2017. 08. 19. Huba

Szexis, szelíd vagy harcias – nők a politikában

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Egyes arab országokban a parlamentbe jutó női képviselők aránya magasabb, mint nálunk, európai viszonylatban pedig egyértelműen sereghajtónak számítunk. Vajon miért nincs hagyománya nálunk a női politizálásnak? Várható-e változás az ügyben, és mit gondolnak a helyzetről maguk a képviselőasszonyok?

Leghátul a sorban
Amíg a skandináv országokban a parlamenti képviselőknek körülbelül a fele nő, addig a magyar országgyűlésben mindössze 34-en vannak – vagyis a nők aránya mindössze kilenc százalék. Az új Orbán-kormány miniszterei között egyetlenegy nő sincs.
Bár Magyarországon a női politizálásnak sosem volt komoly hagyománya, a hetvenes–nyolcvanas években átmenetileg nőtt a női parlamenti képviselők száma – egyes időszakokban a huszonöt százalékot is meghaladta a női részvétel. Meglepő módon ez az arány éppen a rendszerváltás után csökkent radikálisan: egy a női képviselők arányát vizsgáló nemzetközi rangsor szerint Magyarország 1995 és 2006 között a 43. helyről a 120. helyre csúszott vissza, európai viszonylatban pedig Málta után a második legrosszabb helyen állunk.
A svédek persze nem véletlenül állnak a dobogón: a skandináv országban 1998 óta a pártlisták minden második jelöltje nő. A kvótatörvény alkalmazása sok országban már a bevezetése után néhány évvel szükségtelenné vált – az állampolgárokban ugyanis hamar kialakult egyfajta igény, hogy a jelöltek között sok nőt is lássanak.

Szexis, szelíd vagy harcias – nők a politikában


– Ezekben az országokban a nők hagyományosan függetlenebbek voltak az ország történelme és földrajza miatt, a hatvanas évektől kezdve pedig erős feminista mozgalom bontakozott ki. A nemek társadalmi egyenlőségének eszméjét a férfiak nagy része is magáévá tette, és ez a svédek és finnek nemzeti büszkeségének alapja, egyfajta „védjegye” lett. Egyes afrikai országokban vagy Afganisztánban a kvóta a békefenntartás eleme. Úgy vélik, a nők kevésbé korruptak férfitársaiknál – magyarázza Juhász Borbála történész, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség alelnöke. Az Európai Női Lobbi magyar koordinációja magyarországi nőszervezeteket, alapítványokat igyekszik összefogni, és küzd a nők közéleti szerepvállalásának kiterjesztéséért.
Juhász Borbála úgy véli, egy körülbelül negyvenszázalékos parlamenti részvétellel a nők már jelentős eredményeket érhetnének Parlamentben. Mindehhez persze felelős gondolkodású férfiakra is szükség van – a jelenlegi helyzetben ugyanis a politizáló nőknek gyakran „kirakati” szerep jut, sokszor pedig kénytelenek túlságosan kemény, férfias magatartásformákat felvenni.

Nőket a Parlamentbe – népszavazással
A női kvóta ötlete nálunk sem egészen új. Magyar Bálint és Sándor Klára SZDSZ-es politikusok három évvel ezelőtt már benyújtottak egy törvényjavaslatot, amely harminc százalékban írta volna elő a nők részvételét a választásokon, vagyis a pártlistákon minden második helyen női jelölt szerepelt volna. A javaslatot akkor az Országgyűlés nagy többséggel elutasította.
A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség is küzd a kvótatörvény elfogadtatásáért – ők az ún. cipzár-elvű, 50-50 százalékos részvételt előíró szabályozás mellett érvelnek (a pártlistákon egymás után következne egy női és egy férfi jelölt). Hasonló elveket vall a Nők a Pályán Egyesület is, amely a közelmúltban egy a kvótatörvénnyel kapcsolatos népszavazási kezdeményezés mögé állt. A beadványt huszonhét civil jegyzi, köztük van Bangó Margit, Bárdos Deák Ágnes, Pataki Ágnes, Bódis Kriszta és Heller Ágnes is. A népszavazás megtartásához szükséges kétszázezer aláírást várhatóan november közepétől kezdik összegyűjteni a szervezet önkéntesei.
– 2012 előtt biztosan nem jutunk el a népszavazásig. Ha viszont pozitív lesz a végeredmény – és miért ne lenne az, hiszen a magyar társadalomnak több mint fele nő –, akkor már nem hiszem, hogy a politikai vezetés szót emel a női kvóta bevezetése ellen – mondja Novák Éva, a Nők a Pályán Egyesület elnöke.

