Elég a púderből! Sminkmentes kedd

Egy lányszervezet rendhagyó akcióval szeretné felhívni a figyelmet a természetes szépségre. A sminkmentes keddek bevezetéséről szóló hírt Peller Mariann kommentálja.

A hír: Egy lányszervezet akcióval szeretné felhívni a figyelmet a természetes szépségre.
A lányok egy texasi középiskolában elégelték meg a túl sok púdert. Eldöntötték, hogy úgy szabnak gátat annak, hogy a diáklányok éjjel-nappal a sminkjükkel foglalkozzanak, hogy bevezetik a sminkmentes keddeket. Az iskola igazgatója elmondta: egy ideje már észrevették, hogy a kamasz lányok egyre inkább csillapíthatatlan vágyat éreznek, hogy esetleges bőrhibáikat, hiányosságaikat sminkkel fedjék el. Pedig azt a véleményt még egy stylist szakértő is osztja, hogy annál rosszabb nincs, mint amikor valaki csak azért használ túl sok festéket, hogy ezzel fedje el arca egy részét. Sokan azért csatlakoztak, mert úgy érzik, így végre lehetőséget kaptak arra, hogy megmutassák valódi személyiségüket. A lányszervezet is ezért kardoskodik: szeretnék növelni a tinilányok önbizalmát, és felhívni a figyelmet arra, hogy egy fiatal smink nélkül is lehet szép.

Különvélemény Peller Marianntól 

Elég a púderből! Sminkmentes tiltakozásHa visszagondolok a gyerekkoromra és az iskolás évekre, bizony, nem volt leányálom. Azt már többször említettem, hogy burokban nőttem fel, ami a családot és a mérhetetlen szeretetet illeti, amit otthon kaptam. De az általános iskoláról ugyanezt nem mondhatom el. Nem szerettek. Mindenért csúfoltak, kifiguráztak, sokat bántottak, és kiközösítettek. (Az is igaz, hogy most abból élek, hogy akkor megtanultam humorral védekezni.)
Én voltam a csúfolódások tökéletes tárháza: jó húsban lévő, szemüveges, fogszabályzós, rövid hajú, stréber, sokat fecsegő (és hozzá már akkor is hevesen gesztikuláló) kislány. Belém nem nagyon voltak szerelmesek a fiúk, pedig úgy vágytam rá, hogy egyik-másik észrevegyen, szerettem volna tetszeni. Tizennégy évesen a szüleim „megkönyörültek”, levetettük a fogszabályzót, és letehettem a szemüveget is: kontaktlencsés lettem. Szép lassan, lépésről lépésre elkezdtem sminkelgetni. Először csak egy szemceruzával, aztán a divatmagazinokból kinéztem, hogyan sminkeljük ki a teljes szemhéjat, valamivel később rúzst is vásároltam (akkoriban a sötétbarna nagyon menőnek számított).
Egyik nap teljes díszben sétáltam hazafelé a suliból, amikor egy zöldségessrác félszegen mosolyogva rám köszönt. Én csodálkozva néztem körül – tényleg nekem szólt! Zavartan visszamosolyogtam, köszöntem, és meggyorsítottam a lépteimet. Ő volt az első fiú, aki észrevett. Azóta is hálával gondolok rá.
Nekem a smink önbizalmat adott. Már csak azért is, mert amikor egy-egy napon sminkeletlen arccal mentem iskolába, az osztálytársak azt kérdezgették, hogy csak nem vagyok fáradt vagy esetleg beteg.

Elég a púderből! Sminkmentes keddRonda alapozó, csúnya szemöldök -  A legnagyobb sminkbakikért katt ide

Néhány akkori képen látszik, hogy időnként túl is lőttem a célon (Kelemen Annácska is elbújhatott volna mellettem), de az is kellett, hogy aztán a húszas éveim közepére megtaláljam az arany középutat.
Jó, hogy senki nem próbálta korlátozni a szépítészeti szárnypróbálgatásaimat. Azt hiszem, ha akkor bevezették volna a sminkmentes keddet, vagy csalok, vagy minden kedden beteget jelentek. Akkoriban ugyanis épp kialakulóban volt a személyiségem (még most sincs teljesen készen), és igyekeztem védeni magam, hogy legalább a külsőmbe ne lehessen többé belekötni.
Nem hiszem, hogy attól, hogy valaki nem sminkel keddenként, jobban ki fog domborodni a személyisége. Már az is a személyisége része, hogy eldönti, sminkel-e, vagy sem. Mert jó esetben önállóan, személyiségünknek megfelelően hozhatunk meg egy-egy ilyen döntést…

Megosztás sor:
Megosztás
 

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Wiharvész 2010-10-15 10:00

Nekem volt egy csoporttársam, aki mindig sminkben járt suliba. Egyszer több napos túrára mentünk, másnap reggel hökkenten néztünk a lányzóra, este lemosta a sminket, gyakorlatilag eltűnt az arca....se szemöldök, se szempilla, hófehér arc...

