A dolgozó nõ: Európában sem könnyebb

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Bár az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a nemek közötti egyenlõségre, a foglalkoztatási adatok szerint a nõk mégis jelentõs hátrányban vannak a foglalkoztatás terén.
Az Európai Unióban az elmúlt években jelentős előrelépés történt a nők munkahelyi egyenjogúsítását illetően, de még mindig csak feleannyian vannak vezető pozícióban, mint férfitársaik, és harmadannyi esélyük van a főnöki karosszékbe való bejutásra, mint férfi kollégáiknak - állapította meg az Eurostat uniós statisztikai intézet, a 15 és 64 év közötti nők foglalkozatási helyzetét tanulmányozva.

A nőknek átlagosan 16-23 százalékkal többet kellene keresniük ahhoz, hogy kiegyenlítődjön a merőben nemi hovatartozásból fakadó jövedelemkülönbség. Ráadásul a nők sokkal jobban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének, mint a férfiak, főleg az idősebb nők és a gyermeküket egyedül nevelők – vélik a szakértők.

Az Európai Unióban 2010-ig 6 millió új munkahelyet kellene létrehozni külön a nők számára ahhoz, hogy uniós szinten elérje a 60 százalékot a nők munkavállalási aránya. A nők foglalkoztatásában Svédország jár az élen, 72,4 százalékkal, őt Dánia követi 72 százalékkal, majd Finnország következik 65,4 százalékkal. A legnagyobb lemaradásban a déli országok vannak: Spanyolország 43 százalékkal, Olaszország 41,1 százalékkal, és leghátul Görögország kullog, 40,9 százalékkal.

Ausztria 60,1 százalékkal az 54,9 százalékos uniós átlag felett teljesít a nők álláshoz juttatása terén. Ezzel az aránnyal Ausztria ugyan teljesítette a munkahelyi egyenjogúsításban előírt házi feladat első részét, ám - mint azt Luisella Pavan-Woolfe, az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális igazgatónője Bécsben a gazdasági és munkaügyi minisztérium tanácskozásán megállapította - még Ausztriában is magasak a nemi hovatartozástól függő különbségek olyan területeken, mint a munkahelyi előmenetel vagy a javadalmazás.

Magyarországon a nők foglalkoztatottsági adatai igencsak közel állnak a lista végén kullogó déli országokhoz. 2003 végén a magyar nők 44,7 százaléka volt aktív foglalkoztatott, míg körükben 5,5 százalékos mukanélküliséget regisztrált a Központi Statisztikai hivatal. A magyar nők csoportján belül a legelőnyösebb foglalkoztatási helyzetben a 40-45 közöttiek vannak, arányuk 71,6 százalék.

Csak kevesen jutnak döntéshozói posztokra

A közéletben még az általános foglalkoztatási adatoknál is nagyobb hátránnyal indulnak a női politikusok a férfiakkal szemben. Bár a választópolgároknak több mint fele nő, sem a nemzeti kormányokban sem az uniós intézményekben nem ők birtokolják a fontosabb posztokat.

Kevés nőnek van olyan fontos tisztsége mint az államfői, kormányfői, belügy-, külügy-, védelmi, vagy pénzügyminiszteri, de számos nő áll a környezetvédelmi, oktatási, családügyi vagy szociális tárca élén. Az Európai Unióban Görögország az egyetlen állam, amelyben nincs egyetlen női miniszter sem. A 15 régi tagország közül hétben a nők kevesebb, mint egyötödét teszik ki a nemzeti parlamenti képviselőknek. Egyedül Svédországban lépi túl a 40 százalékos küszöböt a nők aránya a parlamenti képviselők között. Bár az új tagállamokra még nem készült ilyen felmérés, de európai szakértők úgy valószínűsítik, hogy a kontinens átlaga a bővüléssel csak még tovább romlik.

Az európai parlamenti képviselők között is kialakult az a félelem, hogy a bővítés kapcsán csökkeni fog a nők aránya az Európai Parlamentben a júniusi választások után. A csatlakozó országok az Európai Parlamentbe delegált megfigyelői között mindössze 14,2 % a nő. Észtországnak, Máltának és Szlovéniának egyáltalán nincs női képviselője, miközben jelenleg az Európai Parlamentben a női képviselők aránya 31 százalék. Lone Dybkjaer, dán liberális európai parlamenti képviselő elmondta, hogy a férfiak - a legmagasabb döntőhozói szinten - tulajdonképpen monopolhelyzetben vannak, míg a nők továbbra is alulképviseltek a politikai döntéshozói szinteken.

Jogi segítség

A helyzet ellenére az EU szabályozása különös figyelmet fordít nemek közötti egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség érdekében. Eddig nyolc, a tagállamok számára kötelező, irányelvet dolgoztak ki ebben a témakörben. A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhány fontosabb irányelvet és európai közösségi vívmányt a női esélyegyenlőség területén:

Egyenlő munkáért egyenlő bért


Bármelyik tagállamban is dolgozzon a közösségi polgár munkavállaló, nemétől függetlenül egyenlő értékű munkájáért egyenlő bérhez van joga.

