A rejtélyek királynője

Agatha Mary Clarissa Miller 1890- ben született az angliai Torquayban. A kislány élénk fantáziája korán megmutatkozott. Napjait főként a ház kertjében töltötte, ahol magában motyogva játszadozott. Képzeletbeli barátai teljesen lekötötték. Eleinte néhány cicát képzelt maga köré, majd egy egész csapat kislány is megjelent a kertben. Ezek a fantázia-szülte lányok élete végéig elkísérték, és napi rendszerességgel „beszélgetett” velük.

Ötévesen már folyékonyan olvasott, viszont az írással gondjai akadtak. Később sem tudott szépen, és helyesen írni. A család Dél- Franciaországba költözött, ahol a kis Agatha villámgyorsan, hallás után megtanult franciául, és egy tanárnő segítségével a zongora billentyűit is nagyon ügyesen kezelte. Énekelt, komplett operákat adott elő a szomszéd gyerekekkel, és feltett szándéka volt, hogy színésznő legyen.

Később is megmaradt a színház iránti rajongása, de inkább az egészségügy felé orientálódott. Ápolónő lett, és végtelen örömét lelte különböző gyógyszerek, mérgek tanulmányozásában.

Egy pilótához, Archibald Christie- hez ment feleségül, s felvette az ő vezetéknevét. Már egészen fiatalon küldözgetett be írásokat magazinokba, de nem járt különösebb sikerrel. Végül rátalált a Sherlock Holmes regényekre, és fogadásból megmutatta, hogy ő is képes kifundálni egy agyafúrt bűntényt. A Titokzatos Styles-i eset évekig hevert egy kiadó fiókjában, mire kisebb változtatásokkal kiadták. Agatha eleinte csak a maga szórakoztatására írt regényeket. Később az ezekért kapott pénzből utazgatni kezdett. A világ minden táján járt, elkapkodták az írásait, de ő nem tartotta magát hivatásos írónak.  

A rejtélyes kilenc nap

1926- ban egymást követték a tragédiák az akkor már sikeres írónő életében. Elveszítette szeretett édesanyját, és bánatában annak Ashfield- i házába menekült. Heteken át próbálta rendszerezni a mama tárgyait, és naponta gyötörték sírógörcsök. Teljesen egyedül pakolgatta a nehéz bútorokat, s míg ő a gyászával küzdött, a férje bevallotta, hogy beleszeretett a titkárnőjébe. Agatha összeroppant. Először görcsösen próbálta menteni a házasságát, majd belátta, hogy esélye sincs már Archibaldnál. Ebben az évben történt az a bizonyos rejtélyes eltűnése is. Egy délelőtt megtalálták az autóját egy töltés mellett. Bár a csomagjai szétszórva hevertek szerteszét, őt senki sem találta. Kilenc napon keresztül keresték a rendőrök. Újságok címlapján hirdették, hogy magas jutalom jár a nyomravezetőnek. Végül egy panzióból érkezett a telefonhívás, mely szerint az egyik vendég nagyon hasonlít a neves írónőre. A rendőrség valóban Agatha Christie-t találta ott, ám ő azt állította, nem tudja, hogy hívják. Amnéziára hivatkozott. Heteken át kezelték pszichiáterek, de semmit sem tudtak megállapítani. Agatha hirtelen magához tért, mindenre vissza tudott emlékezni, kizárólag arra a kilenc napra nem. Szinte bizonyos, hogy csak megjátszotta az amnéziát, mert nem akart magyarázkodni. Anyja és férje elveszítése idegösszeroppanást okozott nála, de ezt sosem vallotta be. Ezt a titkát a sírba vitte, nem volt hajlandó erről a dologról beszélni senkinek, még a lányának sem. 

Agatha, vagy Mary?

1930- ban tűnt fel a színen egy addig teljesen ismeretlen írónő, bizonyos Mary Westmacott. Az Óriás kenyere című regényt még öt követte. Az eladási listákon felváltva álltak az élen Agatha és Mary művei. A finom jellemrajzokkal díszített történeteket imádták az olvasók. Igazi filozófiai lélekre vallott ez az öt regény. A Távol telt tőled tavaszom című regényben például egy középkorú, finom angol hölgy áll az események középpontjában, aki néhány napig egy indiai állomáson kényszerül várakozni, és először szembesül azzal, hogy nem kell semmit sem csinálnia. Unalmában gondolkodni kezd, s ettől felborul benne mindaz, amit öt évtizeden keresztül precízen felépített önmagában. A Befejezetlen portréban egy asszony meséli el az életét annak a férfinak, aki az öngyilkosságtól menti meg.

