Színház a világ Borsodnádasdon

A harmincöt kockás inges, sildes sapkás suhanc – köztük az aranyhangú Ramóna-Kuksi – pár pillanat alatt kajla majomcsapatként járja a monkey-funky-t, de Rómeó és Júlia duettje is felcsendül. Mi pedig egyik ámulatból a másikba esünk a borsodnádasdi kultúrház hideg színháztermében. Az amatőr színjátszó csapatban olyan tehetséges fiatalokat találunk, akik lelkesedésükkel kimozdítanák helyéből a világot.

– Tizenkét évvel ezelőtt a gyerekeim ötlete volt a színjátszókör – meséli Sztrakai Judit festőművész-restaurátor, a csapat önkéntes rendezője, jelmez- és díszlettervezője. – Olyan nehéz sorsú gyerekek is csatlakoztak, akiknek ez az egyetlen mentsváruk. Igazi baráti közösség kovácsolódott belőlük. Egymást tanítják énekelni, ők választják ki a darabokat, maguk koreografálják a táncokat. Hétvégeken próbálunk, mert akkor van itthon mindenki. Az előadásainknak nagy sikere van a faluban, és egyre gyakrabban hívnak bennünket máshová is. Az új műfaj, amelyért rajonganak, az operett. Szeretnénk nyáron színjátszótábort szervezni, ami az elmúlt években pénzhiány miatt nem sikerült. Itt tíz napig énekelhetnének, táncolhatnának, játszhatnának, tanulhatnának együtt.

– Jutka néni, énekeljünk már! – A csapat türelmetlen, de amikor megkérdezem, ki szeretne színész lenni, szinte minden kéz a magasba lendül. Norbi tényleg színművészetibe jár, a táncos ikrek, Dávid és Marió is koreográfusnak tanulnak. A többieknek most még csak ez a csapat jelenti a színházat, a barátokat, az örömet. De amilyen tisztán éneklik, annyira hiszik is a sorokat: „Szárnyára vesz majd a hírnév!”