Ruhák másodkézből – Top 10 turkáló az országban

Díszít, varr, átalakít

Csontos Márti be is mutatta nekünk legújabb szerzeményeit

Ritka az a „rucivadász”, aki hagyja szárnyalni a fantáziáját egy-egy darab láttán: hogyan is tudná feldobni szerzeményét különféle kiegészítőkkel. Ami igaz, az igaz: olyan kézügyességre is szükség van, mint Csontos Mártié.

– Szinte az összes ruhámat turkálóból vásárolom, mert ott igazán egyedi darabokra bukkanhatok. A cuccok mérete nem mindig illik rám, de könnyen átalakítom őket – mondja a legnagyobb természetességgel. Amíg a darabáras használtruha-kereskedésekben inkább saját magára való ruhákat próbál válogatni, addig a kilós boltokba egészen más okból jár. – Jelmeztervező vagyok, de kézzel varrok babákat és bábokat is, ez a hobbim. A munkához szükséges alapanyagokat, mint a lakástextilt, gyerekruhákat, a kilóban mért turkálós áruból szerzem be.

A gyakorlott turisnak számító Márti sokszor indul felfedezőútra Budapesten, hátha rátalál egy új boltra, ahová érdemes visszajárni.

– Ha véletlenül benyitok egy üzletbe, és nincs határozott elképzelésem arról, milyen ruhaneműt keresek, akkor a kedvenc színeim és textíliáim a válogatás döntő szempontjai – vallja be, de azt rögtön leszögezi, hogy fehérneműt sohasem venne turkálóból. – Az egyáltalán nem zavar, ha egy szoknyát, kardigánt mások után kell hordanom, persze, ha az a darab jó minőségű és alig használt. Gyerekkoromban is sokszor hordtam a nővérem farmereit.

Mártinál azon túl, hogy a különlegességre helyezi a hangsúlyt, fontos szempont a ruhák nőiessége, finomsága. A könnyed szoknyákat, szaténfelsőket, gyöngyökkel vagy hímzésekkel feldobott darabokat részesíti előnyben. A sötét színű, visszafogott szabású holmikat kedveli, amelyeket tovább díszít és a saját ízléséhez igazít.

– Az eddigi legnagyobb zsákmányom az a zöld felső volt, amelynek az egész hátrésze gyönyörű virágokkal, levelekkel horgolt csipke. Merész darab, ezért sajnos nem tudom minden nap hordani!

„Két gyerek mellett csak turkálóban vásárolhatok”

Nem mindenki olyan vidám attól, hogy turkálóban vásárol, mint Márti. Sokáig kerestünk olyan second hand vásárlót, akit a szükség és visz rá a turizásra, és arcát is adja a történetéhez. Éva, egy dunántúli kisváros tanárnője csak „kép nélkül” mesélte el, miért jár turkálóba rendszeresen.

– Nem mehetek minden nap ugyanabban a ruhában tanítani. Persze ne gondolja senki, hogy divatbemutató van az óráimon, de egy középiskolás osztálynak igenis fontos, milyen öltözetben jelenik meg a katedrán valaki. Egyedül nevelek két gyereket, meg kell néznem, mire és mennyit költök. Ruhát venni magamnak abszolút „luxus” lenne, ha nem volnának a városban remek turkálók. Vásárolhatnék új holmikat a kínai piacon, sokszor talán még olcsóbban is, de az a tapasztalatom, hogy azok a darabok nem bírják olyan sokáig, mint a minőségi használt ruhák. Érdekes tapasztalat turkálóba járni egy kisvárosban. Futottam már össze a boltban az iskolánk takarítónőjével, munkanélküli szülőkkel és a városunk elismert, jól kereső ügyvédnőjével vagy a színházunk művészeivel is. A „bálásban” mindenki egyforma, mindenki egyenlő. Talán csak az a különbség, hogy míg a munkanélküli csak itt vásárol, az ügyvédnő új ruhákat is megengedhet magának.

Éva sajátos ruhabeszerzési stratégiát dolgozott ki barátnőivel. Mindannyian a város ismert értelmiségéhez tartoznak, így gyakran tesznek félre egymásnak darabokat a megszokott helyeiken.

– Ha turkálóból származik a ruhatárad nagy része, el kell felejtened az ésszerű vásárlási szokásokat: nem az a kérdés, mire van szükséged épp, vagy mi illik a ruhatáradba, hanem, hogy milyen áru érkezett a boltba. Legutóbb egy helyes virágos nyári ruhát vettem, miközben kint szakadt a hó. De ha majd felveszem a ballagáskor, senkinek sem fog az eszébe jutni, hogy ez a sarki turiból való darab. Legalábbis remélem. Van egy előnye a turkálóban vásárlásnak: olyan ruhákat is megengedhetek magamnak, amelyeket boltban nem biztos, hogy megvennék. Nemrég egy piros blézerre akadtam, ami túl vad nekem, de arra gondoltam, megveszem, hátha jó lesz valamire. Majdnem egy évig állt a szekrényben, amire összeszedtem minden bátorságom, és egy kiállítás-megnyitóra felvettem. Nagy sikert arattam vele, azóta többször volt rajtam, de nem hiszem, hogy ha harmincezer forintomba került volna, akkor is megveszem.

 
Jó tanácsok (nem csak) kezdő turkálóknak:

• A siker kulcsa a rendszeresség: érdemes minden bálabontáskor benézni a boltokba.
• A használtruha-vásárlás időigényes. Egy-egy bolt kínálatának tüzetes átvizsgálására szánjunk elég időt! Főleg az olcsóbb üzletekben ragadhatunk ott sokáig, amelyekben ömlesztett a kínálat.
• Ne konkrét darabokat keressünk, nem valószínű, hogy pont halványzöld, A vonalú, háromnegyedes bársonykabátot kapunk a méretünkben.
• Érdemes barátnővel érkezni a turkálóba, egyrészt, mert így nagyobb az esélyünk, hogy valamelyikünk észreveszi az elbújó jó darabokat, másrészt a külső szem a sok turkálóból hiányzó próbafülkét is helyettesítheti.
• A vásárolt ruhákat mindenképp mossuk ki viselés előtt! Ezzel eltűnik a jellegzetes secondhand-illat is.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Szűcs Judit: Itthon én vetkőztem először a színpadon » • Amikor minden „NEM” » • Valóban léteznek ártalmas ételek? » • Egészség és finomság – fokhagymás receptek » • Anorexia testközelből – A 29 kilós lány igaz története » • Élet és halál premier plánban – Annie Leibovitz híres fotói »