Napjainkig, mondjuk ami az elmúlt 30 évben történt „hazánkban”, az, valljuk meg, sajnos nem az épülés jegyében telt sem mentálisan, sem anyagilag.

Büszke vagyok magyarságomra, de nem vagyok büszke arra, ami az elmúlt 30 évben ITT történt, arra, ami ebben a sokkal jobb sorsa érdemes tehetséges országban történik! Érdemes körülnézni, hogy milyen változáson mentek keresztül az országban élő emberek, a politikai vezetők, hogy milyen fokú a megélhetési és anyagi bizonytalanság vált megszokottá. És kár lenne mindenért a válságot hibáztatni!!!

Mert nagyságrendekkel jobb lehetőségekkel indultunk neki rendszerváltozáskor a „versenynek” sok környezetünkben élőhöz képest, és most nézzük meg, hogy akiket sokan lenéztek, akik anno még jóval gyengébbek és szerencsétlenebbek voltak nálunk, mind-mind leköröztek minket!

Ezért a rendszerváltás utáni politikai elitet egy az egyben nagyon komoly felelősség terheli! Szégyen és unokáink megvetése szálljon mindannyiuk fejére!

Nagyon szép szó és csodálatos jelentéssel bír az a szó, hogy „HAZÁM”. És természetes, hogy a hazaszeretet fontos jelentőséggel bír(hatna). De sajnos a hazaszeretet napjainkban nem ad sem szellemi, sem testi táplálékot az „éhezőnek”. És bizony, akárhogyan nézzünk, enni így vagy úgy kell.

Az 1983-as helyzetet ne hasonlítsuk a 2010-eshez, mert úgy vélem, az akkori helyzethez képest megtörtént változásokat látván sírni, zokogni volna jó. Jó dolog büszkének lenni hazánkra, de jó dolog ezt úgy tenni, ha az állampolgár megbecsült tagja a társadalomnak, és nem csak egy strigula akinek a szavazatára egyszer szükség van, aztán le van tojva.

Napjainkban az ember akkor tesz a legjobbat, ha gyermekének olyan szakmát biztosít, mellyel ott képes letelepedni és megélni, ahol mindenféle szempontból jól érzi magát. És fájdalmas dolog elképzelnem, hogy gyerekeim, unokáim távol kerülhetnek tőlem, de önzőség lenne azt kívánni, azt mondani neki, hogy ahol megszülettél „ott élned halnod kell”.

No tessék, reflexből már megint tegezésre váltok … :)))))))

Tudod ez a külhoni munka nem újdonság. A monarchiában nagy divat volt a gyerekcsere. Már kora ifjúságukban a gyerekek 2 nyelven beszéltek.

Akik meg szakmát tanultak a régi mestereknél,  vándorbotot vettek a kezükbe, aminek a végén a motyójuk lengett, és elindultak világot látni, a szakmai gyakorlatot külföldön megszerezni.

Tehát a külhoni tudásgyarapítás márrégen is megvolt.

Ennekamainak az a legnagyobb baja, hogy a fiataljaink kizárólag anyagi megfontolásból  vágynak külföldön dolgozni.

Kellemes őszi napot! :)

Igen, valóban divat a tegeződés, de engem még úgy neveltek, hogy a nálam idősebb hölgyeknek meg kell adni a tiszteletet. :)

Nincs értelme sem a támogatások, sem a hitelek kérdésével túlságosan eltérni a topik cím adta témától. Mert persze, vannak, akik nem egészségi állapotuk miatt tudnak megélni saját erejükből, de nem ők lesznek azok, akik gyermeket vállalnak. Ha mégis van ilyen, akkor szégyen fejére!

Félreértés ne essék! Amit kritizáltam, bár egy bizonyos népcsoportra valóban jellemző, ám butaság lenne azt állítani, hogy csak és kizárólag őközülük kerülnek ki a megélhetési gyerekgyártók. Mert ez csak részigazság lenne.

Talán pont ezért nem lehet előítéletességgel megvádolni, mert én válogatás nélkül mindenkire alkalmaznám a már lejjebb említett ötleteket.

Az már más kérdés, hogy valóban, lehet-e hinni a kisstílű megélhetési politikusainknak. Pro s kontra! Nem azt látni, hogy bárkit is érdekelné az ország, a benne lakó emberek érdeke! Egyik sem lát tovább az orra végénél, a következő választás idején, az önös és pártérdekein.

Tudom, kegyetlenül hangzik, talán mert kegyetlen maga a világ, kegyetlenül rossz a jelenlegi helyzete az országnak, de a jogalkotóknak dönteniük kell. Vagy megtartják az eddig abszolút nem jól működő, roppant mód igazságtalan és pazarló rendszert, ami közvetve benne tartja a nyomorban az országot, sőt, mivel mind nagyobb terhet jelent évről évre, még inkább rontja az ország helyzetét, vagy tökösen valóban nekilát egy igen komoly átalakításnak minden szinten.

Tehát vagy továbbra is fosnak attól, hogy elveszítik reájuk szavazó mélyszegénységben élő, gyerekgyártásból (ergo segélyekből) élő szavazóik szavazatait, vagy valóban normális módon felépítik újra sok minden más egyéb dolog mellett a támogatások, segélyek, adókedvezmények rendszerét, hogy valóban megérje azoknak is gyereket vállalni, akiknek nem a gyerekek után járó segélyből kívánnak megélni.

Csak időben kéne lépni…

„A szociális támogatást  úgy kellene megszerkeszteni, hogy csak azok kapják, akik a társadalom asztalára már letettek valamit és most önhibájukon kívül szorulnak támogatásra.”

Egyetértek. Erről beszélek!

Különben úgy jár az ország, hogy szép lassan kihalnak, kivándorolnak azok, akik képesek szellemi és fizikai munkájukkal, tudásukkal és szorgalmukkal olyan produktumokat letenni az asztalra, mely valóban értéket jelentenek.

Nézzük meg, hogy a különféle felmérések szerint milyen sok fiatal képzeli el a jövőjét más országban! S jelenleg én magam is olyan végzettség megszerzését javaslom gyerekeimnek, amivel a világon bárhol keresett, jól kereső emberek lesznek. Nagyobbik fiam például orvos szeretne lenni…