Mocorgó tehetség

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
A sportoló gyereknek nagyobb az önbizalma, több az energiája, jobb a koncentráló-képessége, erõsebb az önfegyelme. Nem csoda, hogy a szülõk ösztönzik is a „pályaválasztást”. Igen ám, de mit sportoljon a gyerek?
2006. 03. 23. |

Kövess minket!

f Ajánlom
A rendszeres testmozgás élvezetes időtöltés. A sportoló gyerek általában jobban is tanul, mint osztálytársai. Ám a sport sok csalódás és konfliktus forrása is lehet. Mert hát mit is csináljon a szülő, ha a gyerek többé nem akar járni? Ha megijed az edzőtől, vagy ügyetlenebbnek bizonyul, mint csapattársai? Milyen sportot érdemes választani, ha minimálisra akarja csökkenteni a sérülés kockázatát? És át lehet-e formálni egy gyerek személyiségét a sport segítségével? A kérdésekre Nagy Brigitta gyerekpszichológus segítségével kerestük a választ.

Mérlegeljük a szempontokat
Sajnos, a gyerekek mind kevesebb időt töltenek önfeledt játékkal a szabad levegőn. Kiskoruktól kezdve valósággal lustának neveljük őket, aztán a számítógép, a tévé, a tanulás is elveszi az időt a mozgástól. Minden különóra közül ezért a leginkább ajánlott a sport, amely valódi élményt ad, hozzásegíti a gyereket ahhoz, hogy jobban megismerhesse testét, korlátait és a benne rejlő energiákat. Ráadásul biztos alapot teremt ahhoz, hogy később is egészségesebben éljen. Jó befektetés ez a jövőre nézve, ám nem biztos, hogy az élsportot kell megcélozni.
„Az, hogy a gyerek sportoljon, fontosabb, mint az, hogy mit csinál. Ezért amikor arra kerül sor, hogy választani kell az adott klubok, sportágak között, elsősorban az edzőt és a módszert nézzük meg, ne azt, válhat-e a gyerekből olimpiai bajnok – tanácsolja Nagy Brigitta. – Alapvető szempont, hogy a mozgás legyen igazi élmény, kellemes időtöltés a gyereknek, és közben persze fejlődjön az izomzata, táguljon a tüdeje. A jó pedagógiai érzékkel rendelkező edző egy életre megszerettetheti a sportolást a gyerekkel, ez lenne a legfontosabb feladat ebben az életkorban.”

A gyerek érettsége számít
Az úszás, a torna minden korosztálynak ajánlható alapsport. A balett, a futball kicsi korban azonban csak kevéssé ajánlható, mert nagy fegyelmet, odafigyelést követel, és egy sor olyan tudást, mint a jobb és bal irány ismerete, amely csak iskoláskorra alakul ki biztosan. Vagy olyan motorikus képességeket, mint a kezek és lábak finom összehangolása. Jó edzővel, kellőképpen motivált gyerekkel természetesen ezeket a sportágakat is ki lehet próbálni, de tudni kell, hogy óvodáskorban nehezebb a gyerek dolga, ezért nagyobb lehet a csalódása.
Az óvodáskorral egyébként is vigyázni kell. Bár mostanában divatos lett mindenféle különórára cipelni a hároméves kicsiket, nem feltétlenül fejlődnek jobban ettől. Ebben az életkorban szabad, kötetlen, önfeledt, élvezetes mozgásra van szükségük, amelyet az akár mindennapos játszótéri tombolás is tökéletesen kielégít. Emellett, ha az anyukának igénye van rá, be lehet iratni őket baba- vagy manótornára, ahol kellemesen eltölthetik az idejüket a többi gyerekkel. Figyeljünk oda az edzőre: kerüljük a szigorú, fegyelmezett személyiségeket, akik semmilyen játékos, mesés elemet nem visznek a gyakorlatokba.

Edzés is, játék is
A sportolás elkezdése mindenképpen nagy pedagógiai feladat a szülőnek. Azon kívül, hogy komoly szervezést igényel a különórára szállítás, néha még a kedvetlen gyerekkel is meg kell küzdeni, aki időnként inkább abbahagyná az egészet. Mielőtt elutasítaná a kérést, vagy éppen engedne a sírásnak, érdemes utánanéznie, hogy mi okozza a gyerek ellenállását. Mindenképpen ki kell faggatni, hogy mi nem tetszik neki az egészben. Lehet, hogy azt hallotta az úszáson, hogy a következő alkalommal tanulják a merülést, és ez megijesztette. Vagy a tornatanár erősebben szólt rá, ami elvette a kedvét, esetleg azt érzi, hogy ő némileg ügyetlenebb, mint a többiek. Az első hisztinél még nem érdemes sutba dobni az edzést, lehet, hogy a gyerek csak a határokat feszegeti. De talán túl sok különórát szervezett be a gyerek életébe, akinek emiatt nem jut ideje a kikapcsolódásra. Gyakran az is a baj, hogy a szülők túl sok dolgot várnak el a gyerektől. Egy 4-5 éves kicsi még nem tud elhivatottságot és kitartást mutatni. Egy óvodásnak csak az a fontos, hogy a sport élvezetes móka legyen, kellemes élmény. Ha túl nagy a szigor, ha nem jó a társaság, ha nem szimpatikus a tanár, akkor nyugodtan váltsanak, és keressenek mást. Vagy éppen engedjék meg a gyereknek, hogy szabad játékkal töltse ezt az időt. Az is lehet, hogy ő egyszerűen még túl fiatal ahhoz, hogy rendszeres sportba kezdjen. Mert ugyan fizikailag nehéz lefárasztani ezt a korosztályt, ezt minden óvodás gyerek anyukája tapasztalja, de bizony szellemileg könnyű. Lehet, hogy az ovi után egyszerűen már nincs ahhoz ereje, hogy fegyelmezetten engedelmeskedjen egy edző utasításainak, és jobb szeretne szabadon ugrabugrálni.

A cikk folytatását a Nők Lapja Évszakok áprilisi számában olvashatja el.
Olvass tovább

Hozzászólások