Ismeritek a játékot?

E jeles, 60. születésnapon ajánlom kedves mindnyájuknak: ha eddig nem tették, ismerjék és ismertessék meg családjukkal a mostani Nők Lapját. Érdemes. Elismerem, a hírverés „bűnébe” estem. De vállalom, mert vállalható.

A Nők Lapja egykori főszerkesztője 30 éven át irányította a lapot

 
Most, mikor a régi időkre gondolok, sok olvasó levelére emlékezem. Például egy gimnáziumi tanárnőére, aki azt írta, hogy a pedagógiai témájú cikkeket osztályfőnöki órákon beszélik meg, a fontos kulturális eseményekről színvonalas tájékoztatókat kap. Egyszóval, jó a lap. „… és – hogy lássák, mennyire szeretem magukat, hálából még azt is elolvastam, amit a tsz-ről írtak.” Egy Bács megyei parasztasszony, miután lapunkban megcsodálta Botticelli néhány alkotását, így írt: „Az Isten áldja meg magukat, mert hozzájuthattam néhány szentképhez.” (Anno 1968.) Király István, irodalomtörténész örült, hogy már házhoz kapja a lapot, „… s nem kell a standokon vadásznom utána. … A lap jó értelemben vett közszükségleti cikk. Nem külsődlegessége, de a valóságérzéke, emberismerete teszi azzá.”

Most is emelkedik a vérnyomásom, ha az 1983-as vállalkozásunkra gondolok. A Nemzeti Színházért gálaestet rendeztünk, a Budapest Sportcsarnokban. Minden művész ingyen vállalta a szereplést. Hálából ideírom a nevüket: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a Televízió Szimfonikus Zenekarát Kórodi András vezényelte. Gobbi Hilda mondott köszöntőt. Népszerű operaáriákat énekeltek: Simándy József, Mészöly Katalin, Melis György, Sass Szilvia. Kocsis Zoltán Rahmanyinovot adott elő. Fellépett még a Modern Rézfúvós Együttes, Tolnay Klári és a Győri Balett. A felsorolt nevek fémjelezték a gálaest színvonalát. Ám nézőkkel megtölteni a sportarénát?! Rettegtünk a kudarctól. De kiderült, hogy kishitűek voltunk: szerkesztőségünk felhívására hatezer ember váltott jegyet. Zsúfolásig telt ház volt.

Az írók jó barátságban voltak a Nők Lapjával, szívesen közölték nálunk műveiket. Egy alkalommal, 1967-ben Déry Tibor feleségével, Böbével látogatott hozzánk. Dicsértem a hölgy választékos eleganciáját, mire az író megjegyezte: „Képzelje – fordult felém -, nemrég a Szovjetunióban jártunk, és a szálloda liftkezelője is elismeréssel szólt nejemről: „De szép, derék lánya van az elvtársnak” – mondta.”

Ezen jót derültünk, majd Déry előadta jövetele célját: cikket készül írni nekünk arról, hogy szüntessék meg az ártatlan kutyákat kínzó sintérintézményt.

Látták gondterhelt ábrázatomat, és az író kérdezte: mi a baj?

– Az, hogy harmincezer állami gondozott gyerekünk van – feleltem – és tele van velük a fóti gyerekváros is, s mi a kutyákkal óhajtunk törődni.

– Kössünk egy egyezséget! – ajánlotta Déry. – Maguk közlik a cikket, én meg írok egy riportot a fóti gyerekvárosról.

És a már nem fiatal embert elkísértem Fótra, ahol reggeltől estig gyűjtötte az anyagot. Faggatta a gyerekeket, a nevelőket, az igazgatót és a takarítókat meg a szakácsot, mindenki, aki ott élt és mozgott.

És írt egy remek riportot.

A cikk utolsó mondatából idézem: „Az egyén gondolja meg jól, mielőtt gyereket nemz és szül, fel tudja-e nevelni… Senkinek sincs joga, hogy beleszóljon az életébe (a kártevőt természetesen leszámítva), de attól a pillanattól kezdve, hogy az ember új életet segít a világra…, személyes felelősséggel tartozik érte. Én a felelősséget még a rózsatővel is érzem, melyet a kertben elültettem.”

A Nők Lapja negyedszázados születésnapján már meghaladta a hétszázezres példányszámot. (1981-ben érte el az egymilliót.) Jubiláltunk tehát mi is. Czóbel Béla a címlapon pompás virágcsendélettel köszöntötte olvasóinkat, Illyés Gyula ez alkalomból írta nekünk: „Lapjukat őszintén nagyra becsülöm, már csak irodalmi igényességéért is.” Kaján Tibor rajza pedig azt sugallta: ha akkor Angliában létezik a Nők Lapja, VIII. Henriknek semmi esélye sem lett volna az életben maradásra.

Erősen vitatkozó, ám alapjában összetartó alkotó gárda, vidám társaság volt a mienk.

Galsai Pongrác jubileumi cikkéből idézek: „Tizenhetedik életévemet töltöm a Nők Lapja szerkesztőségében. Mint hivatásom elítéltje. Ez a büntető eljárásban sem csekélység. Tulajdonképpen az életfogytiglannál is huzamosabb. Nekem azonban szerencsém volt, én ugyanis egy kellemes, derűs, Márianosztrára kerültem. Csupa nő közé.”

Végül a gratuláción kívül, mit kívánjunk nektek, kedves mai jubilánsok?

Ismeritek a játékot: „Legyen Ön is milliomos!”

A Nők Lapja jubileumi számából: • Mit jelent 60 év? » • Mi 3-an, Ők 4-en: Nők Lapja felé – félúton » • Ínycsiklandó tízóraik iskolásoknak » • Helyreállító plasztika – gyorsabb gyógyulás » • Tévésztárok és teljesítmények » • Bus István: Macsótempó »