Szexis, szelíd vagy harcias? – a nők helye a Parlamentben
Hiába az előremutató népszavazási kezdeményezés: egy európai összehasonlítás adataiból kiderül, hogy a magyar társadalom számára még mindig a hagyományos női szerepek, feladatkörök a leginkább elfogadhatóak. Az olyan kijelentéseket, mint a „fontos ugyan a munka, de a nők többsége számára az otthon és a gyermekek fontosabbak”, vagy a „nem jó, ha a férj marad otthon, neveli a gyermekeket, és a feleség keresi a pénzt” az összes megkérdezett ország közül Magyarországon tartották a legtöbben igaznak.
A női politizálással és a kvótatörvénnyel kapcsolatban meglepően hasonló nézeteket vallanak a négy parlamenti párt képviselői is: az általunk megkérdezett képviselőnők közül egyedül az MSZP-s Lendvai Ildikó támogatná egyértelműen a kvótarendszert.

Hassay Zsófia
Hassay Zsófia
hassayzsofia.fidesz.hu

Budapest huszonhárom kerületéből mindössze egyet irányít női polgármester. A fideszes Hassay Zsófia már huszonöt éves korában Terézváros alpolgármestere lett – ám azt mondja, inkább fiatal életkora szúrt szemet az embereknek, és nem az, hogy egy nő került ilyen pozícióba.
– Még ma, 37 évesen is találkozom olyan véleménnyel, hogy túl fiatal vagyok a politikához, miközben ez a nálam jóval fiatalabb férfi politikus kollégák esetében ez fel sem merül. A választók közül viszont már sokan megkerestek, és elmondták: örülnek, hogy női polgármestere van a kerületnek. Volt, aki úgy vélte, a nők jobban törekszenek a biztonságra, takarékosabban tudnak gazdálkodni, Terézvárosban pedig most épp erre van szükség. A nők közéleti szerepvállalása viszont nem kvótafüggő, inkább alkalmassági kérdés – állítja Hassay Zsófia.

Lendvai Ildikó
Lendvai Ildikó
mszp.hu

Lendvai Ildikó évtizedek óta politizál, volt már az MSZP frakcióvezetője és a párt elnöke is.
– Mára úgy tűnik, megszokott minket a közvélemény és a média. Már nem kell választanunk a „kis aranyos” vagy a „nem nélküli” külsők közül. Változnom viszont nekem is kellett: meg kellett tanulnom, hogy nőként különösen fontos a külső benyomás, a ruha, az arckifejezés. Egy váratlan hajszínváltozás elvonhatja a figyelmet a fontos mondanivalókról, a felszaladt harisnya pedig – bár ez a baleset korábban gyakran megesett velem – végképp tilos.
Lendvai Ildikó – a franciaországi és skandináv példákra hivatkozva – kifejezetten üdvösnek találja a kvótarendszert. A rendszerváltás utáni második parlamenti ciklusban maga is kezdeményezője volt egy a nők jogaival foglalkozó albizottság létrehozásának. Lendvai nem tartja kizártnak azt sem, hogy a jövőben egy a pártok női képviselőiből álló, a kvótarendszert támogató csoportosulás tagja legyen.

