2011. Február 09.

Élet egy híres férfi oldalán

A mondás úgy tartja, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A következő oldalakon bemutatott négy feleség története erre szép példa. Ők a férjük mellett állva, kezüket fogva segítik párjukat a mindennapokban. Most őszintén vallanak házastársi szerepükről, a kapcsolatuk hétköznapjairól. Érdemes tanulni tőlük!

Viniczai Andrea

„Meg kell adni egymásnak az élethez szükséges szabadságot!”

Sterczer Hilda – férje Erőss Zsolt hegymászó

Egy internetes társkereső oldalon találkoztunk 2006-ban. Először nem akartam elhinni, hogy Erőss Zsolt adatlapjára bukkantam. Bizonyítékot akartam, írtam neki. Azt válaszolta, épp a Grossglocknerre indul két barátjával, tartsak velük. Én egy hónappal korábban másztam meg életem első igazi hegyét, úgyhogy nekem ez dupla kihívás volt: meg kellett hódítani a csúcsot és a férfi szívét.
A közös úton nagyon megtetszett benne, hogy merte vállalni a saját esendőségét. Feltette a szemüvegét, összegömbölyödve aludt a kocsiban, és ő is megállt pihenni a túrán. Nem játszotta meg a macsó hegymászót, hanem egyenrangú partnerként kezelt. Amikor hazajöttünk, már nem volt kérdés, hogy összetartozunk. Odaköltöztem hozzá, és naponta ingáztam 130 kilométert Dágig, ahol németet tanítottam egy iskolában.

A mi kapcsolatunkban az a jó, hogy meg tudjuk adni a másiknak az életéhez szükséges szabadságot. Harmónia akkor keletkezik két ember között, ha figyelnek egymásra, és tiszteletben tartják a másik döntéseit. Amikor a legutóbbi balesete után kórházban feküdt, felhívott, hogy amputálják a lábát. Nem kérte ki a véleményem, csak közölte a tényt. És én tudtam, hogy a lehető legjobban döntött. Ezért fontos, hogy megbízzunk egymásban. Zsoltot sokszor támadják, hogy miért vállal újabb és újabb kockázatot, amikor felesége és gyereke van. Én amatőr mászóként tudom a választ, tudom, hogy mit ad neki a hegy. Egy olyan élményt, amit sehol máshol nem kaphat meg. Mindenkinek van valami az életében, amiben különösen jó. Ő ebben a legsikeresebb, és ezt elfogadtam.

„Muszáj néha kompromisszumokat kötni!”
Valkai Anna – férje Kiss Gergely olimpikon vízilabdázó

Két éve voltunk együtt Gergővel, amikor megkapta első külföldi szerződését Nápolyba. Ekkor még én is vízilabdázó voltam, éppen utolsó éves főiskolás, ezért azt mondta, ha itthon akarok maradni, akkor nem fogadja el az ajánlatot. Én őt választottam, és együtt mentünk külföldre. Akkor sem volt, és azóta sincs hiányérzetem, hogy a döntésem miatt bármit is elszalasztottam volna az életemben. Hálás vagyok a sorsnak, mert olyan élményeket kaptam a Gergőn keresztül a vízilabdától is, amelyeket egyedül biztosan nem élhettem volna át. Két kislányunk van, nekem ők hárman jelentik az életemet és a munkámat egyszerre. Legfontosabb feladatom a biztos családi háttér megteremtése.

Ez sok szervezést igényel, hiszen Gergőnek a felkészülések és a meccsek miatt nincsenek normális hétköznapjai, hétvégéi, így nem tudunk előre tervezni. Nem panaszkodom, amellett, hogy sokszor kompromisszumokat kell kötnöm, rengeteget köszönhetek is ennek az életmódnak. Az elmúlt két évet például Montenegróban töltöttünk. A lányok ott jártak iskolába és óvodába, én pedig sokat hódoltam az egyik hobbimnak, a fotózásnak. Most próbálok kiállítást szervezni a képekből, és ebben a montenegrói nagykövet felesége is támogat.
Soha nem voltam kint egyik világbajnokságon vagy olimpián sem. Nekem fontosabb, hogy ő nyugodt legyen a külföldi versenyeken, csak arra kelljen figyelnie, és ne aggódjon azon, hogy mi történik szeretteivel egy idegen városban, vagy hogy addig otthon minden rendben van-e… Aztán amikor újra együtt vagyunk, ha úgy adódik, elmondom neki a véleményemet a meccsen látott megoldásairól. Előfordult már, hogy az edzője is pont ugyanazt mondta neki később. Nem kell ennél több visszaigazolás.

