Olcsó benzinnel könnyű luxusbuszozni

Ford Flex autóteszt

Amerikában mások a dimenziók, ez senkinek nem újdonság. 170-es benzinár mellett a családi autó is lehet luxusbusz – mint ahogyan azt a Ford Flexben ülve megállapítottuk.
Távol álljon tőlem, hogy csillagos-sávos nyelvvel dicsőítsem Amerikát, de a Wikipedia szerint 308,75 millió lakosnak és a gazdasági erőnek van néhány nagy előnye. Ha egy ekkora piacon csak minden tízezredik polgár dönt úgy, hogy megvesz egy autót (ami nálunk lakosságarányosan ezer kocsi volna), akkor azért az évi 31 ezer darabos szériáért már megmozdulnak az autógyárak és megvalósulhatnak egzotikus járgányok.


Range Rovernek látszik

Ilyen unikum számomra a Ford Flex, amely elsőre egy Range Rovernek látszó tárgy. Ennyire jellegzetes formát komoly autógyár nem szokott lenyúlni (talán a Mazdánál merítettek ihletet ilyen kiadósan az első Lotus Elanból a bukólámpás MX-5-hoz), mindenesetre a családi autó már 2005-ös tanulmányként is Range-utánérzés volt.
 
Olcsó benzinnel könnyű luxusbuszozni


Én jól variálható SUV-nak mondanám, de a 2008-tól kapható Flex a Ford szerint crossover, azaz kategóriák közötti autó és elvileg a Windstar utódja.

A Windstar egy ősrusnya egyterű volt, gyakorlatilag a sonkalábú Kucu néni négy keréken.

Hosszú, széles és nagyon kocka

170 centijével a szabadidő-autó nem egészen egy centiméterrel növi túl a Skoda Yetit, 5,13 méterével inkább hosszú és széles tepsi, mint hórihorgas szekrény, ami az egészséges üléshelyzeten és vezetés közben is átjön.

Mi a legeslegmenőbb Titanium modellt kaptuk meg a kínálatból, amelynek hűtőrácsa fekete, nem pedig krómfényes, utastere hét- helyett hatszemélyes, és az üléseket középen szürke Alcantara (bőrszerű, kellemes és nemes műbőr) fedi, a széleken pedig szénfekete bőr.
 
Olcsó benzin mellett a luxusbusz se pláne
 
A műanyagok normálisak, az amerikai autók fejlődése révén már rég nem olyan kirívóan ócskák belül, mint korábban.

Persze egy hasonló méretkategóriájú európai autóban szebbek a felületek, de az áruk is nagyon más.

Kicsit olcsó, de nem vészesen

Tehát nem a műanyagokkal van baj, ami üvöltően olcsó, az a fokozatkapcsoló. Csodás dolog, hogy sportautósan felhozták a kormányra, de miért egy cseklő-nyeklő műanyagdarabbal lehet ezt a high-tech funkciót gyakorolni?

Erősen egyszerű a fokozatválasztó kar kijelzője is. Európai autókban általában megvilágítják a D-t vagy az S-t, ahová húztuk a kart, itt viszont egy halványpiros vonal vándorol hátrább, ahogy P-ből jön az R-N-D és a kézi kapcsolást jelző M.
 
 
 
 
 
Megosztás sor:
Megosztás
 

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás