nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Sérült élet, teljes élet

Fogyatékkal élő magyar művészek mutatkoztak be a napokban Brüsszelben. Bár számtalan alapítvány kiemelten foglalkozik az értelmi sérültek és mozgáskorlátozottak rehabilitációjával, a hazai helyzet még közel sem ideális. Utánajártunk, milyen lehetőségek állnak a sérültek előtt.
Horváth Dóra
f Ajánlom
Baltazár színházOlvass bele Vakvágta című blogunkba, amelyben vak bloggerünk, Varga Szabolcs ír a fogyatékkal élők hétköznapjairól.   

A Baltazár Színház az ország egyetlen értelmi sérültekből álló társulata. A társulat 1998-ban ötven fővel indult, ma pedig tizenhárman vannak – Elek Dóra, a Baltazár Színház rendezője és művészeti vezetője szerint ők voltak elég elkötelezettek ahhoz, hogy a színészetet valóban hivatásuknak válasszák.

Elek Dóra
Elek Dóra
Forrás: baltazar.hu

A társulat tagjai tulajdonképpen nagyon szerencsés emberek, hiszen napi nyolc órában foglalkozhatnak azzal, amit szeretnek. Kiegyensúlyozott a magánéletük, és közülük sokan stabil párkapcsolatban élnek. Ezt pedig még sok „ép” ember sem mondhatja el magáról – mondja Elek Dóra.
A rendező szerint a társulatának tagjai az egészséges színészeknél sokkal terhelhetőbbek, és sokkal inkább tudnak az aktuális feladatra koncentrálni. A próbafolyamat talán hosszabb, mint egy „hagyományos” társulatnál, ennek oka azonban nem a sérültek képességeiben keresendő – a rendező szerint ugyanis a kreatív előadások létrehozásához sokkal több idő szükséges, mint a színházi berkekben szokásos hat-nyolc hét.
A Baltazár Színháznál kreativitásból valóban nincs hiány. Míg a 2010-ben bemutatott Arany lépés című előadásukban egy társasjáték figurái keresték a kiutat az élet útvesztőjéből (a legutóbb a Világveleje Fesztiválon, a Gödör Klubban láthattuk a darabot), addig a Múló rúzs című darabjuk a kabarék világát idézte, a Kőválasz pedig egy a háborúról, békéről és a boldogság kereséséről szól.

Ízig-vérig színészek tehát a Baltazár Színház tagjai. A színház azonban számukra több kedvtelésnél vagy puszta munkahelynél – a társulatnak ugyanis a sérültek szocializációjában is hatalmas szerepe volt. Bár követőik itthon még ma sincsenek, Elek Dóráék már gondolkoznak az utánpótláson, a művészeti műhelyükben ugyanis a tizenéves értelmi sérült fiatalok ismerkedhetnek a színészmesterséggel.

A Baltazár Színház előadásairól még több kép galériánkban
A Baltazár Színház előadásairól még több kép galériánkban. Katt a képre!

 
Sajnos nem minden sérült van olyan szerencsés helyzetben, mint a Baltazár Színház színészei. A pécsi Metz Dániel születése óta küzd a paralízissel, járni csak botra támaszkodva és segítséggel tud. Dani a dolgozók gimnáziumában érettségizett, számítógép-kezelői, webszerkesztői és grafikusi végzettséget szerzett, németből pedig középfokú nyelvvizsgája van. A harmincéves fiatalember jelenleg nem dolgozik – a munkanélküli ellátásból, a rokkantsági járadékból és időszakos munkákból (német fordítás és korrepetálás) próbálja fenntartani magát.

Eddig két munkahelyen végeztem a végzettségemnek megfelelő munkát. Az egyik cégnél két, a másik helyen egy év munkaviszony után küldtek el, mert lejárt az az időszak, amíg a cég állami támogatást kapott a foglalkoztatásomért.
Hogy a fiú új munkát találjon, szinte lehetetlennek tűnik. A dél-dunántúli régióban még egészségesként sem könnyű elhelyezkedni, Daninak ráadásul a bejárást is meg kellene oldania – ehhez pedig a családjának állandó segítségére is szüksége van.

