Kölcsönadott testek

Magyarországon ma becslések szerint 150 ezer pár küszködik meddőségi problémákkal. A mesterséges megtermékenyítés vagy az ivarsejt-adományozás sok nő számára tette lehetővé, hogy gyermeke születhessen. Azokon a nőkön azonban, akiknek nincs vagy nem egészséges a méhe, ezek a módszerek nem segítenek. Nekik ugyanis, bár van egészséges petesejtjük, annak nincs hová beágyazódnia. Számukra csak a dajkaanyaság jelenthetne megoldást.

A béranyaság és dajkaterhesség között különbséget kell tenni; az előbbi esetben a gyermeket kihordó nő anyagi ellenszolgáltatásért cserébe vállalja a terhességet, az utóbbi esetben viszont  pusztán emberbaráti segítségből „adja kölcsön” testét.

Jelenleg Magyarországon az egészségügyi törvényben a lehetséges meddőségi kezelések között nem szerepel a dajkaterhesség. Erről 1997 előtt semmilyen jogszabály nem rendelkezett, s mivel nem volt megtiltva, több ilyen terhességből is születtek gyerekek. 1997-ben az egészségügyi törvényben a dajkaterhesség bekerült ugyan az engedélyezett reprodukciós eljárások közé, de a törvény hatálybalépése előtt az Országgyűlés váratlanul kivette a törvényből ezt a részt. 2002-ben ismét volt egy próbálkozás, mely a közeli hozzátartozóknak engedélyezte volna a dajkaterhességet, de ez a törvény sem kapott zöld utat.

 „Az egészségügyi törvény kizárólagos módon felsorolja azokat a humán reprodukciós eljárásokat, amelyeket legálisan lehet választani Magyarországon, s ezek közül a dajkaanyaság az utolsó pillanatban, valószínűleg politikai alku miatt kikerült – mondja Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet munkatársa. – Az állam így különbséget tesz a különböző okból gyermekvállalásra képtelen nők között. Hiszen ezek a beavatkozások nem minden gyermekre vágyó nő és család problémáján segítenek, vannak olyanok, akiknek a dajkaanyaság oldaná csak meg ezt a problémáját.”
Korábban a TASZ többször is szorgalmazta, hogy a lehetőség kerüljön vissza a törvénybe, de erre csak ígéretek hangzottak el. Ezért most azt tervezik, hogy az ügyben az új egészségügyi kormányzatot is megkeresik.

Bár az eljárást tiltja a törvény, ma is lehet fórumokon olyan beírásokat olvasni, melyekben béranyát keresnek vagy béranyaságra vállalkoznak nők. Egyikük így ír: „24 éves, teljesen egészséges, 3 gyermekes családanya vagyok, jó egzisztenciával! Szívesen vállalnám olyan házaspár gyermekének a kihordását, akiknek sajnos nem lehet gyermekük, de nagyon szeretnének!”

A dajkaanyaság kérdése sok morális és jogi kérdést is felvet.
Az anya a magyar jogban ma az a nő, aki a gyermeknek életet adott. A dajkaanyaság intézménye megváltoztatná ezt, hiszen a babát a dajkaanya hozná világra, a jogi értelemben vett anya viszont a petesejtet rendelkezésre bocsátó nő lenne. A dajkaanyaságot ellenzők legtöbbször a szabályozás nehézségeit hozzák fel problémaként. Mi történik, ha a dajkaanya anyai érzései, bár a szerződés aláírásakor ezt nem sejtette, de a 9 hónap alatt mégis felébredtek, és nem hajlandó gyermekétől vagy a genetikai szülők gyermekétől megválni? És mi van akkor, ha a szülők mégis meggondolják magukat, vagy kiderül például, hogy a gyermek fogyatékossággal születik, és történetesen senkinek nem kell? Hogyan lehet azt ellenőrizni, hogy a dajkaanya milyen életmódot folytat a terhesség alatt, s kihez lehet fordulni panasszal, ha tegyük fel dohányzik vagy iszik a várandósság ideje alatt? A dajkaanyaságért nem lehetne pénzt kérni, felmerül viszont a kérdés, hogy akkor ki finanszírozza a várandóssággal járó költségeket, mely végeredményben a „megrendelő” pár érdekében történik?

„A jogi szabályozás kérdéseit meg lehetne oldani – mondja Kapronczay Stefánia –, ehhez felhasználhatók más országok szabályozásai és a beérkezett tapasztalatok. Ma is vannak olyan humán reprodukciós eljárásokra vonatkozó szabályok, amelyeket ki lehet játszani – azonban véleményünk szerint nem a legális lehetőség megszüntetése a megoldás, hanem a feltételek és garanciák átgondolása.”

Néhány országban már legális a dajkaanyaság, sőt Indiában már-már iparággá vált a béranyaság is. A Gujarat államban található Andan város asszonyainak története már bejárta a világsajtót, nemcsak a legnevesebb lapok, de a show nagyasszonya, Oprah Winfrey is külön műsort szentelt nekik. Andan legismertebb klinikáján eddig 235 gyerek született, és dr. Nayna Patelnek – az ötletadó orvosnak – köszönhetően 177 pár válhatott szülővé.

Andan, ahol már 300 béranya áll készenlétben, mára a béranyaság fővárosa lett, ahová a világ minden tájáról érkeznek gyermekre vágyó párok, Franciaországtól Japánon át Ausztráliáig. A béranyaságot vállaló indiai nők várandósságuk alatt a klinikán élnek, ahol minden szükséges ellátást megkapnak, és arra is ügyelnek, hogy mindeközben egészségesen éljenek, hogy a méhükben váró magzat semmiben sem szenvedjen hiányt. A béranyák terhességükkel többévi bérüket keresik meg, van, aki a kapott pénzből házat tudott venni magának, más a gyermekei iskoláztatását tudta béranyaságának köszönhetően biztosítani. 
Európa több országában – például Nagy-Britanniában, Dániában vagy Hollandiában – indokolt esetben engedélyezett a dajkaanyaság, de pénzt nem kaphatnak a nők azért, hogy kihordják más gyermekét. Ukrajnában vagy az USA egyes államaiban viszont a béranyaság is engedélyezett. Északkeleti szomszédunknál törvényileg is védik a genetikai szülők jogait, és az ukrán családi törvénykönyv meghatározza, hogy a béranyának nincsenek anyai jogai a gyermek felett. Persze az ideérkezők számára az sem mellékes, hogy az eljárás ára harmada az amerikainak.