Barátságot hozott a „Csak szex és más semmi”

Amikor Dóra (Schell Judit), a harminchárom éves színházi dramaturg egy nap rádöbben, hogy vőlegényének felesége és gyereke van, végképp elege lesz a férfiakból. Elhatározza, egyedül vállal gyereket, s nekilát potenciális donorokat keresni.

Legjobb barátnője, a szintén állandó pasiproblémákkal küzdő Zsófi (Dobó Kata), a gyönyörű színésznő tanácsára hirdetést ad fel „Szexistennő negatív AIDS-teszttel rendelkező szexpartnert keres, Csak szex és más semmi jeligére” szöveggel. A terv egyszerű: Dóra kiválasztja a megfelelő férfit, eltölt vele egy éjszakát, nem találkoznak többé, és minden megy a maga útján… A felhozatal azonban lehangoló, és Dóra belátja: szexhirdetés útján alkalmi partnert keresni talán nem a legjobb megoldás…

– Azt mesélték, hogy a forgatás alatt szép barátság alakult ki köztetek. Korábban mit gondoltatok egymásról?

Kata: – Jucival egyszer találkoztam, de már rengeteg darabban láttam a Radnótiban. Nagyon tartottam attól, vajon elfogad-e engem. Ő korosztálya legjobb színésznője – és a háta mögött is ezt mondom! Nagy megtiszteltetés volt, hogy együtt játszhattunk. Sablonszövegnek tűnhet, de igaz.

– Mitől benned ez az óvatosság?

– Mert láttam a színházban, és leesett az állam. Nem akarom magamat lekicsinyelni, de azért van még mit tanulnom.

– Nekem is! – vág közbe Judit. – Nem érdemes, és nem is lehet egymáshoz méricskélni magunkat. Különböző hajókban evezünk, és mindkettő nagyon jó hajó. Katát láttam a filmjeiben, én onnan ismerem őt. És hát… neki volt egyfajta híre. A média nagyon felkapta, ez pedig tud torzítani. Megközelíthetetlen lénnyé emelte, ami rosszul is elsülhet. Nem voltak előítéletek bennem vele szemben, de akkor is kialakult egy kép. A személyes találkozáskor kiderült: a kép bizony torz. Ott állt előttem egy helyes, vörös lány. Tiszteletben tartottam, amit letett az asztalra, és ő is, amit én. Mint két nő tudtunk egymással beszélgetni.

– Mennyire volt érdekes a közös munka, hogy más-más a hátteretek? Judit a magyar valóságban él és dolgozik, Kata pedig Los Angelesben.

Judit: – Közös munkánál ez nem számít. Attól még, hogy más az életünk, a cél közös.

Kata: – A színészet egy nyelv.


– Tanultatok egymástól valamit?

Kata: – Megtanultam tőle magyarul beszélni – nevet. – Egyébként pedig: szokták mondani, hogy férfi és nő között működik bizonyos kémia. Ez jó esetben a nők között is érezhető, vásznon meg biztos. Egy húron pendültünk.

Judit: – Biztosan tanultunk egymástól, de nem tudnám megfogalmazni, mit. Nem mondhatom, hogy mostantól azzal a samponnal mosok hajat, mint Kata. De tényleg hamar megtaláltuk a közös hangot. Katának sok közös témája volt Csányi Sanyival, hiszen ők osztálytársak voltak a Színművészeti Egyetemen. Általában az a legrémesebb, amikor osztálytársak elkezdenek sztorizgatni, de mivel én is odajártam, magam is jól szórakoztam ezeken a történeteken. Katának sem egy újonnan ismert társaságba kellett megérkezni. Nem kellett sokat ismerkedni, összecsiszolódni.

– Hogy vesznek rá egy vezető- és egy nagyon ismert színészt arra, hogy első filmes rendező mozijában játsszanak?

Kata: – Egy jó forgatókönyvvel. Tévképzet, hogy nem vállalok magyar filmszerepet. Sokat foglalkoztam azzal, hogy angolul tanuljak és bekerüljek a hollywoodi bizniszbe. Ugyanakkor folyamatosan kaptam itthonról is forgatókönyveket, ám az elmúlt hat évben nem találtam olyat, ami érdekelt volna. De szeretnék itthon dolgozni: ezúton üzenem mindenkinek.

Judit: – Egyszer lapozgattam egy újságot, és megtaláltam benne Kriszta fényképét – mindjárt hármat. Elkezdtem olvasni, lekötött a cikk, és kíváncsi lettem, ki ez a lány, aki Londonban és Los Angelesben tanult és dolgozott, de most itthon akar filmet készíteni. Mondtam is magamban: ez a nő nem normális. Vagy egy utolsó mohikán, vagy egy úttörő. Fél évvel később aztán megcsörrent a telefonom, és ő hívott. Nagyon jó volt a forgatókönyv, és Krisztát is nagyon rokonszenvesnek találtam.

– Milyen volt a forgatás? Átjártatok egymáshoz barátkozni az öltözőkből?

Judit: – Közös öltözőnk volt mindenkivel, így aztán éjjel-nappal együtt voltunk, a forgatás harmincnyolc napján. Mint egy nagy család. Amikor volt energiánk, előfordult, hogy forgatás után is összejártunk, és kisebb női bulit csaptunk.

Kata: – Felmentünk hozzám, a teraszon beszélgettünk, és kicsit olyan volt az egész, mint a Szex és New York.

Judit: – Nem bírom azt a sorozatot, de tényleg valami olyasmi lehetett.

– Ha kettőtökről forgatnának filmet, miről szólna?

Kata: – Én biztosan folyamatosan elnézést kérnék, mert megígértem, hogy elmegyek megnézni Juditot egy darabban, de fél hétkor le kellett lemondanom. Ezért ma egy csokor virággal állítottam be, hogy ne haragudjon.

Judit: – Nem tudom, miről szólna, de egy biztos: kikötnénk, hogy mi válasszuk ki a helyszínt. Valami szép, pálmafás helyen forgatnánk, és rengeteget nevetnénk.