Bár a kormány két év óta törvényben kötelezi a húsz főnél több alkalmazottak foglalkoztató cégeket a megváltoztatott munkaképességűek felvételére, európai viszonylatban még mindig hátul állunk – bár Magyarországon hatszázezer megváltozott munkaképességű él, az aktív korúak közül mindössze 35–40 ezer fő dolgozik. Pedig a rehabilitációs hozzájárulás összege nem csekély – 2010 januárja óta alkalmazottanként 964 500 (!) forintot kell fizetniük akkor, ha nem vesznek fel sérült alkalmazottat.

A tapasztalatok szerint azonban a cégek sokszor inkább befizetik a járulékot, mint hogy sérült embereket foglalkoztassanak. Ennek nem feltétlenül a munkaadók kirekesztő hozzáállása az oka: Végh Katalin, a Salva Vita Alapítvány vezetője szerint sokan nem is igazán tudják, milyen munkakörökben alkalmazhatnának sérült embereket.

Végh Katalin
Végh Katalin
Kép:eselykonferencia.hu

Az alapítvány évek óta segít az értelmi sérült ás autista személyek foglalkoztatási problémáinak megoldásában. Programjaik közül az egyik legfontosabb a Támogatott Foglalkoztatás – ennek keretén belül a munkavállalók felkészülhetnek a munkába állásra, a munkaadók pedig segítséget kapnak a sérült munkavállalók zökkenőmentes foglalkoztatásához. Az alapítvány emellett segíti a feleket a betanítás, beilleszkedés időszakában, és utókövetést is vállal.
Az értelmi sérült embereket elsősorban betanított munkára lehet alkalmazni, így például dolgozhatnak hipermarketben polcszervizesként, vagy rendben tudják tartani a gyorséttermek vendégterét. A rehabilitációs hozzájárulás drasztikus növelését követően szerencsére egyre több cég keres meg bennünket – magyarázza Végh Katalin –, ám tényleg vannak olyan vállalatok, amelyeknek nagyon nehéz megfelelő végzettségű és tapasztalatú, magasan képzett megváltozott munkaképességű munkavállalót találni.
A tavalyi évben első alkalommal lehetett pályázni a Salva Vita Alapítvány és partnerei (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Amerikai Kereskedelmi Kamara, Szövetség a Kiválóságért Egyesület) által bevezetett Fogyatékosságbarát munkahely címre és a logó használatára. Az elismerést 2010-ben kilenc szervezet – köztük hipermarketek, hotelek és gépészeti-elektrotechnikai cégek, állami nagyvállalat és civil szervezet – kapta meg. Az embléma segítségével a fogyatékos álláskeresők és az őket foglalkoztatni szándékozó munkáltatók könnyebben egymásra találhatnak – használatával a munkáltatók azt kommunikálják, hogy szívesen fogadják fogyatékos emberek jelentkezését álláshirdetéseikre. A díjazás tehát, bár anyagi haszonnal nem jár, a cégek számára kommunikációs és PR szempontból mindenképpen hasznos lehet – nem utolsósorban pedig talán kicsit közelebb hozza egymáshoz a sérült embereket és a munka világát.

Fogyatékkal élő, ám kiemelkedő képességű magyar művészek tartottak színházi előadást, illetve adtak koncertet nemrég a brüsszeli magyar kulturális intézetben.
Az Ergo Sum Jelszínház a Szembenállók című drámát mutatta be nyolc jelenetben. A cím egyfelől arra utal, hogy a jelnyelvet használók mindig szemben állnak egymással, hiszen ez kommunikációjuk alapfeltétele: látniuk kell azt, akivel beszélnek, csak így érthetik meg egymást. A dráma különböző generációkat, eltérő világlátásokat, illetve hallókat és siketeket szembesít egymással. Arra keresi a választ, hogy megértheti-e egymást, áthidalhatja-e a nyelvi és kulturális különbözőségeket siket szülők halló gyereke, illetve halló szülők siket gyereke – másképpen fogalmazva: hogy “szemben állók” vagy “szembenállók” lesznek-e egymás számára.

 

Megosztás Facebookon