hosszadalmas küzdelembe csak akkor szabad belemenni, ha egész biztosak vagyunk abban, hogy amit mi akarunk, az tényleg a gyermek érdeke is. Jobb döntést annál, amit a szülők tudnának meghozni gyermekeik sorsának kérdésében, a bíróság sem hozhat.

Volt olyan esetem, amikor maga a gyerek utasította el az édesanyjával való találkozást. A válás alatt nagyon apás lett. A helyzet annyira kiéleződött, hogy a gyerek sírt és visított, amikor az édesanyjával kellett volna találkoznia. Az apával nem lehetett megértetni, hogy a kisfiú viselkedése az ő érzéseit tükrözi, és az anyát továbbra is megilleti a láthatás joga.
El szoktam gondolkodtatni azt a szülőt, aki elzárni igyekszik a másiktól közös gyermeküket, hogy ezzel vét az általa legszeretettebbnek mondott gyermek ellen. Elzárja attól, hogy a másik szülő és annak családja szeretetét, gondoskodását élvezze, azt, hogy a világban nagyobb biztonságot érezzen. Intelligencia és belátás kell ahhoz, hogy a felek ráébredjenek, a válás nem jelenthet teljes szakítást, mert a gyereknek továbbra is szüksége van mindkét szülőjére. Előfordul, hogy ezt tényleg megértik, és jól válnak el. Nekem is volt olyan ügyem, amikor a közös megegyezésben leírt „láthatási idő” csak papíron létezett, az apa akkor vihette el a gyerekeket, amikor éppen ráért, nem lett vasárnapi apuka, mert a mindennapokban is részt vállalhatott.”

A cikk nyomtatásban a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.

Az e heti lap tartalmából:

    * Sok élmény kevés pénzből – kanapészörf, lakáscsere
    * 4 kipróbált kapcsolatjavító tipp
    * Természetes vitaminforrások: káposztás receptek
    * Menni kéne: Tizenévesek az éjszakában
    * Sztárinterjú Máté Gáborral
    * Tényleg létezik a jó válás?
    * Tudós nők – Csinosak, vidámak, fiatalok  

Előfizetnél a Nők Lapjára? Itt és most megteheted!