Osztolykán Ágnes
Osztolykán Ágnes
kobanya.info

A 2010-es választásokon új politikai erőként feltűnő LMP a jelöltállításkor kvótatörvény nélkül is figyelmet fordított a nemek arányára: a frakció tizenhat képviselőjéből öten nők. Osztolykán Ágnes szerint nem biztos, hogy harcias amazonként lehet a legtöbbet elérni az elférfiasodott politika világában. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára romaként és nőként politizálni, a képviselő így válaszol:
– Fontos feladat áll előttem, mely nem csak és kizárólag a romák társadalmi és gazdasági integrációjára fókuszál: egy konkrét terület, az oktatás az, ahol az integrációs törekvések általam történő megjelenítése fontos üzenettel bír.
Osztolykán Ágnes szerint nem a számok érdekesek, hanem hogy igazán karizmatikus nők üljenek a képviselői székben – ebben pedig, úgy véli, „jól állnak” az LMP-nél.

Dúró Dóra
Dúró Dóra
szentkoronaradio.com

Az LMP-frakcióhoz képest jelentős számbeli fölényben lévő Jobbik soraiban viszont csak három nő ül. Dúró Dóra képviselő azt mondja, bár pártjuk fontosnak tartja a nők szereplését, mesterséges kvóták felállítását sohasem támogatták.
– Én mindig is férfias alkat voltam, és a Parlamentben sem a nőies énem kerül előtérbe. Azt leszámítva, hogy az életem a nyilvánosság előtt zajlik, nem sokban különbözik a többi nőétől, akinek a munkahelyén és a háztartásban egyaránt helyt kell állnia.
Dúró Dóra úgy véli, munkájára eddig sem pozitív, sem negatív hatással nem volt az, hogy nőnek született – az pedig nem zavarja, ha az újságíróktól gyakran a „legszexisebb politikusnő” megítélést kapja.




Slachta Margit, Kéthly Anna – az első képviselőasszonyok


Az első nő, aki a magyar országgyűlésbe bejutott, a kereszténydemokrata Slachta Margit volt. A felvidéki lengyel családból származó Slachta (a szó egyébként nemest jelent) kezdetben tanítónőként dolgozott, ám hamar elkötelezte a magát a szociális és nővédő munka mellett, 1918-ban ő alapította meg a Keresztény Női Tábort.
Két évvel később Slachta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának is tagja lesz – a KNEP színeiben ő lesz az első női képviselőnk.

Slachta Margit
Slachta Margit
holokausztmagyarorszagon.hu


A második világháború idején Slachta Margit felemelte szavát a munkaszolgálatosok érdekében, Szlovákia „teljes zsidótlanítását” a pápánál való személyes közbenjárásával akadályozta meg, de bújtatott zsidókat (többek között Heltai Jenő írót és Radnóti Miklós feleségét, Fannit) ő maga is. 1947–48 között egy ideig még újra képviselő lehetett. Utolsó parlamenti felszólalásában az egyházi iskolák államosítása ellen tiltakozott, ám a beszéde miatt azonban kitiltották a Parlamentből, és ez Slachta Margit politikai karrierjének végét is jelentette.

Kéthly Anna
Kéthly Anna (1889–1976)
erzsebetvaros.hu

Slachta Margittal ellentétben a szociáldemokrata Kéthly Anna egymás után többször is mandátumot szerzett. Kéthly Anna egy kilencgyermekes munkáscsalád második gyermekeként született, gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett. A Magyar Szociáldemokrata Párthoz 1917-ben csatlakozott, parlamenti képviselő pedig 1922-ben lett.

Kéthly 1945-ig volt képviselő, és elsősorban a népiskola nyolcosztályossá tétele, az egészségügy helyzetének javítása és a női választójog kiszélesítése mellett érvelt, de a harmincas években szót emelt a német orientáció és a zsidótörvények ellen is. A második világháború után a szociáldemokrata párt összeolvadt a kommunista párttal – Kéthly ezt ellenezte, és visszavonult a közélettől.

Az ötvenes évek „politikai tisztogatásai” ennek ellenére őt is elérték: a politikus négy évet töltött ítélet nélkül börtönben. 1956-ban még egyszer utoljára a politika közelébe került – a Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott. Az orosz közbeavatkozás híre Bécsben érte Kéthlyt, aki ezután már nem is tért vissza az országba. A nagy formátumú politikusasszony brüsszeli emigráns éveiről szól Mészáros Márta tavalyi filmje, Az utolsó jelentés Annáról című alkotás.
Olvass tovább

Hozzászólások