Többször faggatták Agatha Christie-t, hogy mit gondol Westmacottról, de ő sosem kritizálta a kolléganőjét. Végül egy barátja buktatta le, aki egy bálban közölte vele: rájött, hogy a két író ugyanaz a személy. Christie végül bevallotta, hogy valóban ő állt a Mary Westmacott álnév mögött, csak nem akarta összezavarni az olvasóit azzal, hogy a sok krimi után lélekbúvár regényeket jelentetett meg.  

Új szerelem, felhőtlen boldogság

Két évvel a válása után megismerkedett Max Mallowannel, a régésszel, és mély barátság alakult ki kettejük között. Max annyira elbűvölte Agathát, hogy boldogan követte az ásatásokra, és szorgosan dolgozott mellette. Jegyzeteket készített a leletekről, közben pedig írta az újabb krimiket. Utazásai remek ihletet adtak a világ legegzotikusabb tájain játszódó regényeihez. Agatha rajongott Indiáért, Egyiptomért, és Szíriáért.

Első házasságából született egy lánya, Rosalind, akivel bár remek kapcsolatot ápolt, az év nagy részét egymástól távol töltötték.  

A királynő is rajongott a királynőért

Az angol királynő többször is magához hívatta a kedvenc íróját, és egészen személyes beszélgetéseket folytattak. 1971- ben „Dámává” ütötte a akkor már idős szerzőt, és egy interjúban bevallotta, hogy minden Agatha Christie- regényt elolvasott.

A rekordok könyvében is több címszó alatt szerepel a „krimik anyja”. Az Egérfogó című színdarab 1952 óta folyamatosan látható a londoni West Enden, s ezzel minden idők legtöbbször játszott előadása.  

A leghétköznapibb nyomozók

Agatha Christie regényeiben két állandó „nyomozó” szerepel. Hercule Poirot figuráját még az I. világháború alatt találta ki, és már a legelső regényében szerepet adott neki. A fura bajuszú, apró termetű, tojásfejű, idegesítően pedáns detektívet a kórházban ápolt belga betegekből gyúrta össze. Összesen legalább hetven regényben és novellában veti be a szürke agysejteket a zseniális figura, akit idős korában már kifejezett utált a szerző. Többször megpróbálta „eltenni láb alól”, de az olvasói imádták Poirot-t. Végül A függöny című regényben a detektív örökre elaludt, de a megírása után Agatha ezt a kéziratot egy széfben helyezte el, és csak közvetlenül a halála előtt engedte kiadni, így biztosította, hogy ne támasszák fel a rajongók a kedvenc hősüket.

Miss Jane Marple, a fontoskodó vénkisasszony karaktere az írónő nagymamájáról készült. A kotnyeles, lángelméjű asszonyt Agatha sosem „ölte meg”, így az őt is túlélte. Parker Pyne is több regényében nyomozott, de a furmányos házaspár, Tommy és Tuppence is rendszersen felbukkant a krimikben. Poirot hűséges társai, Hastings kapitány, Miss Lemon, Japp felügyelő, és Ariadne Oliver szintén az olvasók kedvenceivé váltak. 

David Suchet, mint Poirot

Christie a vásznon, és a képernyőn.

Több száz film készült Agatha műveiből. Olyan sztárok vállalták örömmel a munkát, mint Marlene Dietrich, Angela Lansbury, Bette Davis, Vanessa Redgrave, John Gielgud, vagy Sean Connery. Az írónő még láthatta a Gyilkosság az Orient expresszen mozi változatát, és kifejezetten tetszett neki a feldolgozás. Egyik kedvenc színésznője Margaret Rutherford volt, ám gyalázatosnak tartotta a vele készült négy Miss Marple filmet. A finom vénkisasszony szerepére túl harsánynak tartotta Rutherfordot. Mikor először látta színpadon az ifjú Joan Hicksont, elmondta neki, hogy évek múlva ő lenne a tökéletes Marple. Hickson végül tizenháromszor öltötte magára a St.Mary Mead-i nénike jelmezét.

Poirot szerepében Austin Trevor volt az első, majd Tony Randall és Albert Finney is megkapta ezt a feladatot. Peter Ustinov hatszor alakította a belga detektívet, bár az ő Poirot- jának a jelleme köszönőviszonyban sem volt az írónő által kitalált figurával. 1989- ben az angol televízióban megjelent David Suchet, és a mai napig hatvanegy Poirot epizódot készített. A színész tökéletesre formálta a szerepét, és idén is négy újabb részt forgat.