Nyakigláb srác, görcsök nélkül

Cseh Lászlóval a rajtkõig

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
– Ha Cseh Lacira vársz, akkor sokáig nem érdemes itt állnod – hunyorog felém hamiskásan a Komjádi uszoda bejáratánál Risztov Éva. – Ugyanis most ment el melletted! - Most? Mellettem? Hát ez hogy lehet?
Tíz perce állok itt, és figyelek minden befelé igyekvőt. Miként nem vettem észre? Nos, úgy lehetett, hogy egyszerűen nem ismertem meg. Néhány hete, szenzációs Európa-bajnoki győzelmei után még kopasz fejjel láttam, ami különös, markáns jelleget adott arcának. Most pedig, az imént, egy divatosra nyírt hajú, kedves, gyerekarcú fiú slattyogott el előttem.

Utánasietek, próbálom magyarázgatni, egy borotvált fejű fickót vártam, olyannak láttam nemrégiben…
– De azóta kinőtt – jegyzi meg fanyar rövidséggel –, merthogy a haj már csak olyan, ami kinő...
– Már akinél – fűzöm hozzá. Rám néz, rögtön érti, mire gondolok.
– Elnézést… Ez a különbség köztünk – mondja, amiből kiderül, hogy ő bizony nem látott még engem sem háton úszni, sem pillangózni… Akkor észrevehetett volna néhány egyéb eltérést is…

Bent az uszodában iszonyú a zaj, a nyüzsgés. Több száz versenyző készül a magyar bajnokság második napi versenyeire. Végigmegyünk a medence mellett, át a túlsó oldali tribünhöz. Ott a lépcsőn egy kupacban a Spartacus úszói. Laci fent, a harmadik sorban telepszik le. Lerakja táskáját, fülére szórakozott mozdulattal fejhallgatót tesz és bekapcsolja a discmanjént. Hallom, rockzene dübörög. – Ez kellően kikapcsol ilyenkor – mondja. Néz maga elé. Egészen megdöbbent a nyugalma, szinte flegma görcstelensége. A magyar sport legújabb csillaga. Tavaly, 17 évesen robbant a világ élvonalába világbajnoki ezüstérmével. Idén az Európa-bajnokságon két számban is első lett, és ezzel az elsőszámú olimpiai esélyesek közé lépett. Tartottam tőle, hogy ez irtózatos terhet rak egy ilyen fiatal srác vállára, de úgy tűnik, kötélből vannak az idegei. Hihetetlen könnyedséggel tartja szuverenitását, belső békéjét. Nem állom meg, hogy ne kérdezzem tőle:

– Nem is szokott benned szorongás, feszültség lenni verseny előtt?

Leveszi a fejhallgatót.

– Tudom, amire képes voltam, megtettem a sikerért. Felkészültem, a munkát elvégeztem, a többi már nem rajtam múlik.
– Hanem?
– Véletlenen, szerencsén, hogy éppen milyen napot fogok ki…
És visszateszi a fejhallgatót. Hirtelen matatni kezd táskájában. Papír zsebkendőt húz elő. Nagyot fúj bele.
– Meg vagy fázva? – kérdem.
– Dehogy! Ez allergia…– Borzalmas érzés lehet ezzel úszni…
– Nem is ez zavar igazán, sokkal inkább az asztma!
– Te asztmásan úszol?
– Igen… Egészen kiskorom óta…
– Ez hogy lehet?
– Így…


Feláll, leveszi pólóját, sportcipőjét, piros köpenyt húz. A köpeny alatt sort le, úszónadrág fel. Ennyi az öltözés. Döbbenten nézem. Miként is fogalmazzak, hogy az ne legyen patetikus? Tehát, hogy mostanság, amikor olykor úgy tűnik, a sport különleges igényeinek csak tudományosan kiválasztott, szuperadottságú gladiátorok képesek eleget tenni, felemelő tudni, hogy még mindig vannak olyanok, akik hátránnyal indulva, betegségekkel dacolva, fizikai akadályokat legyőzve is képesek a nagy bajnokok sorába emelkedni. Áll itt egy vékony, nyakigláb srác előttem, oda se bagózik a világra, közben gatyát vesz, idétlen rockzenét hallgat, és mégis valami fura varázs árad belőle.
A medence mellett megjelenik az edzője, Turi György. Szemével int, Laci odamegy. Elhúzódnak a sarokba, kobakjukat összedugják, és valamiről halkan beszélgetnek. A mester valamit szeretettel magyaráz, ő időnként bólint: oké, főnök! Különös, bensőséges viszony lehet közöttük. Amikor visszajönnek, elkapok néhány szót, csak nem értem pontosan. Annyit tudok kisilabizálni, hogy a fordulókról lehet szó

– Edzésen már elég jól megy, de egészen más itt, kiélezett szituációban. Néhány század másodperc az egész, de ez akár döntőnek is bizonyulhat…
Hol is bizonyulhat döntőnek? Nem fejezi be a mondatot. Nem is kell. Valamennyien pontosan tudjuk, mire gondol. Aztán leveti a köpenyét, lemegy a medencéhez a 4-es pályára, és beugrik. Úgy tűnik, néhány hossznyi bemelegítést tervez, de ez aztán jóval hosszabbra sikeredik. Akkor kászálódik csak ki, amikor a hangosbeszélő kifelé szólítja az úszókat a medencéből. Vissza se jön a tribünre, odalent várja, hogy sorra kerüljön. Melléügyeskedem magam, érdeklődöm, miért melegített ilyen sokáig?

– Nem ment igazán. Ha sikerül jól elkapnom a mozgást, akkor gyorsan abba is hagyom, nehogy szétessen, ilyenkor viszont addig próbálkozom, amíg reménykedem, hogy hátha egyszer ráérzek. Vagy amíg ki nem zavarnak a rendezők.

Szólítják. Bevonulnak. Nem látszik rajta semmi izgalom, csak kezeit-lábait rángatja lazítás gyanánt. A 400 méteres vegyesúszás második előfutamában, a 8-as pályán Cseh László. A start előtt felhúzza úszósapkáját. Így persze már egészen más. Ez az a kobak. Risztov Éva szavára nagyon adok, szinte mérget is veszek rá, megvallom azonban, igazán csak most, a lenyalt gumisapkában látva nyugszom meg. Valóban ő az…
Olvass tovább

Hozzászólások