Sérült élet, teljes élet

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Fogyatékkal élő magyar művészek mutatkoztak be a napokban Brüsszelben. Bár számtalan alapítvány kiemelten foglalkozik az értelmi sérültek és mozgáskorlátozottak rehabilitációjával, a hazai helyzet még közel sem ideális. Utánajártunk, milyen lehetőségek állnak a sérültek előtt.
Baltazár színházOlvass bele Vakvágta című blogunkba, amelyben vak bloggerünk, Varga Szabolcs ír a fogyatékkal élők hétköznapjairól.   
A Baltazár Színház az ország egyetlen értelmi sérültekből álló társulata. A társulat 1998-ban ötven fővel indult, ma pedig tizenhárman vannak – Elek Dóra, a Baltazár Színház rendezője és művészeti vezetője szerint ők voltak elég elkötelezettek ahhoz, hogy a színészetet valóban hivatásuknak válasszák.

Elek Dóra
Elek Dóra
Forrás: baltazar.hu
A társulat tagjai tulajdonképpen nagyon szerencsés emberek, hiszen napi nyolc órában foglalkozhatnak azzal, amit szeretnek. Kiegyensúlyozott a magánéletük, és közülük sokan stabil párkapcsolatban élnek. Ezt pedig még sok „ép” ember sem mondhatja el magáról – mondja Elek Dóra.
A rendező szerint a társulatának tagjai az egészséges színészeknél sokkal terhelhetőbbek, és sokkal inkább tudnak az aktuális feladatra koncentrálni. A próbafolyamat talán hosszabb, mint egy „hagyományos” társulatnál, ennek oka azonban nem a sérültek képességeiben keresendő – a rendező szerint ugyanis a kreatív előadások létrehozásához sokkal több idő szükséges, mint a színházi berkekben szokásos hat-nyolc hét.
A Baltazár Színháznál kreativitásból valóban nincs hiány. Míg a 2010-ben bemutatott Arany lépés című előadásukban egy társasjáték figurái keresték a kiutat az élet útvesztőjéből (a legutóbb a Világveleje Fesztiválon, a Gödör Klubban láthattuk a darabot), addig a Múló rúzs című darabjuk a kabarék világát idézte, a Kőválasz pedig egy a háborúról, békéről és a boldogság kereséséről szól.

Ízig-vérig színészek tehát a Baltazár Színház tagjai. A színház azonban számukra több kedvtelésnél vagy puszta munkahelynél – a társulatnak ugyanis a sérültek szocializációjában is hatalmas szerepe volt. Bár követőik itthon még ma sincsenek, Elek Dóráék már gondolkoznak az utánpótláson, a művészeti műhelyükben ugyanis a tizenéves értelmi sérült fiatalok ismerkedhetnek a színészmesterséggel.

A Baltazár Színház előadásairól még több kép galériánkban
A Baltazár Színház előadásairól még több kép galériánkban. Katt a képre!

 
Sajnos nem minden sérült van olyan szerencsés helyzetben, mint a Baltazár Színház színészei. A pécsi Metz Dániel születése óta küzd a paralízissel, járni csak botra támaszkodva és segítséggel tud. Dani a dolgozók gimnáziumában érettségizett, számítógép-kezelői, webszerkesztői és grafikusi végzettséget szerzett, németből pedig középfokú nyelvvizsgája van. A harmincéves fiatalember jelenleg nem dolgozik – a munkanélküli ellátásból, a rokkantsági járadékból és időszakos munkákból (német fordítás és korrepetálás) próbálja fenntartani magát.

Eddig két munkahelyen végeztem a végzettségemnek megfelelő munkát. Az egyik cégnél két, a másik helyen egy év munkaviszony után küldtek el, mert lejárt az az időszak, amíg a cég állami támogatást kapott a foglalkoztatásomért.
Hogy a fiú új munkát találjon, szinte lehetetlennek tűnik. A dél-dunántúli régióban még egészségesként sem könnyű elhelyezkedni, Daninak ráadásul a bejárást is meg kellene oldania – ehhez pedig a családjának állandó segítségére is szüksége van.

Bár a kormány két év óta törvényben kötelezi a húsz főnél több alkalmazottak foglalkoztató cégeket a megváltoztatott munkaképességűek felvételére, európai viszonylatban még mindig hátul állunk – bár Magyarországon hatszázezer megváltozott munkaképességű él, az aktív korúak közül mindössze 35–40 ezer fő dolgozik. Pedig a rehabilitációs hozzájárulás összege nem csekély – 2010 januárja óta alkalmazottanként 964 500 (!) forintot kell fizetniük akkor, ha nem vesznek fel sérült alkalmazottat.

