A londoni, Erzsébet-kori színházak feltárásánál talált leletek elárulják, hogy Shakespeare korának nézői a darab élvezetén túl is jól szórakoztak: szinte mindenki eszegetett valamit az előadás alatt. A leletek szerint a rágcsálnivalók között ott volt az osztriga, a rák, a kagyló, de a mazsola, az aszalt füge, a mogyoró, és a gyümölcsök, például a szilva, a cseresznye és a barack. De szerették a szedres és a bodzás süteményt, illetve a kecsegét is, amely akkor még tömegével úszkált a brit vizekben.

A színházi menü természetesen társadalmi osztályok szerint is változott: az egypennys állóhelyet váltó szegények például - ma már furcsán hangzik - osztrigát eszegettek. Ez ugyanis egészen Viktória királynő koráig a szegények eledele volt, a régészek szerint szinte minden ásatási helyszínen bőségesen találnak osztrigahéjakat.

A Temze melletti Rose és Globe színházak ásatását  vezető régészek szerint a  nemesek inkább rákot és kecsegét fogyasztottak, ez utóbbi kicsivel drágább volt, mint a többi hal. Az igazán gazdagok pedig a külföldi gyümölcsöket, például a barackot és az aszalt gyümölcsöt is megengedhették maguknak.

A kutatók szerint évtizedekbe is beletelhet, amíg az ásatások a korabeli színházi kultúra minden oldaláról fellebbentik a fátylat. A Rose színház 1587-ben épült, és Christopher Marlowe darabjainak adott otthont, míg a The Globe 1599-ben épült, és Shakespeare színműveinek híres előadóhelye volt.