Örülök Mónika távozásának, mert elfogadhatatlan, hamis mintákat és példákat, egy direkt torz tükröt mutatott nekünk. Nem igaz, hogy fogatlan, a tévében üvöltöző, a családi szennyest (ha „saját” az a szennyes egyáltalán – de erről majd később) nyilvánosan kiteregető, verekedő és káromkodó tuskók országa vagyunk. Nem igaz, de mivel minden hétköznap délután ezt láthattuk a legnézettebb kereskedelmi tévében, amolyan „negatív országimázsnak”, önsorsrontásnak kiváló volt. Éveken keresztül, az utóbbi idők súlyos büntetéseiig egyre durvábban jött az arcunkba, hogy micsoda ostoba és agresszív népség vagyunk, hogy lám, ilyenek a „hétköznapi emberek”.

Nem ilyenek. Legalább a műsor kimúltával valljuk be: tudatosan castingolt, balhéra kondicionált, szerencsétlen fogatlanokat válogattak be a műsorba. Nem az volt a cél, hogy Mónika „megoldja” a problémájukat, és nem is az, hogy a nyilvánosság okuljon a bemutatott esetekből, csakis a nézettség növelése, méghozzá a középkor „szörnycirkuszaiból” ismert eszközökkel. Hűlj el, botránkozz meg, hogy ilyen emberek is vannak, és örülj, hogy te hozzájuk képest „normális” vagy… holott nem hozzájuk, hanem a nekik kiosztott szerephez képest van rendben a családod, a párkapcsolatod, az életed.

Fotó: RTL Klub, Sajtóklub/Bársony Bence

Három óriási gondom volt ezzel a műsorral: a felelőtlensége, amivel egyszerre hagyta figyelmen kívül a szereplői és a nézők érdekét, másodikként az elkészült műsorok színvonala, végül pedig az elpackázott esély: annak esélye, hogy legyen egy nívós és pozitív hatású, beszélgetős délutáni műsor.

És akkor itt vessük rögtön közbe: lehetett volna. Jakupcsek Gabriellának sikerült a TV2-n, évekkel ezelőtt – ott, ahol most Joshi folytatja extradurván Mónika munkáját.

Miben állt tehát a készítők felelőtlensége? Többek között abban, hogy fikarcnyit sem törődtek a szereplőik érdekeivel. A láthatóan rossz anyagi körülmények között élő, iskolázatlan emberek egymásnak ugrasztása a tévében csak pár percig tart – de rajtuk sokkal hosszabb ideig lesz a bélyeg, hogy százezrek előtt csináltak hülyét magukból. Tetszőleges videomegosztó oldalakon ma is találunk sok-sok „válogatást” a műsor legkínosabb pillanataiból. Tippeljük meg: vajon jobbra vagy rosszabbra fordult annak a szerencsétlen lánynak a sorsa a műsor után, aki üvöltözve követelte vissza magának korábbi barátját? Vajon harmonikus családi életre leltek a stúdióban verekedő rokonok, vagy végleg megszűntek családként működni?

Ugyanez a felelőtlenség vezetett oda, hogy a legordasabb sztereotípiákat erősítették. Ha naponta látunk magukból kikelt romákat ordítani a tévében, azt nem fogja ellensúlyozni, hogy néha az okos, jóságos és Kossuth-díjas roma nagymama, Bangó Margit is főz valami finomat a „celebeknek”! Sőt, kiváló felvezetés az esti Híradóhoz, amelyben az „élettársát feldarabolta” meg „csoportosan megtámadták, késsel többször megszúrták” hírekhez kiválóan passzíthatók a délutáni arcok.

A színvonalról csak röviden: hosszú évek alatt sem sikerült odáig eljutni, hogy Mónika fülbe súgott kérdései és a szereplőknek láthatóan betanított mondatok helyett valódi beszélgetéseket lássunk-halljunk a műsorban. Rávezető kérdések, jól-rosszul felmondott válaszok – idáig terjedt a tudomány. Sőt, a statiszták és bepalizható civilek listája véges, így önfarkába harapott a kígyó, és aki múltkor még autodidakta divatdiktátor volt, ma már azért jött, mert megcsalja a neje. Gáz.

Az üres stúdió Fotó: RTL Klub, Sajtóklub/Bársony Bence

Végül pedig az elpuskázott esélyről. Komolyan gondolom, hogy más formában hatalmas szükség lett volna Mónika műsorára. Igen, a mai magyar társadalom mentális állapota borzasztó, tele vagyunk kibeszéletlen problémákkal, tarkó mögött doboló konfliktusokkal; tényleg jó lenne, ha a sok frusztrált polgártársunk értő segítséget kaphatna, és mi mindannyian is tanulhatnánk az esetükből. Aki ismerte például dr. Phil műsorát, az tudja, hogy miről beszélek. Mónika nagyon sokat tudott volna segíteni Magyarországon, és kellő szakértelemmel komolyabb kompromisszumot sem kellett volna kötni a nézettségi érdekekkel. Nézték, néztük volna azt a műsort is épp elegen.

Mielőtt azonban az RTL-en vernénk el a port, szükséges azt is leszögezni: ők tehetnek a legkevésbé a dologról. A felelősök igazából mindazok, akik a „balhés” részeket tömegével nézték, akik igényelték ezt a stílust. Egy kereskedelmi televíziónak (helyesen) a legfőbb szempont a nézettség – most pedig, hogy az ORTT miatt már nem mernek balhés adásokat vetíteni, megcsappant a nézőszám, kevesebb a bevétel, leveszik a műsort. Igazuk volt, és igazuk van – annak tegyünk szemrehányást, aki a verekedős-kiabálós műsorokat igényli.

Mert abból a csúnyábbik még megmaradt. A szomszédos csatornán Joshi Bharat csúcsra hajtotta a műfajt – ha választhattunk volna, én inkább őt vettem volna le először a tábláról.

Talán majd legközelebb.