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati érvényesítése megdrágíthatja a női munkaerő alkalmazását. Ezért a fejlettebb tagállamok attól tartottak, hogy a tőkebefektetések azokba a tagországokba áramlanak majd hosszabb távon, ahol a gyakorlatban semmibe veszik az egyenlő bánásmód alkotmányban mindenhol egyformán garantált jogát, és ezért itt jóval olcsóbb a női munkaerő. Ez ellen pedig csak úgy lehet védekezni, ha minden tagállamot azonos szint elérésére köteleznek. Az elmúlt négy évtized jogalkotása, közvélemény-formáló munkája ellenére még mindig komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. A bérkülönbség az EU tagállamaiban ágazatonként és országonként erősen változó. Ez a bérkülönbség a tagállamokban átlagosan 20% körül mozog, de egyes tagországokban eléri a 30%-ot is.

Egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon

A tagállamok kötelesek tiltani a nemek közötti megkülönböztetést a munkavállalással összefüggő valamennyi kérdésben.

Jog az egyenlő előmenetelhez, képzéshez és munkafeltételekhez

A munkáltató ugyanolyan elvek alapján köteles előléptetni a különböző nemű munkatársait, nem tehet különbséget férfiak és nők között akkor sem, amikor a képzéshez való hozzájutásról kell döntenie. Emellett ugyanazokat a munkafeltételeket kell biztosítania a nőknek, mint a férfiaknak. A munka természetéből eredő különbségtétel indokolt lehet. Így természetesen nem diszkrimináció, ha a cirkuszba erőművésznek férfit, a női ruhákat bemutató modellnek pedig nőt keresnek és vesznek fel.

A pozitív diszkrimináció lehetősége

Az EU lehetővé teszi a nemek szerinti eltérő bánásmód alábbi formáit, ha annak célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a múltban elszenvedett hátrányos megkülönböztetés hatásait. A pozitív diszkrimináció csak egy lehetőség, amire az EU nem kötelezi a tagállamokat.

A szülési szabadsághoz való jog

Minden terhes nőt megilleti a minimum 14 hetes, egybefüggő szülési szabadság. Ebből a 14 hétből kettőt a szülés tervezett időpontja előtt kell kiadni. Nem kötelező teljes fizetést adni a szülési szabadságon levő nőknek, de fontos, hogy az ez idő alatt bekövetkező fizetésemelésben nekik is részesülniük kell.

Elbocsátási tilalom

Terhesség miatt nem bocsátható el a munkavállaló a terhesség kezdetétől egészen a szülési szabadság végéig.

A szülői szabadsághoz való jog

Ezek a jogosultságok azért fontosak, mert hozzásegítik a munkavállalókat, hogy összehangolhassák családi és munkahelyi kötöttségeiket. Az EU ugyanis nagyon fontosnak tartja, hogy a nő szabadon választhasson: otthon akar maradni gyermeket nevelni, vagy inkább dolgozni szeretne. Ennek érdekében három hónap szülői szabadság illet meg minden gyermeket nevelő munkavállalót. A szabadság az apát és az anyát is egyaránt megillető jog. A munkavállalónak arra is joga van, hogy családtagjait gondozza azok betegsége vagy balesete esetén.

Megfordul a bizonyítási teher

A bizonyítási teher megfordítása azt jelenti, hogy a diszkriminációval kapcsolatos eljárásokban az alperest - azaz a munkaadót - terheli annak bizonyítása, hogy nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést a felperes munkavállalóval szemben, nem pedig a sérelmet szenvedett felperest, a munkavállalót terheli a diszkrimináció bizonyítása.

Jogorvoslat


Amennyiben valakit mégis diszkrimináció érne, számos hivatalos szervhez és civil szervezethez fordulhat jogorvoslatért. Elsőként a sértettnek mindig a nemzeti bírósághoz kell fordulnia. A munkavállaló panasszal fordulhat az Európai Bizottsághoz is, amely magyarázatot követelhet a tagállamok hatóságaitól. Felszólíthatja őket a jogsértés abbahagyására. Ha ezt nem teszik meg, a Bizottság az Európai Bíróságnál pert indíthat a tagállam ellen. Petíciót (panaszt) lehet intézni az Európai Parlamenthez, illetve fel lehet keresni az illetékes, választott európai képviselőt, aki az ügyben kérdést intézhet a Bizottsághoz és a Tanácshoz. Ezeken felül pedig kérheti az európai női lobbi segítségét.
A 2700 szervezetet képviselő, EU-támogatással működő európai női lobby a nőszervezetek és az európai intézmények között közvetít. Sajnos a lobbinak egyelőre nincs magyar tagszervezete.
Olvass tovább

Hozzászólások