A tapasztalatok szerint azonban a cégek sokszor inkább befizetik a járulékot, mint hogy sérült embereket foglalkoztassanak. Ennek nem feltétlenül a munkaadók kirekesztő hozzáállása az oka: Végh Katalin, a Salva Vita Alapítvány vezetője szerint sokan nem is igazán tudják, milyen munkakörökben alkalmazhatnának sérült embereket.

Végh Katalin
Végh Katalin
Kép:eselykonferencia.hu

Az alapítvány évek óta segít az értelmi sérült ás autista személyek foglalkoztatási problémáinak megoldásában. Programjaik közül az egyik legfontosabb a Támogatott Foglalkoztatás – ennek keretén belül a munkavállalók felkészülhetnek a munkába állásra, a munkaadók pedig segítséget kapnak a sérült munkavállalók zökkenőmentes foglalkoztatásához. Az alapítvány emellett segíti a feleket a betanítás, beilleszkedés időszakában, és utókövetést is vállal.
Az értelmi sérült embereket elsősorban betanított munkára lehet alkalmazni, így például dolgozhatnak hipermarketben polcszervizesként, vagy rendben tudják tartani a gyorséttermek vendégterét. A rehabilitációs hozzájárulás drasztikus növelését követően szerencsére egyre több cég keres meg bennünket – magyarázza Végh Katalin –, ám tényleg vannak olyan vállalatok, amelyeknek nagyon nehéz megfelelő végzettségű és tapasztalatú, magasan képzett megváltozott munkaképességű munkavállalót találni.
A tavalyi évben első alkalommal lehetett pályázni a Salva Vita Alapítvány és partnerei (Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Amerikai Kereskedelmi Kamara, Szövetség a Kiválóságért Egyesület) által bevezetett Fogyatékosságbarát munkahely címre és a logó használatára. Az elismerést 2010-ben kilenc szervezet – köztük hipermarketek, hotelek és gépészeti-elektrotechnikai cégek, állami nagyvállalat és civil szervezet – kapta meg. Az embléma segítségével a fogyatékos álláskeresők és az őket foglalkoztatni szándékozó munkáltatók könnyebben egymásra találhatnak – használatával a munkáltatók azt kommunikálják, hogy szívesen fogadják fogyatékos emberek jelentkezését álláshirdetéseikre. A díjazás tehát, bár anyagi haszonnal nem jár, a cégek számára kommunikációs és PR szempontból mindenképpen hasznos lehet – nem utolsósorban pedig talán kicsit közelebb hozza egymáshoz a sérült embereket és a munka világát.

Fogyatékkal élő, ám kiemelkedő képességű magyar művészek tartottak színházi előadást, illetve adtak koncertet nemrég a brüsszeli magyar kulturális intézetben.
Az Ergo Sum Jelszínház a Szembenállók című drámát mutatta be nyolc jelenetben. A cím egyfelől arra utal, hogy a jelnyelvet használók mindig szemben állnak egymással, hiszen ez kommunikációjuk alapfeltétele: látniuk kell azt, akivel beszélnek, csak így érthetik meg egymást. A dráma különböző generációkat, eltérő világlátásokat, illetve hallókat és siketeket szembesít egymással. Arra keresi a választ, hogy megértheti-e egymást, áthidalhatja-e a nyelvi és kulturális különbözőségeket siket szülők halló gyereke, illetve halló szülők siket gyereke - másképpen fogalmazva: hogy "szemben állók" vagy "szembenállók" lesznek-e egymás számára.



