A közös tánc kiszabadítja az egyént az elszigeteltségéből, egy csapásra elillan az esetlegesen ránk telepedett depresszió, és máris sokkal jobban érezzük magunkat. Emellett erősödik a szívünk, az érrendszerünk, az immunrendszerünk, és nem utolsósorban élénkül a csont- és porcanyagcserénk is, tehát a tánc segít megelőzni a betegségeket is. Nincs az a gyógyszer, ami az ember egészségére pozitívabb hatással lenne, mint a mozgás és mindenek előtt a tánc.

Köztudott, hogy a szívbetegek gyógyulására rehabilitációs programokat állítanak össze, amely részben életmód-változtatásból (zsíros ételek, alkohol, cigaretta kerülése), valamint sportgyakorlatokból (kerékpározás, futópad, fitneszterem stb.) áll.

Olaszországban, a Lancisi Kardiológiai Rehabilitációs Központban azt tapasztalták, hogy a páciensek 70 százaléka menet közben abbahagyja a felépítő programot. „Ki kell találnunk valamit, ami a betegeknek jobban megfelel" - mondta Romualdo Belardinelli, az intézet igazgatója.

Vezetésével tavalyelőtt végeztek egy nyolchetes kísérletet 110 olyan beteggel, akiknek korábban szívelégtelenségi problémái voltak: 44 személy a hagyományos rehabilitációs programot végezte a fitneszteremben a futópadokon, kerékpárokon. Másik 44 heti háromszor tánctanfolyamon vett részt alkalmanként 21 percen át, ahol lassú és gyors keringőt táncoltak. 22 személy pedig semmiféle testgyakorlatot nem végzett.

A nyolc hét elteltével összehasonlították a kísérleti alanyok különböző mutatóit: Egyáltalán nem tapasztaltak javulást annál a 22 személynél, aki semmit nem mozgott. A két aktív csoportnál a szív- és tüdőműködés nagyjából azonos mértékben javult. Az oxigénfelvétel a fitnesztermieknél 16%-kal, a táncolóknál 18%-kal növekedett, az izomkifáradási mutató a táncolóknál 21%-kal volt jobb, mint korábban. Ez az érték a sportgyakorlatokat végzőknél csak 3 százalékponttal volt alacsonyabb. A táncosoknál továbbá megállapították az artériák rugalmasságának a javulását is. A többi kondícióérték mindkét aktív csoportnál nagyjából megegyezett.

Belardinelli még hozzátette: a táncolásnak még az is előnye lehetett, hogy a betegeknek nem egyedül kellett edzeniük, hanem közben szociális kapcsolatokat építettek ki egymással, és a táncolásban lényegesen több örömüket lelték, mint az unalmas szóló kerékpározásban vagy a futópad taposásában.

A tánc jótékony hatását már sok országban felfedezték. Magyarországon sajnos ennek még nincs nagy hagyománya, de azért már hírt adhatunk érdekes kezdeményezésekről. Ilyen például a XVI. kerületben a László Attila egykori nyolcszoros magyar bajnok művészeti vezetésével működő nyugdíjasok örömtánccsoportja. (www.oromtanc.eoldal.hu) A táncklub szeptember elseje óta működik, és már több mint 100 ember vett részt legalább egyszer a táncfoglalkozáson. Természetesen van egy kb. 40 főből álló ún. kemény mag, ők semmi pénzért ki nem hagynának egyetlen alkalmat sem. Hagyományos táncokat tanulnak: bécsi és angol keringő, szwing, csa-csa-csa, mambo, tango, twist, rumba stb. Bár jórészt nyugdíjas korúak jönnek, de ezt azért nem veszik szigorúan, jöhetnek fiatalabbak is. A táncklubnak az az egyik fő vonzereje, hogy ide nem kell partner, bárki jöhet egyedül is; intelligens, barátságos, jókedvű emberek között, jó hangulatban táncolhatja magát egészségesre.