Gépírni is tudok, ha minden kötél szakad…

Mindehhez még szép is, ráadásul kiválóan énekel.  Az ilyen nőkre mondják, hogy csak megszületniük volt nehéz. Aztán beszélget vele az ember egy kicsit, és kiderül: ő is tele van bizonytalansággal. Talán ettől szeretik annyian.

– Mi az, ami miatt várni szerettél volna az interjúval?
– Harmincadikán zárjuk az évadot, utána egy közös hajókirándulásra megyünk, aztán, ahogy kikötünk, futunk a színházba, ahol akkorra kifüggesztik a következő évad szereposztását. Jó lenne arról is beszélni, mi lesz ősztől.

– Most még nem tudod?
– Nem, megy a találgatás. Kiosztjuk a szerepeket a folyosón, öltözőkben, aztán minden másképp lesz.

– Idén hány darabban játszottál?
– Hat előadásban, ebből három még főiskolás koromból maradt meg, és három bemutatóm volt. Kezdtük a Nyaralókkal, aztán jött az Egy csók és más semmi, végül a Hamupipőke.

– Ez gyerekelőadás?
– Igen.

A Hamupipőkében Igó Évával és Pápai Erikával gyerekközönségnek játszik

– Szereted csinálni?
– Vasárnap délelőtt és délután játsszuk. Nagyon rossz a hét utolsó napján korán reggel azzal a tudattal ébredni, hogy dolgoznom kell a pihenés helyett. De ahogy fölhúzzák a függönyt, s meglátjuk egymást a gyerekekkel, az egész napom helyrejön.

– Tiéd lesz az üvegcipő?
– Nem, én az egyik gonosz testvért játszom.

– Reggel utálod, aztán szereted. Olyan ez, mint a tévés műsorotok címe. Azt szereted, vagy nem szereted? Győzőt ismerve, nem lehet unalmas dolog.
– Nem, annál is inkább, mert ő időnként a szerepen kívül is játszik. Bárkit át tud verni.

Járóhinta örökmozgóknak, Szonja itt még nincs egyéves

– Téged is?
– Engem nagyon. Egy április elseji reggeli műsorban vendégeskedtünk, és még féltem is, hogy biztos valami disznóság vár rám, nem létezik, hogy ne tréfálnának meg. Győző nyugtatgatott, minden rendben lesz. Jól is indult, gratuláltak a díjaimhoz, én köszöngettem, aztán a Győző egyszer csak kiborult. Közölte, hogy neki elege van, unja már, hogy mindig én kapom a díjakat, ő meg csak robotol, ezt igazságtalannak tartja, és abba is hagyja az egészet. A médiát is utálja, meg az egész világot, kiszáll, és kész. Azt is elárulta, hogy már keresik az utódját. Halálra váltam ültem, nem értettem, miért kell ezt így intézni, ráadásul én nem is akarom mással folytatni, annyira együtt építettük föl az egészet.

– Meddig tartott a dráma?
– Látták, hogy mindjárt végem, s megszántak. Elárulták: mivel úgy tudják, hogy engem még sohasem tréfáltak meg április elsején, most ezzel az ajándékkal leptek meg.

– Eszedbe sem jutott, hogy tréfa?
– Nem. Mondtam is, hogy ezért tényleg jár egy díj a Győzőnek. Ott ült a napszemüvegében, kényszeresen szedegette az asztalról a morzsákat, kicsit rángatózott a szemöldöke, és én tényleg azt hittem, hogy megkattant. Teljesen őrült, nagyon szeretem.
A félénk Oroszlán – II. rész>>