5 tévhit a házasságról

1. „Most már lazíthatok”

Gyakran hallunk arról, hogy valaki az udvarlás, a „vadászat” időszakában mindent megtesz, hogy megszerezze a másik figyelmét, szerelmét, tartósan felkeltse érdeklődését – de amint elköteleződnek, leereszt, ellazít, hiszen már „megkapta zsákmányát”. Holott egy párkapcsolat mindig két emberről szól, muszáj fejlődni benne, és ha nem fejlődik együtt a két fél, akkor sajnos az előbb-utóbb konfliktushoz vezethet. Nincs egy meghatározott „boldogságállapot”, amely mindig ugyanúgy marad. Csak egy példa: megeshet, hogy a párunk új főnököt kap, s ez szorongással, stresszel tölti el, ezért egészen máshogy reagál a párkapcsolati helyzetekre, mint korábban. Ilyenkor érdemes vele együtt változnunk, esetleg a korábbitól különböző módon fenntartanunk a vonzerőnket a házastársunk irányában. 

2. „Vége a szabadságnak!”

A házasság ellentmond ennek az evolúciós vadászösztönnek, azaz mégsem: már a választáskor vadászik a férfi, és azt a nőt keresi, akinek életerős, szép gyermekeket nemz. A házasság nem jár szabadságvesztéssel, hiszen nem vagyunk összekötve a másikkal, de nyilván megfontolt, érett döntés eredménye, amikor már nem ugrálunk egyik kapcsolatból a másikba. Aki mégis úgy érzi, hogy rabságba esik, ha házasságot köt, annak a személyiségében keresendő a tévhit oka és gyökere. 

3. „A gyerek teszi teljessé a házasságunkat”

Sokszor ez valóban így van, de gyakori, hogy a gyerek érkezése inkább konfliktusokat hoz a nem túl stabil házasságba, hiszen mind a nő, mind a férfi számára stresszhelyzetet jelent a baba megszületése. A nőnek új testképpel kell szembenéznie, amitől megváltozhatnak a nőiségével kapcsolatos érzései, minden figyelmével a gyerek felé fordul, meg kell tanulnia az anyaság új szerepkörét, a férfi pedig kissé sértett lehet, mert kevesebb figyelem jut neki, de a felelősség és a tehervállalás fokozottan nehezedik rá. Ez mindenképpen nehéz élethelyzet, a labilis kapcsolatokat megviselheti, és akár a két fél eltávolodásához is vezethet, ha nem mérik fel előre, érett felnőttként, hogy milyen pozitív és negatív következményekkel járhat a kapcsolatuk számára a baba születése. 

4. „Most már mindig mindent együtt csinálunk”

Személyiség kérdése, ki mit gondol a házasságról. Nem feltétlenül célszerű mindig mindent együtt csinálni, bár kétségtelen, hogy vannak párok, akiknél ez nagyon jól működik. Attól azonban nem kell félni, hogy már nem lehet „önálló” életünk: a normális házasság nem rabság – lásd fent –, tehát mindkét fél megőrizheti saját baráti körét, és nem muszáj csak közös programokban részt venni. Ha időnként önálló programokat szervezünk magunknak – például a barátnőinkkel, sporttársainkkal stb. –, az plusztöltetet is adhat a kapcsolatnak! 

5. „Esténként úgyis együtt vagyunk, hétvégén mehetek a saját utamra”

Ne keverjük össze az együtt töltött „rutinidőt” az együtt töltött élményszerző idővel! Nem jelenti ugyanazt az élményt, ha együtt vagyunk a takarítás alatt, vagy ki a számítógépét, ki a tévét nézi a másik társaságában, mint amikor elmegyünk moziba, vagy gyertyafénynél megvacsorázunk, csak egymásra figyelve! Az együtt töltött időnek inkább a minősége, és nem a mennyisége számít – a jó minőségű, élményszerző együtt töltött idő még inkább összekovácsolhatja a párt, míg ha csak rutinból vagyunk együtt, akár sok-sok ideig, kevéssé figyelve a másikra, akkor az elhidegüléshez, eltávolodáshoz vezethet.