 

Mondjuk engem is úgy ismer a világ, hogy fekete szempillám van, tekintve, hogy a strand kivételével mindig mindenhova kifestem. Valahogy ettől jobban érzem magam. Amikor nincs kifestve, akkor az ismerőseim furán néznek rám, és gondolkodnak, hogy mitől olyan fura a fejem :). Volt, aki megkérdezte, hogy frufrut vágattam magamnak? Mondom nem. Akkor biztosan kiszedettem a szemöldököm. Mondom nem, csak nincs kifestve a szempillám :)

 

Bizserebogár 2010-10-15 09:42

Mi se nagyon sminkeltünk középiskolában... illetve az elején még néhány lány igen, de ők az a típus is voltak, akik teljes partisminkkel állítottak be... aztán ők lassan kiszóródtak, elmentek, vagy felnőttek. Az érettségi táján szinte senki nem sminkelt, vagy csak minimálisan. Én a mai napig nem nagyon sminkelek, maximum a lila karikákat tüntetem el a szemem alól. Így is jól érzem magam, és nagyon megkönnyíti az életet, hogy nem kell aggódnunk miatta.

Torolt_felhasznalo_583839 2010-10-15 09:34

nálunk is tilos volt gimiben a kence (pluszba egyházi intézmény is volt).

 

túljártam mindenki eszén: már 13 évesen, amikor odakerültem használtam szempillaspirált és púdert (csak a patikra). mindenki így ismert meg, szőke hajjal és fekete pillákkal, szerintem egy tanerő se gondolta, hogy kencézem magam:-)

 

ma sem csinálok nagyobb ügyet a sminkből: elég a spirál, szemcerka, pirosító és az ajakápoló. hétvégén viszont még ennyi sincs, mivel kendőzetlenül jobban érzem magam. viszont úgy nézek akkor ki, mint egy éretlen citrom.

 

az alapozót én is rühellem:-)) 

Démétér 2010-10-15 09:26

Szerintem túlfontosítják...

 

Aki sosem sminkel: ne tegye. Persze. Igaza van. Elvi alapon nem tenni szerintem butaság, megfosztja magát egy jó játéktól - de hát ehhez pedig mindekinek joga van.

 

Aki állandóan sminkel, és elbújik a maszk mögé: hát Istenem, ezernyi énvédelem mellett (rossz modor, sátorszerű ruha, felszínes beszélgetés, stb.) ez is elfér. Még egy lehetőség.

 

Személy szerint imádok sminkelni, nagyon sokszor sminkelek, hol gyengén, hol erősen, hol egyáltalán nem. Szeretem az arcom így is, úgy is. Az egyéniségem nemigen fogja vissza némi színfolt az arcomon :)))

 

De - bár tanácsadó vagyok a témában - eszembe nem jutna bárkinél beleszólni, hogy egyáltalán sminkeljen-e vagy sem. Ha akar: tegye, ha nem akar: ne tegye. Túlideologizálni három gramm színes port... ugyan már.

Indiánlány 2010-10-15 09:10

Szerintem a személyiség kialakulásának fontos része az, hogy elfogadjuk önmagunkat, úgy ahogy vagyunk.

Nálunk tilos volt a sminkelés gimiben, még a körömlakk is. Mégsem voltunk csúnyák. :o) Sőt! Ismertük egymás igazi arcát. És ha fáradtnak látszottunk, az nem azért volt, mert védőréteg nélkül mentünk suliba.

Ettől függetlenül azért én is megtanultam sminkelni, az első alkalmakkor már a púder használatától is bombanőnek éreztem magam. :o) Aztán enyhe rúzs, enyhe szemhélypúder, spirál, világos körömlakk, de kb ennyiben ki is merült. Az alapozót utálom, és a természetellenes színeket is. Hétköznapokon soha sem sminkelek, csak alkalmakkor.

Szerintem fontos az, hogy belenézek a tükörbe, és smink nélkül is elfogadhatónak találom a külsőmet. És még fontosabb az, hogy reggel felébredek és a férjem azt mondja: gyönyörű vagy. :o)

 

Dike 2010-10-15 09:08

Elég konzervatív (nem egyházi) középsuliba jártam, simán hazaküldte az igazgatóhelyettes azokat a lányokat, akiknek túl erős volt a sminkjük vagy túl kihívó a ruházatuk.

Torolt_felhasznalo_793639 2010-10-15 08:44

Igaz. A személyiség része és a saját döntés. Volt olyan tanárom gimiben, aki saját elmondása szerint mezítelennek - és védtelennek! - érezte magát smink nélkül. Én soha nem sminkelek.

N?k Lapja Café 2010-10-15 08:44

Egy lányszervezet rendhagyó akcióval szeretné felhívni a figyelmet a természetes szépségre. A sminkmentes keddek bevezetéséről szóló hírt Peller Mariann kommentálja.

Tovább a cikkre...