Egy balerina esete a televízióval – II. rész

– Ilyen hajtásban mikor voltál szerelmes?
– Elég spártai körülmények között nevelkedtünk, de azért meg-megesett. Én mindig hosszú, tartós kapcsolatokba bonyolódtam.

– Most egyedül élsz?
– Van párom, boldog vagyok, de őt őrzöm… Hogy is kezdjem? Nyüzsgő, örökmozgó alkat vagyok, de közben igen-igen zárkózott –szeretem a híreket mondani, de nem szeretem, ha én vagyok a hír… Nekem idegen, ha médiaeseményként tálalják, hogy X szakított Y-nal, Z pedig jól vezet és szereti a pizzát. Ez nem az én kenyerem.

– És hogyan lesz szépségkirálynő egy ilyen zárkózott lány? Én azt hiszem, hogy a szépségversenyek résztvevőiben túlteng a szereplési vágy.
– Hajaj, nemigen szoktam ezzel dicsekedni! Egy barátnőm biztatására – tulajdonképpen diliből – 1996-ban jelentkeztem a Miss Universe Hungary-re. Épp “útkeresőben voltam”, a tánc-korszak befejeződött, mit tanuljak, mi leszek, ha nagy leszek? Szóval elmentünk Szombathelyre, és én nyertem. Nem is értem. Nem tartom magam csúnyának, de kiugróan szépnek sem. Kiskoromban szemüveges voltam, a legalacsonyabb a tornasorban, kevés önbizalommal… Amikor a fejemre tették a koronát, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Bekerültem a döntőbe, ott negyedik lettem, Miss Fortunának neveztek ki. Így lettem a Szerencsejáték Rt háziasszonya: gyönyörű ruhákban kellett részt vennem a rendezvényeiken.

– Ezt élvezted. Nem?
– Egy ideig. Aztán elegem lett abból, hogy én vagyok a néma szép lány, arra vágytam, hogy megszólalhassak. Emlékszem, a nagymamámmal ebédeltem, amikor meghallottam a rádióban Komlósi Gábor újságíró iskolájának hirdetését. Sikerült a felvételi. A következő nyáron meg jött egy telefon: válogatás lesz a Naptévében. Nem tudtam én, hogy komoly vetélkedő vár rám, jókedvűen jöttem a csoporttársaimmal…Úgy sodródtam bele a Riporter kerestetikbe, mint a Miss Hungaryba! Eleinte az izgatott, hogy ne égjek a nézők előtt, aztán sorra vettem az akadályokat, és egyre fontosabbá vált az egész…

– Az elkövetkezendő években mi a csudába fogsz belesodródni?
– Nevetnem kell ezen a (jogos) kérdésen. Huszonkilenc éves vagyok, talán ezzel az életkorral már együtt jár valamiféle érettség. Úgy érzem, megtaláltam a helyemet: a jövőben is médiában szeretnék dolgozni, aztán remélhetőleg – néhány év múlva – egy kisbabát is “sodor” nekem a sors…

Gyorsfénykép

Kora huszonkilenc év

Végzettsége Magyar Táncművészeti Főiskola, Komlósi Oktatási Stúdió

Legnagyobb hibája a makacsság

Legfőbb erénye a kitartás

Kedvenc országa Itália

Kedvenc étele minden, amit az olasz konyha produkál

Kinek hálás? elsősorban az édesanyjának és az imádott nagyijának, aki idén januárban ment el…

Mi tart a szépség, a fiatalság titkának? a mozgást