 

Olvass tovább

Hozzászólások

katocsa 2011-02-07 13:30

Sziasztok! Évekkel ezelőtt egy helyi vállalkozónál dolgoztam aki csökkent munkaképességüeket alkalmazott.Azt mondta, mindenkinek igyekszik megtalálni a megfelelő munkát. Én voltam az egyedüli akinek hiányzott valamilye, nekem konkrétan a jobb kezem. A többiek ültek az asztalnál és cimkéztek, vfonálkódot ragasztottak különböző termékekre. Én vittem az asztalhoz a nemritkán 10-15 kg.-os árut, eléjük boritottam, utánna skiccerrel szétvágtam a dobozt hajtogattam 20.-asával összekötöttem raklapra raktam.Napi 7 órában. Mivel kellett a pénz csináltam, fillérekért. Aki hosszabbra tudta nyujtani a nyelvét az persze sosem került a kulimunkára.Természetesen voltak olyanok is akik nem tudtak cipelni. Nem a kollégáimat bántom, végül azért rugtak azt hiszem ki mert már ők elégelték meg amit nekem kellett csinálni.Vágül kirugtak azzal, hogy a munkámban nincs hiba csak sokat beszélek. Jelenleg sem vagyok toppon az anyagiakat illetően, éppen az itthon himzésbe kezdek.Nfizet sokat, de sajnos a sárga szörnyeket minden hónapban ki kell fizetni. Azt hiszem elmnt a kedvem, hogy mégegyszer ilyen munkahelyre pályázzak, 33 éve élek 1 kézzel, dolgoztam sok helyen emberileg sehol igy meg nem aláztak

birerzsi 2011-02-06 23:35

Szerintem is jó lenne, ha minél több fogyatékos embernek lenne tartós állása. (Bár nekünk, egészségeseknek is jobb lenne a lelkivilágunk, pozitívabb az önértékelésünk, ha tartósan foglalkoztatnának minket a cégek, és nem találnánk magunkat pár havi munka után az utcán.)

cendrillon 2011-02-04 09:23

Szerintem az ép emberek jósága nem abban áll, hogy segítenek, valakinek, aki valamilyen defektussal él, hanem abban, hogy nem segítenek neki semmiben, amiben nem ő kéri.

Hiszen nem segítesz egy átlagos embernek sem, pl. nem segítesz a kollégádnak a munkában, mert természetesnek tartod, hogy az az ő dolga és el tudja végezni.A sérült emberek pedig leginkább átlagosak szeretnének lenni, minél kevesebb figyelmet kapni a hiányosságukmiatt, és minél több figyelmet jó munkájuk, a barátságos személyiségük, vagy a bármiben nyújtott teljesítményük miatt.

Ha tehát ünnepeljük a vak dolgozót, azért mert tud dolgozni, akkor azzal éppen a mássága miatt figyelünk rá.

 

Valóban, ha gyermekkorban találkozik valaki a másságnak bármilyen formájával, azt felnőttként is természetesnek veszi, nem kell előbb "viszonyulnia, hogy aztán normális hangot tudjon megütni.

Galatea 2011-02-04 08:23

Ez itt nem Amerika, de még nem is Európa.

 

Nálunk még a tátott szájjal bámulás váltakozik az ujjal mutogatós kiröhögéssel.

 

Rengeteget kellene fejlődnünk... 

miszisz 2011-02-04 05:35

Amit én látok az csak az emberi oldala a korlátozottak munkába állitásának. Az US-ban élve, napi szinten látom hogy a boltokban milyen sokrétűen foglalkoztatják őket. El sem hinném ha nem láttam volna, hogy a pénztáros mögötti csomagoló hölgy vak volt. Nem mondom hogy tökéletesen végezte amit csinált, de dolgozott, és mindenki körülötte készségesen segitett neki, ha kellett. Az emberi magatartások változnak meg amikor ilyennel szembesülünk. Kedvesebbek, megértőbbek leszünk feléjük és mások felé is. Egy pillanatra megállunk és ünnepeljük hogy ő is a része az életünknek és ettől ez még szebb lesz.
Korábban gyerekfejlesztőbe jártunk. Oda kimondottan sok "másféle" tanárt, segitőt vesznek fel, ezek értelmileg egészségesek voltak, de "mások" mint az átlag ember. A gyerekeknek fel sem tünt, de biztos vagyok benne hogy elfogadóbbként nőnek fel így.
Remélem hogy sikerül jobban beilleszteni ezeket az embereket a munkába és ezálltal a társadalomba, mert álltaluk a világ jobb lesz egy picit!

N?k Lapja Café 2011-02-04 05:35

Fogyatékkal élő magyar művészek mutatkoztak be a napokban Brüsszelben. Bár számtalan alapítvány kiemelten foglalkozik az értelmi sérültek és mozgáskorlátozottak rehabilitációjával, a hazai helyzet még közel sem ideális. Utánajártunk, milyen lehetőségek állnak a sérültek előtt.

Tovább a cikkre...