„Egymásból merítünk inspirációt”
Lévai Katalin – férje Lévai Balázs televíziós műsorvezető

Egyetemi szerelem a miénk, ami már 22 éve tart. Miután lediplomáztunk – én pszichológiából, ő magyarból és történelemből – összeköltöztünk, és nem sokkal később már az első kisbabánkat vártam. Rá két évre jött a második. Balázs ekkor még tanárként dolgozott. Aztán elkezdett a televízió felé kacsintgatni. Eleinte nagyon féltettem, aggódtam, hogy bedarálja a média. Szerencsére nem így történt. Mindig kiharcolta magának a lehetőségeket. Két legnagyobb büszkeségünk a Dob + Basszus és a Bestseller című műsorsorozat, az utóbbi különösen a szívem csücske, hiszen én voltam az ötletadója.

Ahogy én támogatom őt, ugyanúgy áll ő mellettem, amikor meg szeretném valósítani az elképzeléseimet. A kapcsolatunk legnagyobb összetartó ereje a kölcsönös inspiráció. Hiszen az én munkám alapja is a kreativitás, trénerként és szervezetfejlesztési tanácsadóként. Nálunk megvan a klasszikus férj-feleség felállás, ami ellen a feminista énem néha fellázad, de ez a napi rutinom és alapvetően jól érzem magam benne. Élvezem, hogy én vagyok a család mozgatórugója, hogy én fogom össze a családtagokat. A gyerekeket én viszem edzésre, és intézem a mindennapi ügyeket. Ugyanakkor, ha nekem van többnapos munkám, vagy vidéken tartok tréninget, akkor Balázs kifejezetten örül, hogy végre „apabuli” van. Olyankor minden másképp zajlik, mint egyébként, és esténként óriási közös főzőcskézéssel zárják az anya nélküli napot.

„Sokat jelent egy-egy kettesben töltött este!”
Őry Krisztina – férje Kovács Ákos dalszerző, előadó

Ákossal még a Közgázon találkoztunk, egyetemi éveink alatt. Szépen, lassan bontakozott ki a szerelmünk, és a közös magánéletünkkel párhuzamosan indult be Ákos zenei karrierje is. Együtt éltük meg, hogy egyre nagyobb nyilvánosság érdeklődik iránta.
Közben lediplomáztunk. Én mindvégig kitűnő voltam, a családban és környezetemben sokan azt gondolták, komoly karriert fogok befutni. Gazdasági újságíróként dolgoztam jó pár évig, de viszonylag hamar belefolytam Ákos munkájába, a saját produkcióihoz létrehozott családi vállalkozásba. Élveztem, hiszen sokrétű feladatot kell ellátni, cégünk pénzügyi-gazdasági ügyeit intézem, tartom a kapcsolatot a sajtóval, a támogatóinkkal. Aztán szép sorban jöttek a gyerekek.

Sok energiám van abban, hogy négy gyerkőccel és egy művész apával működjön a családunk a mindennapokban. Ákosnak mi vagyunk az állandóság a sűrű életében. Gyanítom, hogy a kialakult rendszer szétesne, ha én „önmegvalósítanék”, és elmennék dolgozni napi 8 órában –, de erre a legkevésbé sem vágyom. Zsúfolt időbeosztásunk mellett mindig törekedtünk arra, hogy kettesben is töltsünk időt, ehhez szerencsére a nagyszülők segítséget nyújtottak. Sokat jelent egy-egy közös este, ilyenkor Ákos kinyit egy olyan pezsgőt vagy bort, amilyet mások csak ünnepi alkalmakkor.
Három lányunk és egy fiunk van, így kiélvezhetjük az apa-fia, anya-lánya kapcsolatot is. Ákos Marcival gyakran csinál fiús programot, én meg bevallom, nagyon élvezem a lányos együttléteket. A fiam azért kamaszos kritikával is szemléli édesapját, múltkor azt mondta egy tévéműsor kapcsán: nem is érti, miért szeretik annyira apát, amikor a beszélgetések során mindig ugyanazokat a poénokat mondja…

Élet egy híres férfi oldalán A cikk nyomtatásban a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.
Az e heti lap tartalmából: