Undorítóan mocskos lakások?

Kim és Aggie kincset ér! Azoknak a végtelenül igénytelen szerencsétleneknek legalábbis mindenképp, akik évek óta a saját (és/vagy az állataik) szemetében laknak. Kim Woodburn és Aggie MacKenzie a Tiszta a lakásod? (How Clean is your House?) című műsor főszereplőiként szinte a lehetetlenre vállalkoznak, amikor megdöbbentően elhanyagolt, koszos lakásokat takarítanak ki, majd megpróbálják azok lakóit is rendre nevelni.

Forrás: Channel4.com

Egy-egy rész elején mindig a rosszullét kerülget. Ilyen ocsmány és rendetlen lakásokat én még sosem láttam. A vizuális típusú olvasókra gondolva nem nagyon hoznék konkrét példákat, legyen elég annyi, hogy ha ezekkel a szemétdombokkal nem a két takarító néni, hanem a hivatalos szervek találkoznának először, akkor az ott „nevelt” gyerekeket sürgősen állami gondozásba vennék, az ajtóra meg járványügyi plomba kerülne. Egyszerűen nem értem, hogy tudnak emberek ilyen disznóólban élni.

Az első percek tehát megdöbbenéssel és émelygéssel telnek: de jön a két szupernagyi, felméri a terepet, sosem megalázóan, de határozottan megdorgálja a lakókat, majd nekilátnak a munkának – és akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Kétségkívül az a sorozat egyik legszimpatikusabb vonása, hogy maximálisan környezettudatos: sosem az agyonreklámozott, durván szintetikus vegyszerekkel takarítanak, sosem vágják orron a természetet fertőtlenítés címén hektoliternyi savval. Természetes módszereik vannak, például az összemocskolt mikróba beállítanak egy tál citromos vizet, és azt melegítik: a párolgó citromos gőz feloldja a szennyeződéseket, és könnyebb a suvickolás. A foltokra sem a hiperszuper folttisztítóval, hanem egyszerű szappannal mennek rá, és láss csodát, így is tiszta lesz a cucc. Köszönet érte, hisz a reklámok épp ennek ellenkezőjét sugallják a ruhájukat „viccből” összekoszoló gyerekekkel és a hiperszuper mosópor miatt ezen is csak kacarászó anyukával. Köztünk szólva, nekem nagyon kedves és türelmes anyukám van, de azt nem raktam volna zsebre, amit kisgyerekként azért kapok, hogy direkt kiszúrásból „titkos szennyeződéseket” rejtek neki a gallér mögé.

No de itt nem nagyon rejtőznek a szennyeződések, Kim és Aggie egy takarítóbrigád élén lát neki kiganézni (elnézést, ez durva, de az adott lakások kapcsán sajnos adekvát kifejezés). Tonnányi szemét, ijesztő mennyiségű kosz távozik, a két néni pedig tollas-flitteres gumikesztyűjében még a lakókat is megpróbálja átnevelni. Fontos annak tudatosítása, hogy nem egyszerűen kupleráj van, nemcsak kosz, de hemzsegnek a kórokozók és a baktériumok. Mellettük esznek, mellettük alszanak a felnőttek és a gyerekek egyaránt.

Apropó, gyerekek! Anélkül, hogy valamiféle mélypszichológiai megfejtést akarnék adni arra, hogy mitől és hogyan találja magát valaki egy szemétdomb tetején, tagadhatatlan, hogy „normális” ember nem hagyta volna idáig fajulni a dolgokat. Múltkor is csak néztem a kisfiúkat, akiknek Kim néni épp azt tanította, hogy hogyan lehet egy banán héjával a cipőt csillogóvá varázsolni, és pontosan látni lehetett, hogy ezekkel a srácokkal talán most először ült le valaki beszélni, valamit tanítani nekik. Mint egy alkalmi, tekintélyes, de kedves nagyira, úgy néztek fel a kontyos nénire, úgy követték minden mozdulatát.

Forrás: Channel4.com

Egyébként pedig pont ebben van a kulcs, ennyivel több ez a műsor, mint egy szívességi nagytakarítás. A mocsokba belekötött, sok szempontból diszfunkcionális családok Kim és Aggie révén kapnak egy esélyt az újrakezdésre: a kitakarított konyhában újra lehet főzni, a szép, tiszta nappaliban újra leülhet a család, beszélgethetnek, együtt lehetnek, az új keretek immár nem nyomasztják, hanem otthonként ölelik körbe a családot. És ezért igaz nagyon a műsor szlogenje, miszerint Kim és Aggie kincset ér.

Van persze, aki nem él a lehetőséggel: a takarítást követően, pár hét múlva újra felkeresik a lakást, és van, ahol látni, hogy a kosz és a kupi újra elkezdte átvenni a hatalmat. Nem lehet mindenkin segíteni. De sok helyen az „ellenőrző” látogatás egy új családot talál, új frizurával, tiszta ruhában, családi ebéddel, a működőképesség ígéretével.