2017. 06. 26. János, Pál

Király Linda

Igazi érzelmekre vágyom

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Édesanyja énekesnõ volt a Cini és a tinikben, édesapja a Colorban dobolt, aztán egy szép napon felkerekedtek, és meg sem álltak New Yorkig. Ott született meg napjaink egyik legígéretesebb énekesnõje, Király Linda.
Írta: | 2003. 05. 14. |

Kövess minket!

f Ajánlom
A család három évvel ezelőtt hazatelepült, Linda pedig hangjával azonnal elvarázsolta a közönséget. Dalai a toplisták csúcsain tanyáznak, mostanában pedig Az Operaház Fantomjában próbálja Christine szerepét.

Úgy néz ki, mint egy tini, pedig már húszéves: divatos farmerben és sapkában üldögél a körúti salátabárban, ahová a találkozót beszéltük meg – közel a Madách Színházhoz, hogy próba után azonnal leülhessünk. Rám mosolyog, aztán telefonál, kicsit beszélgetünk, mosolyog, SMS-ezik, diétás kólát rendel, telefonál, én meg egy idő után nem kegyelmezek, és megnyomom a piros gombot a magnómon.

– Hogy ment a próba?
– Nagyon jól. Fáradt vagyok, de minden rendben. Egyre jobban szokjuk egymást.

– Mit szóltál, amikor megkaptad a szerepet?
– A szüleim hülyének néztek, mert úgy ugráltam örömömben, mint egy négyéves kisgyerek. Hihetetlennek tartottam, azt hittem, nem fog sikerülni, annyira izgultam a meghallgatáson – annak ellenére, hogy keményen készültem.

– Ez, itteni mércével mérve valóban olyan siker, mintha New Yorkban, a Broadwayn kaptad meg volna a szerepet... Tényleg, szerinted ott megkaphattad volna?
– Szerintem igen. Ha folytatom azt az iskolát, amelyet a Magyarországra költözésünkkor abbahagytam, akkor simán. Ott éppen ilyesmikre készítettek fel bennünket. De hát ide költöztem... És jobb lett az életem!

Papával, háromévesen
– Nehéz, hogy most a színpadon színészkedned is kell?

– Furcsa. Azt szoktam meg, hogy kiállok a pódiumra, és saját magamat adom. Most viszont alakítanom kell. A legnagyobb nehézséget a nyelv jelenti, hogy a szerepet rendesen megtanuljam magyarul. Még van egy kis gondom a helyes kiejtéssel, és néha rossz helyekre teszem a hangsúlyt. Az is nehéz, hogy nagyon-nagyon kell koncentrálni. Én általában ilyen vagyok, mint most is. "Repkedek", hülyéskedem, gyerekesen viselkedem. Persze, tudok fegyelmezett is lenni, ha a munka megkívánja.

– A színházban hogy fogadtak?
– Mindenki kedves velem, egy szavam sem lehet. Segítőkészek, és olyan a hangulat, mintha lenne egy második családom is. Mindenki féltett előtte: vigyázz, nehéz lesz, ijesztő, gonoszak lesznek veled, de ennek éppen az ellenkezője történt.

– Milyen Christine szerepe?
– Nem kimondottan pozitív a személyisége. Céltudatos énekesnő, és teljesen átadja magát a zenének, akárcsak én. De játszadozik a fiúkkal. Nem nagyon tetszik, amit a szegény Fantommal művel.

– Te játszadozol a fiúkkal?
– Én jó kislánynak számítok. Amikor szerelmes vagyok valakibe, érte élek.

– Hányszor voltál szerelmes?
– Háromszor. Amerikában, aztán itthon, aztán megint odakint.

 – Milyen fiú jön be neked?
– Az, aki őszinte és céltudatos. Ennyi. A külseje nem számít... Ja, és legyen jó nagy szíve.

A családi fotó Amerikában készült: A szülők, Gabi és Tamás, az ikerfiúk, Viktor és Benjamin, középen nővérük, Linda
 – Hamar beleszeretsz valakibe?

– Nagyon. Olyankor senki sem bír velem. Még a szüleim sem. Repkedek, semmire nem figyelek.

– Mi van akkor, ha csalódsz?
– Az majdnem a világvége. Túl érzékeny vagyok, nagyon neki tudok keseredni. Ezen például változtatnom kellene, mert néha nem tudok elég jól egyensúlyozni az érzelmeimmel.

– Veled hogyan szoktak próbálkozni a fiúk?
– Inkább csak néznek, de nem jönnek oda. Szerintem félnek tőlem. Hogy miért, azt nem tudom.

– Jársz most valakivel?
– Nem.
Király Linda - II. rész>>
Olvass tovább

Hozzászólások