A rejtõzködõ fénybe lépése

Kati zenei őstehetség, akinek nem okoz nehézséget az operaszínpad nagyáriáinak eléneklése. Igaz, problémáját nem a hangok, hanem a színpadra való kiállás jelenti. Amint meg kell mutatnia magát a közönségnek, minden ízében reszket, összekoccannak fogai, olykor még a memóriája is cserbenhagyja, elfelejti a szöveget.

A félénk lány képlete

Amikor a lány horoszkópját felrajzoltam, nem akartam hinni a szememnek. A “bujkáló” képletét tartottam a kezemben, akinek az a feladata, hogy mások figyelmének középpontjában álljon. Kértem, hogy a legközelebbi beszélgetésünkre az anyukájával jöjjön, mert a probléma megoldása ugyanaz, mint amit az anya átélt terhessége negyedik hónapjában. Szerencsénkre az anyában a régi emlékek élénken éltek, így valóban a segítségünkre lehetett.

Ilona és Elemér házaséletüket nagy szegénységben, a lány szüleivel egy Wekerle-telepi szoba-konyhában kezdték. Elemér a nincstelenségtől és az örök alkalmazkodástól egyre idegesebbé vált, és naponta százszor elismételte, nincs helye éhes szájnak a családban! Annyira komolyan vette, amit mondott, hogy még felesége menstruációs ciklusait is számon tartotta, nehogy teherbe essen!

A test átalakulása

Ám Ilona mégis állapotos lett. Tudta, ha meg akarja szülni a babát, tagadnia kell a várandósságát. A teste is segített a magzat bújtatásában, mert gömbölydedség helyett csontra soványodott, még a bordái is kilátszottak. Az ellenőrök ellenőre azonban gyanút fogott, és sejtéseire az szakorvosi rendelő nőgyógyászatán kereste a bizonyságot. Ilonát a rémület merész lépésre sarkallta: úgy jött ki a rendelő vetkőzőjéből, hogy az orvossal nem is találkozott, ám a férjével elhitette, gyanúja alaptalan. Ahogy kilépett az ajtón, a neonfényű, zsúfolt váróteremben minden szempár rászegeződött, lelkét összeszorította a félelem, és végighullámzott rajta: ne lássák meg rajtam! Észre se vegyenek!
Aztán két hónap múlva, egy meleg nyári vasárnapon, amikor a fiatal pár az árnyas fák alatt piknikezett, a baba nagyot rúgott. Az asszony tudta, már biztonságban van, hiszen a negyedik hónap után nincs orvos, aki elvenné tőle a magzatot. Girhes hasára húzta férje kezét, hogy megmutassa neki a kis rejtőzködőt. A férfi meglepődött, ám düh helyett büszkeség, boldogság töltötte el. Ilonából, ahogy elszállt a bizonytalanság, úgy alakult át a teste, és másnap már csak a korábban vásárolt, aztán dugdosott kismamaruhákba fért bele.

A siker ideje

A beszélgetés után Kati megértette, miért nem tud egyedül kiállni a világot jelentő deszkákra. Miért képes viszont hibátlanul énekelni elbújva a kórus hátsó sorában, a templomi karzat mélyén, vagy az énekórán, a tanárnőjénél. Hogy a nézőtérről rászegeződő idegen szempárok ugyanazt a rettegést váltják ki belelő, mint anyjából egykoron a rendelő vetkőzőjéből kilépve.

A csillagok állása szerint negyvenéves korában már nem az árnyék, hanem a fény jelenti számára a biztonságot. Ekkor megjelenik az életében egy idősebb férfi, aki nemcsak a párja, hanem a mecénása lesz. Feloldja szereplési gátlásait, segítségével előtörhet a homályból, és élvezheti támogatását. Pontosan úgy, ahogy a magzatként négy hónaposan “megmutathatta” magát a világnak, és ahogy az apja elfogadta őt. Ez a színpadi sikeren kívül önmaga elfogadását, és sorsfeladata megoldását is jelenti.