Napi húsz menet, heti egymillióért

Láthatatlan kényszer vagy szabad választás

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Azt mondjuk, prostitúció, és indul a lavina. Rendezett munkakörülmények és jogérvényesítés vagy felszámolás és az önrendelkezési jog sérelme?
Mindeközben pedig nap mint nap újabb lányok, fiatal nők kezdenek hasonló "munkába” – ahogy erről múlt heti számunkban olvashattak –, mosolyogva az egész vitán. Mert egyre többen vannak, akikről nem beszél és nem is nagyon tud senki. Nekik jó, ahogy van, ők alig várják, hogy titokban ledolgozhassanak néhány napot külföldön, és itthon megvehessék az új, drágább autót, vagy elkölthessenek néhány százezret egy plázabeli bevásárlókörúton. Van itt kényszer? És ha van, akkor minek a kényszere?

"Ilyen egyszerű? Ennyi pénzt, ennyi idő alatt?!” – idézi a reakciókat a szőke, túlsminkelt lány egy női mosdóban arra, amikor hosszú titkolódzás után végül elmesélte néhány bizalmas barátnőjének, miből vette a kocsiját, és miből nyaral Mauritiuson. És a barátnők máris indultak volna. De ma már "sorban állás” van, itt is egyre jobban meg kell küzdeni a munkalehetőségért. Nem kellett több egy kis utánajárásnál, hogy kinyíljon a kapu: eladólánytól az üzletvezetőig, modelltől a pornósztárig, munkásszülők gyerekétől az értelmiségi családból érkezőig, iskolázatlantól a diplomásig, egyedülállótól a komoly kapcsolatban élőig, vidékitől a fővárosiig, mind fellelhetőek köztük, akik azt mondták, "ennyiért belefér”. Legtöbbjük, amíg itthon van, végig hazudozik a kint töltött időről... és az egész életéről. Mégis úgy érzik, megéri. Vajon miért?

Sok, több, még több

Rita most éppen szőke, de gondolkodik, hogy holnap kipróbálja a mahagónit. Tegnap érkezett haza egy tíznapos munkából, azt mondja, ilyenkor mindig " style="margin: 10px;"
– A gimiben mindig kitűnő voltam, állandóan versenyekre jártam. Talán, mert anyukám tanárnő... Aztán szerelemes lettem, és átmentem estire, hogy napközben is Vele lehessek, de anyuék csak úgy engedték, ha dolgozom közben. Így jött a gyorsétterem, egész jó pénz volt, de nagyon kemény meló: három műszak. Meguntam, eladó lettem egy bevásárlóközpontban. Az egyik ottani lány kilépett, és elment aktfotózni. Én még suliba is jártam, úgyhogy elkezdtem gondolkodni, mi az, amit éjszaka csinálhatnék, és sokkal több pénz. Nézegettem a hirdetéseket, rengetegen kerestek táncos lányokat, kiválasztottam egyet, és pár nap múlva már topless táncoltam egy bárban. Aztán ott volt egy csomó lány, akik fotóztak vagy pornófilmekben is szerepeltek. Én is elkezdtem ilyen válogatásokra járni, mert mindig mondogatták, hogy nem nehéz munka, meg egy csomót lehet vele keresni. Először csak fotóztam, aztán filmeztem is, mert ott fizettek legjobban. Aztán egy régi filmes lány szólt, hogy van ez a lehetőség: ki lehet járni külföldre, egy lakásra, és csak tíznapokról van szó, hogy ő már volt kint, és milyen sok pénz, meg titokban lehet tartani, szóval sokkal jobb, mint a filmezés! Gondoltam, kipróbálom. De nem volt olyan könnyű! Találkoztam a közvetítővel, aki elmondta, pontosan miről van szó – és minden tetszett is –, de kiderült, nem mehetek rögtön, még nincs hely. Kicsit megijedtem, hogy talán nem is lesz semmi az egészből, de végül sikerült kijutni. Azóta csinálom, megpróbálok minden hónapban kint lenni tíz napot.

Napi húsz menet, heti egymillióért - II. rész >>
Olvass tovább

Hozzászólások