| Amitől a pasik igazán odavannak – Szendi Gábor különvéleménye Magyar asszonyi pornó – Bárdos András különvéleménye |
 |
| Fotó: Büky Dorottya |
Legújabb a címlapról:
Kinek melyik ruha lenne a legjobb az Oscaron?
misskatmandu 2011-02-24 09:46
Feldmarhoz kell egy IQ-belepo, kuloben fel sem fogjak mit mond, nem ertik meg.
En jokor talalkoztam vele, harminc utan amikor mar volt egy nagy adag tapasztalatom, es nehany akut problemam is...:) Elmeny volt olvasni a konyveit, tobb gondolatara mar magamtol rajottem elotte is, tobb gondolata pedig uj volt szamomra.Es persze van amiben nem ertek egyet vele.
A lenyeg, hogy abban segitett hogy ne az emlitett akut problemak hatarozzak meg az eletemet.
Amarynda 2011-02-24 08:56
Engem nagyon sok baj ert mar az eletemben megis azt mondhatom , bekes es boldog vagyok az eletemmel.
Szeretetben megertesben elek azzal az emberrel akivel egymast valasztottuk sok evvel ezelott. Olyan korulmenyek kozott elhetunk amire mindig vagytunk.
Nem kellett dolgoznom az utobbi evtizedekben ami nekem oriasi szabadsagot biztositott leven, hogy nem szeretem sem az emberek tarsasagat sem egy munkahely kotottseget.
Nem vagyok gazdag, de megvan mindenem amire egy nyugodt es kenyelmes elethez szukseg van.
Nem vagyom masra, tobbre, amire igen azt elo tudjuk teremteni.
legnagyobb oromomre az utobbi evekben mar a ferjemnek sem kell dolgoznia igy 24 oraban egyutt vagyunk allandoan.
Nem kell aggodnom, gyerek vagy unokak vagy rokonok miatt mert csak ketten vagyunk.
Az egyeduli ami hianyzik hogy nem vagyok egeszseges, de ez nem tolem fuggo dolog, tudomasul veszem es karbantartom amennyire lehet.
Torolt_felhasznalo_598923 2011-02-24 08:25
Hű, ebben van valami. És ijesztő, ahogy leírtad, mert tényleg könnyű ebbe a felfogásba belecsúszni. Mindig várunk valamire, és közben elfelejtjük kiélvezni a jelen pillanatait.
Nem szeretném úgy lezárni az életemet, hogy az utolsó pillanatban ráébredek, hogy az állandó várakozásban elment felettem az idő és elfelejtettem boldog lenni.
Torolt_felhasznalo_845529 2011-02-24 03:49
Nem tudok aludni, folytatom.
Az emberek tobbsege mindig mast akar, mint amiben eppen el. Nem tanul meg vagyakozni azutan, ami az ove.
A legtobb gyermek alig varja, hogy felnott lehessen, aztan 18 eves kora tajan beijed, hogy talan megse kellene a felnott let, dehat nincs visszaut.
A felnottek tulnyomo resze pedig gyerekkorat, ifjukorat sirja vissza, visszafordithatatlanul.
Ha nem dolgozhat, nyavajog, mert hianyzik a penz, a tarsasag.
Ha dolgozik azert kaffog, mert a fonoket utalja, a kollegak kiturjak stb.
Amig pelenkazni kell a gyereket, alig varja az anyukak tobbsege, hogy jarjon es szobatiszta legyen.
Amikor oviba megy fajo szivvel tapasztalja, hogy edesanyakent mar keves a gyerekenek, baratokra, vele egykoruakra, kozossegre van szuksege a gyereknek.
Amikor iskolaba kezd jarni a csemete kezdodik egy ujabb horror. O nemcsak anyagilag, hanem felelossegben. Mi lesz a gyerekbol, hogy tanul stb.
Jobb esetben eljut egy egyetemig, majd onnan kikerulve kezdodik a taposomalom.
Az unoka megszuletesevel pedig jkorforgasszeruen indul ujra a tortura.
Alig varja a dolgozo nep, hogy vegre nyugdijas legyen.
Nyugdijaskent viszont feleslegesnek erzi magat, de ujra a legtobb mar nem kezdene az eletet.
Torolt_felhasznalo_845529 2011-02-24 03:41
Én az optimumot ajánlom, a szabadságnak azt a mértékét és azt a fokát, ami fenntarthatja az életet, az emberi kapcsolatokat, az egészséget, a természetet, a Földet. Miért ne?
Na ez az, ami nalam most nincsen. De megoldom.
baratnod* 2011-02-23 23:03
mi a szabadság? nehéz kérdés:
- amikor kicsik voltak a gyerekek és napi 24 órában a toppon kellett lenni, arra vágytam, bárcsak már nagyok lennének - most, amikor már nagyok, önállóak visszasírom azt, amikor kicsik voltak és velem voltak... :D
- amikor napi 10-12 órát dolgoztam, arra vágytam, bárcsak ne kellene ennyit dolgozni! aztán, amikor hónapokig munka nélkül voltam, arra vágytam, bárcsak dolgozhatnék végre, akár 10-12 órát is... ma ismét napi 10 órákat dolgozom :D
- amikor a párommal megromlott a kapcsolatom arra vágytam, bárcsak egyedül lehetnék végre! most, amikor egyedül élek, arra vágyok, bárcsak lenne végre (ismét) mellettem valaki...
az igazi szabadság tényleg az, amikor van választási lehetőséged anélkül, hogy emiatt lelkiismeret furdalásod lenne - de ez azt hiszem csak keveseknek adódik meg
Kmetter Bubi 2011-02-23 22:30
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”
(Winston Smith)
Dycoo 2011-02-23 21:43
Ezen most elgondolkodtam....
Néha amúgy már-már voltak olyan érzéseim, hogy nincs is saját életem. Másokét élem, hogy másoknak minden nap jó és szép legyen, közben meg én beleszürkülök a háttérbe........stb
Páros belépőt nyerhetsz a 2012. március 2-4. között megrendezésre kerülő Konyhakiállításra!
6°C
