Spermadonor kerestetik!

A harminckilenc éves Adrienn túl van néhány nagy szerelmen és nagy csalódáson, s több mint négy éve társtalan. Mint mondja, keresgél, de úgy érzi, nincs hol párt találnia, mert szórakozóhelyre nemigen jár, a kollégái nősek, és a baráti körében sincsenek szabad férfiak. Az elmúlt évek során megismerkedett néhány fiúval, de már néhány randi után egyértelművé vált számára, hogy nem illenek egymáshoz. Aki tetszene neki, az foglalt, így a kör bezárult, az évek pedig rohannak.

– Sokat gondolkodtam azon, mi lesz velem – meséli. – Nem akarok letenni arról, hogy anya legyek, és ennek most van esélye, míg egy nagy szerelem akár tíz vagy húsz év múlva is betoppanhat az életembe. Eldöntöttem: társ nélkül is vállalom, most az anyaság a legfontosabb az életemben!

Adrienn tudja, sokan az ő helyében megismerkednének valakivel, együtt töltenének pár éjszakát, hátha teherbe esnek, azután továbbállnának, hiszen a céljukat elérték. Szerinte azonban ez a lépés tisztességtelen lenne a férfival, önmagával és leendő gyerekével szemben is.

– Úgy döntöttem, hogy „szerződést” kötök – néz rám elgondolkodva. – Azaz: keresek egy ismerőst, akinek nyíltan elmondom, mire kérem, aki felnőttként vállalja, hogy ezért a célért tölt velem néhány órát havonta, a fogékony időszakomban, magyarán, aki segít rajtam úgy, hogy tudja is, mire „használom” őt. Olyan férfira gondoltam, aki régóta ismer és tudja, nem fogok tőle tartásdíjat kérni, és a kicsi sem viselné a nevét. Aztán később, amikor a gyerek nagy lesz, megosztjuk vele a titkot, hiszen joga van tudni, hogy ki a vér szerinti apja.
Adrienn, mint lehetséges apajelölteket, kiválasztott két férfit: egyik korábbi kollégáját és egy srácot, akivel régebben együtt járt. Mint mondja, az is fontos szempont számára, hogy a gyereke apja jó ember legyen, olyan, akit nemes jellemnek tart.

Szerződéskötés és visszalépés

– Biztosra akartam menni, ezért választottam két fiút – ha az egyikük nemet mond, talán a másik nem utasít el – fűzi tovább a szót Adrienn. – Külön-külön leültem velük beszélgetni, és elmondtam, mit szeretnék. Egyikük sem lepődött meg különösebben, sőt, mintha felvillanyozta volna őket a lehetőség, nem az, hogy szeretkezni fogunk, hanem az, hogy felelősség nélkül, de mégis segíthetnek. Egyikük harminckét éves, a másik negyven feletti, családos. Utóbbi dilemmázott egy kicsit a családja miatt, de ismert annyira, hogy tudta: minden helyzetben őszinte vagyok, és – mivel régen együtt jártunk – abban is biztos volt, hogy nem akarom átverni. Ráadásul emberileg nagyon szeret. A fiatalabb srác mondott előbb igent, így vele vágtam bele.

Elindult tehát a „babaprojekt”, ahogy Adrienn nevezi. Három alkalommal minden működött az elképzelés szerint, együtt voltak peteérés idején, de Adrienn nem esett teherbe. A negyedik alkalommal viszont a srác húzódozni kezdett.





– Kibökte: bántja, hogy csak „arra” kell. Tovább kell lépnem, nincs időm arra, hogy ezen hosszasan lelkizzünk. A másik jelölt viszont szintén kezd kihátrálni, úgy látom, kicsit megijedt. Patthelyzet alakult ki, nem tudom, hogyan tovább, hogyan találhatnék olyan férfit, aki megért, és aki vállalja azt, hogy ő most „csak” erre kell nekem, de aki, ha akar, jó apja lehet a gyerekemnek, ha nem akar, akkor akár nem is kell, hogy valaha lássa a kicsit. Korrekt vagyok, a terv szerintem jó, de az emberi tényezőket nem lehet kiszámítani… Még mindig az őszinteségben hiszek, keresgélek, hátha találok olyan szimpatikus férfit, aki segítene… Jó lenne, ha sorstársakkal, hozzám hasonló helyzetű nőkkel is találkozhatnék, talán a Nők Lapja segítségével, akik elmondják, ők mit tettek vagy tesznek hasonló helyzetben.

– Nem lehet, hogy „donor” helyett inkább társat kellene keresned? – kérdezem.

– Arra nincs időm. Gondolj bele, mire megismerkedünk, randizgatunk, s eljutunk odáig, hogy esetleg szerelembe esünk, majd kipróbáljuk az együttélést, eltelhet legalább egy-két év. És mi történik, ha mégsem működik a kapcsolatunk?
Elmegy néhány év újra az életemből, és ugyanott leszek, mint most…

(Később megkerestem telefonon Adrienn harminckét éves „jelöltjét”, aki annyit mondott: átgondolta a dolgot, és bár szívesen segítene neki, sőt, kimondottan élvezi a társaságát, mégsem tud mit kezdeni a helyzettel, bántja őt, hogy Adriennek „technikailag” van szüksége rá…)

Önök mit gondolnak a témáról? Olvasóink és az érintett nők (és férfiak) véleményét levélcímünkre vagy az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címre várom.

A teljes cikk a 29. héten, július 19-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.

Olvass bele a Nők Lapja e heti számába! • Kapócs Zsóka csörtézett  Szegő Andrással » • Bodrogi Gyula Napoleontól Stopli bácsiig » • “Picit sötét a jövőképem” » • Az asztmás gyerek is focizzon » • Könnyű nyári egytálak »